XIV
Elder csak egy pillanatra látta. Nyomban a portáshoz sietett.
– Ismeri ezt a hittérítőt?
– Bizonyára. De ma annyian érkeztek, hogy utána kell néznem, ha felügyelő úr tudni akar valamit…
– Igen, nézze meg a nevét és az adatait.
Közben kijött a főpincér a bárból, és signora Rellihez ment.
– Szíveskedjék visszatérni a bárba. Az a két úr a signora asztalánál hangosan sértegeti egymást.
– Oh! Santa Madonna – kiáltotta, és elsietett a pincérrel.
– Rev. Paul Sorgette, hittérítő – mondta a portás. – Autocaron érkezett a jávai kirándulókkal, és egy bankátutalás miatt jött be a Grand Hotelbe. Közben történt a sajnálatos eset.
– Hányas szobában lakik?
– Hatvanhat. Második emelet.
– Köszönöm…
Odament az étteremhez. Az ajtó zárva! Most már habozás nélkül a lifthez lépett és beszállt.
– Második emelet… – A lift búgva elindult…
Szerette volna felpofozni magát, amiért nem sietett nyomban a hittérítő után.
A lift megállt. Gyorsan ki akart lépni.
– Nem lehet, uram – mondta a néger fiú. – Két emelet között vagyunk.
– Miért állt meg a lift?!
– Valószínűleg kinyílt az ajtó valamelyik emeleten.
– Most mit kell csinálni? – topogott türelmetlenül Elder.
– Csengetni kell a portásnak. Ő végigjárja az emeleteket, és ha becsukja a nyitott ajtót, akkor ismét megindulunk. Rémes, hogy milyen lassú. Ha valamelyik felső emeleten nyílt ki a liftajtó, akkor ránk virrad. Zsábája van szegénynek. Portásnál nagy baj… Én nem tartanám.
– Csengetett már?
– Még nem, de az hamar megvan – felelte biztatóan, és lenyomta az egyik fehér gombot. – Most tessék majd megfigyelni, hogy meddig elpiszmog ez a vénember.
Csakugyan félórát tartott, amíg végigjárta az öt emeletet, és végül rájött, hogy a félemeleten elfelejtette megnézni, pedig ott nyílt ki az ajtó.
A lift felzökkent, rövid búgás, a boy kirántja az ajtót.
– Negyedik.
Eldernek fejébe tódul a vér.
– A másodikat mondtam!
– Egy perc!…
Le! Két másodperc múlva a lift megáll, Elder kiszállna, de a boy legyint.
– Megint kinyílt egy ajtó, úgy látszik, viccel valaki.
– Hogy az a…!
…Alig háromnegyed óra múlva ott állt a hatvanhatos szoba előtt. A hittérítő ruhája kiakasztva függött, a küszöbön egy pár cipő.
Bekopogott.
– Ki az? – kérdezte egy rekedt hang.
– Keresik hittérítő urat…
Lassú csoszogás, nyílt az ajtó. Ősz, sovány arcú ember nézett ki.
– Engem keresnek?
– Igen. Crafford hittérítő urat várják a szalonban.
– Én Paul Sorgette vagyok!
– Bocsánat, akkor tévedés. Rev. Craffordot várják.
– Az sem lehet. Craffordot tavaly megsütötték a Viktoria Nyanza tónál…
– Akkor ez egy másik Crafford.
– Hallja! Ki maga?! Az egész hazugságból egy szót sem hiszek! Az imént is kaparászott valaki az ajtómon! Nagyon gyanús éjszakai jelenség az úr!
– Én Elder főfelügyelő vagyok. A pénzt mindenesetre okosabb lesz leadni a széfbe.
– Mi… Honnan tudja?…
– A portás mondta, hogy átutalása jött. Mikor feküdt le?
– Tizenegykor – felelte a hittérítő, és bevágta az ajtót. Tizenkettőre járt.
Elder néhány pillanatig gondolkozott. Azután gyorsan lehajolt.
A hittérítő cipőjén friss nedvesség csillogott. Bőrön nehezen szárad a folyadék, de tizenegy óta már száraz lenne. A földre hullott böjtös halról freccsent oda a víz…
Kétségtelen, hogy valaki hordta a pap cipőjét, mialatt aludt. Azt is tudta már, hogy ki…