Vesztegzár a Grand Hotelben

VII

A pizsamás idegen zajtalanul és gyorsan eltűnt az ágy alatt.

– Tessék! – kiáltotta Maud vidám hangon.

“Barátom! – gondolta hüledezve a pizsamás. Ez aztán a nő! Példátlan hidegvér.”

Kerek orrú gyári cipő jelent meg az ágy két lábának látóterében.

– Bocsánat, Elder főfelügyelő.

– Maud Borckman. Parancsoljon. – A két apró, csatos trottőrcipő megmozdult.

– Köszönöm – felelte a kerek orrú gyári cipő. – Kérem, a hallban folyik a lakók kihallgatása, de hogy meggyorsítsuk az eljárást, én is elvégzek néhány fontosabb kihallgatást.

– Miért szükséges a vesztegzárhoz kihallgatásokat végezni?

Az egyik csatos trottőrcipő eltűnt. Úgy látszik, Maud keresztbe tette egymáson a lábait.

– Ugyan! – felelte a kerek orrú, rekedtes gyári cipő. – Szó sincs a vesztegzárral kapcsolatban semmiről. Hát nem tudja, Borckman kisasszony, hogy egy szobával arrább, a 71-esben gyilkosság történt, mialatt a vendégek a hallba siettek?

…Visszakerült a másik trottőr… Meglepetésében tette le a lábát.

– Mi?… Kicsoda az áldozat?

– Ranke doktor…

– Hogyan?… Az egész olyan… különös… Ne haragudjon, hogy én kérdezem önt…

– Meg tudom érteni, Borckman kisasszony. Ranke doktort valaki leszúrta… A 70-es üres. Ez a 72-es, ahol ön lakik, a másik szomszédos szoba. Nincs több szoba a fordulóban… Itt valami papír égett el…

– Levelet kaptam, amelyben egy kellemetlen ügyben írtak, és így semmisítettem meg.

“Micsoda hidegvér… Istenem! Micsoda hidegvér…!” – gondolta a pizsamás.

– Van csőposta a hotelben? – kérdezte a főfelügyelő.

– Nem tudom. Postán jött a levél.

– Érdekes… A mai postát megelőzte a vesztegzár…

Hosszú szünet.

– Akkor nem értem – felelte Maud kedvesen -, itt feküdt az asztalomon. Lehet, hogy a tegnapi postával érkezett.

– Az lehet. Ha szabad néhány formaságot. Neve?

– Maud Borckman.

– Született?

– 1919-ben…

– Hol?

Szünet…

– …Acsinszkban… Oroszország…

– Szibériában van, nem?

– Igen.

– Hol van az állandó tartózkodási helye?

– Surabayában. Az állami vegyészeti intézetben dolgozom. Decker professzor asszisztense vagyok…

– Igen? Nagy tisztelője vagyok a zseniális professzornak. Szabadságát tölti itt a kisasszony?

Szünet.

– Nem. Otthagytam az állásom.

Van der Gullen Félix, a szemtelen idegen, igen keserű szájízzel hasalt az ágy alatt. Itt baj van. Itt nagy, nagy baj van ezzel a remek, szép nővel. Most már faktum, hogy hazudik. Kérem, bárhogy is nézzük: itt nagy baj van.

A gömbölyű orrú gyári rekedtes azonban sokkal jóhiszeműbbnek látszott. Szinte észre sem vette a csatos trottőr zavarát.

– No hiszen – mondta megnyugtatóan -, ezek csak formai kérdések, ha kellemetlen, akkor ne válaszoljon, kisasszony, a mi szempontunkból csak egy kérdés bír fontossággal. Ugyanis kétségtelen, hogy a gyilkosság azalatt történt, amíg a vesztegzár rendelkezéseit felolvasták. Előzőleg még látták a doktort, és körülbelül tizenöt percre rá már halott volt. Itt tehát csak az a fontos, hogy megállapítsuk a szálló lakóiról: hol voltak a kritikus tizenöt perc alatt?

Csend. Az egyik trottőr ismét eltűnt. Maud tehát visszanyerte a nyugalmát.

– Értem – mondta kellemes, csengő hangján, egykedvűen, szinte derűsen.

– Hiszen egyszerű eljárás. Tehát szíveskedjék megmondani, kisasszony: hol volt ön a vesztegzár kihirdetése alatt?

– Itt. A szobában.

A pizsamás ember az ágy alatt megdermedt. Mi ez?

– Ez hát rendben volna. A detektív természetesen itt is kopogott, és felkérte, hogy jöjjön a hallba?

– Így történt.

– Volt valami oka rá, hogy mégis itt maradjon?

– Semmi különös okom nem volt. Láttam az ablakból a drótakadállyal érkező katonákat, tizenöt éve élek Indiában, tudtam, hogy miről van szó, és… nem sietek hivatalos eljárásoknál asszisztálni.

– Aha! Értem! Így már világos! – helyeselt a főfelügyelő. – Egy előkelő szálló vendégei nem törődnek a formaságokkal.

– Sajnos az ember nem sejti előre, hogy utóbb fontossága lehet a megjelenésének.

– Természetesen, természetesen – helyeselt a felügyelő egy készséges fodrászsegéd módján. – Én azonban, hála istennek, nagy gyakorlattal bírok, és tudom, hogy egy váratlan vesztegzár gyakran tragikus meglepetést hozhat. Az első pillanatok hangulatát nemegyszer felhasználták már bűnözők szállodai tolvajok, ezért mindig összeírom gyorsan, hogy kik voltak jelen a vesztegzár kihirdetésénél.

– Igen? Ez nagyon ügyes.

– Köszönöm az elismerést. Ha megengedi, még egy kérdést teszek fel. Formaság, de megkönnyíti a helyzetünket. Volt önnél véletlenül látogató, amikor a detektív kopogtatott? Az alibi mindig egyszerűbb számunkra, ha tanú van rá.

Szünet, de egész rövid. Gyufa sercen.

– Nem. Senki sem volt nálam.

– Aha! Ezt jó, hogy tudom… Ostoba az ilyen személyzet. Egy liftes fiú azt mondja, hogy Sergius herceget látta a fordulóban, és mintha az ön szobájából jött volna… Természetesen ostobaság, ezek a boyok fecsegnek a vakvilágba, fontoskodásból…

– A herceg valóban itt járt nálam. Vagy tíz perccel a vesztegzár előtt. De amikor a boy kopogott, akkor már nem volt itt. Azt mondta, átmegy Vangold terménykereskedőhöz, akivel ismerik egymást és lehet, hogy a kereskedő már lement. Bizonyára onnan jött ki a herceg. A harmadik szoba a fordulóban, a 70-es Vangoldé.

– Igen, tudom. A boy mondta, hogy onnan is jöhetett a herceg, de ezt nem hittem. Azonban, ha nem öntől jött ki, akkor hinnem kell.

– Csak a 70-esből jöhetett ki, Vangoldtól.

– Érdekes. Ugyanis ott történt a gyilkosság.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.