Vesztegzár a Grand Hotelben

XIV

Elder csak egy pillanatra látta. Nyomban a portáshoz sietett.

– Ismeri ezt a hittérítőt?

– Bizonyára. De ma annyian érkeztek, hogy utána kell néznem, ha felügyelő úr tudni akar valamit…

– Igen, nézze meg a nevét és az adatait.

Közben kijött a főpincér a bárból, és signora Rellihez ment.

– Szíveskedjék visszatérni a bárba. Az a két úr a signora asztalánál hangosan sértegeti egymást.

– Oh! Santa Madonna – kiáltotta, és elsietett a pincérrel.

– Rev. Paul Sorgette, hittérítő – mondta a portás. – Autocaron érkezett a jávai kirándulókkal, és egy bankátutalás miatt jött be a Grand Hotelbe. Közben történt a sajnálatos eset.

– Hányas szobában lakik?

– Hatvanhat. Második emelet.

– Köszönöm…

Odament az étteremhez. Az ajtó zárva! Most már habozás nélkül a lifthez lépett és beszállt.

– Második emelet… – A lift búgva elindult…

Szerette volna felpofozni magát, amiért nem sietett nyomban a hittérítő után.

A lift megállt. Gyorsan ki akart lépni.

– Nem lehet, uram – mondta a néger fiú. – Két emelet között vagyunk.

– Miért állt meg a lift?!

– Valószínűleg kinyílt az ajtó valamelyik emeleten.

– Most mit kell csinálni? – topogott türelmetlenül Elder.

– Csengetni kell a portásnak. Ő végigjárja az emeleteket, és ha becsukja a nyitott ajtót, akkor ismét megindulunk. Rémes, hogy milyen lassú. Ha valamelyik felső emeleten nyílt ki a liftajtó, akkor ránk virrad. Zsábája van szegénynek. Portásnál nagy baj… Én nem tartanám.

– Csengetett már?

– Még nem, de az hamar megvan – felelte biztatóan, és lenyomta az egyik fehér gombot. – Most tessék majd megfigyelni, hogy meddig elpiszmog ez a vénember.

Csakugyan félórát tartott, amíg végigjárta az öt emeletet, és végül rájött, hogy a félemeleten elfelejtette megnézni, pedig ott nyílt ki az ajtó.

A lift felzökkent, rövid búgás, a boy kirántja az ajtót.

– Negyedik.

Eldernek fejébe tódul a vér.

– A másodikat mondtam!

– Egy perc!…

Le! Két másodperc múlva a lift megáll, Elder kiszállna, de a boy legyint.

– Megint kinyílt egy ajtó, úgy látszik, viccel valaki.

– Hogy az a…!

…Alig háromnegyed óra múlva ott állt a hatvanhatos szoba előtt. A hittérítő ruhája kiakasztva függött, a küszöbön egy pár cipő.

Bekopogott.

– Ki az? – kérdezte egy rekedt hang.

– Keresik hittérítő urat…

Lassú csoszogás, nyílt az ajtó. Ősz, sovány arcú ember nézett ki.

– Engem keresnek?

– Igen. Crafford hittérítő urat várják a szalonban.

– Én Paul Sorgette vagyok!

– Bocsánat, akkor tévedés. Rev. Craffordot várják.

– Az sem lehet. Craffordot tavaly megsütötték a Viktoria Nyanza tónál…

– Akkor ez egy másik Crafford.

– Hallja! Ki maga?! Az egész hazugságból egy szót sem hiszek! Az imént is kaparászott valaki az ajtómon! Nagyon gyanús éjszakai jelenség az úr!

– Én Elder főfelügyelő vagyok. A pénzt mindenesetre okosabb lesz leadni a széfbe.

– Mi… Honnan tudja?…

– A portás mondta, hogy átutalása jött. Mikor feküdt le?

– Tizenegykor – felelte a hittérítő, és bevágta az ajtót. Tizenkettőre járt.

Elder néhány pillanatig gondolkozott. Azután gyorsan lehajolt.

A hittérítő cipőjén friss nedvesség csillogott. Bőrön nehezen szárad a folyadék, de tizenegy óta már száraz lenne. A földre hullott böjtös halról freccsent oda a víz…

Kétségtelen, hogy valaki hordta a pap cipőjét, mialatt aludt. Azt is tudta már, hogy ki…

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.