Vesztegzár a Grand Hotelben

XV

Maud az ajtó előtt búcsúzott Sergius hercegtől.

– Ne féljen – mondta. – Úgy érzem, van remény…

– Én… nem így érzem…

– Hinni kell!

– De a professzor ma visszatért…

– Csitt! Ne rágódjunk azon, amin úgysem lehet segíteni. Jó éjszakát.

A herceg elment, és Maud belépett a szobába. Amikor egy kattanás után világos lett, ott ült vele szemben a fiatalember, dereka köré egy lepedő volt csavarva, de különben kifogástalan pepita kabátot viselt, csak az ujja látszott túl rövidnek.

– Hogy mert…!

– Csend. Rövid leszek, mert az idő sürget, és különben is igen éhes vagyok. Azonnal adja ide a kést és a fehér asztalterítőt, amibe becsavarta.

Maud képtelen volt felelni.

– Ne kérdezzen, ne magyarázzon, és tegye, amit mondok. Valaki meglátta, amikor elvitte a kést. Át fogják kutatni a szobáját.

– Ki… látta meg?

– Kérem, hogy cselekedjék gyorsan. Ha megtalálják itt a kést, akkor vége!

– És honnan tudjam…

– Tárgyalni nincs idő. Hinnie kell, amit mondok, különben elveszett. A kést!

Maud habozott. Azután gyorsan az ablakhoz ment, és a párkány mellett egy résből elővette a fehér terítőt.

– Itt van. Óhajt még valamit?

– Semmit… Talán, ha óhaj nélkül elmondana…

– Nem mondok semmit. Higgyen, amit akar. Miután maga a gyilkos, túlságosan bűnösnek nem tarthat.

– Miért vette ezt magához?

– Azt hittem, más a tettes, és meg akartam menteni… Maga… maga… hogy került ide, így…

– Csak betetőzése volt a mai estének… Miután visszavittem a hittérítő ruháját, elmondhatatlanul hiányos külsővel rohantam a csigalépcsőhöz a pizsamámért. Egy fél tucat mosott lepedő volt ott helyette. A pizsama sehol! Képzelheti! Mit tehettem? Az egyik lepedőt magamra csavartam, és ide igyekeztem. Közben aludni ment egy úr, akit egyszerre hárman is Vangoldnak szólítottak, és a szobájához támogatták. A három ember lefektette, és öt perc múlva kiakasztották a ruháját. Azután elmentek. A kabátot kölcsönvettem, de a nadrág nem ment fel. A nyolcvanhetes szoba elől pedig kölcsönvettem reggelig egy pár csizmát. Félek, hogy egy rendőrtiszté.

– Honnan tudja, hogy a kést…

– Jó éjszakát – vágott szavába a fiatalember, azután, épp jókor, megragadta a csúszni készülő lepedőt és elrohant.

A fordulónál hallgatódzott. Amikor látta, hogy tiszta a levegő, kivette zsebéből a tőrt, és messze hajította a folyosó ablakából. Azután Vangold szobájához ment, és helyére akasztotta a pepita kabátot.

Sietett. Talán a szuterénben akad valami raktárféle, ahol meghúzhatja magát. Szörnyen kimerült volt. Körülbelül a földszinten lehetett, amikor a mélyből lépéseket hallott, és valaki elkiáltotta magát:

– Mártiin… te vaagy…

A mindenségit!

Villámgyorsan kilépett a folyosóra, és elindult a sötét étterem felé.

Hangok:

– Csakhogy kinyitották! Ki az ördög zárta be kívülről?

– Én nem tudom – mondta a portás…

Vissza. Siet végig az ajtók mentén… Hát ez szörnyű! A folyosó másik része felől is beszéd zaja.

– Azt hittem, hogy lefeküdt, Elder.

Sedlintz, az inspekciós rendőrtiszt!

– Különös zajt hallottam. Az ember gyanakvó ilyen helyen…

Azonnal ideérnek… Két tűz közé került.

– Máártiin!… Nem halsz?!

Fulladj meg!

Közvetlenül mellette a húszas ajtó. Az olasz nő szobája! Halk dúdolás hangzik ki bentről és egy cipő koppanása. A hangok közelednek.

Kopog!

– Tessék!

Belép a 20-as szobába, és szemben áll a szicíliai özveggyel, aki kimonóban van, és szájtátva bámul.

– Ön… ön?

– Bocsánat – feleli a hálóinges úr, egy szál sötét nyakkendővel és talpig lepedőben -, miután meghívott…

– De azt mondta… böjt van… és…

– Már nincs. Tizenkettő elmúlt. Éjfél után már szombat van.

– Bocsánat, de… olyan furcsa így…

– Errefelé különös csak. Ez a hittérítő rend lepraápoló díszruhája… Az ön tiszteletére vettem fel: fehér szoknya, sötét nyakkendő… és magas szárú lakkcsizma. Indiában ezt a megjelenést nagyon tisztelik…

– Érdekes… De én már aludni készültem… Nem baj! Forduljon el, amíg magamra kapok valamit…

Hátat fordított, és az ablakhoz állt. Signora Relli a spanyolfal mögé ment és felöltözött. Amikor előkerült, csodálkozva látta, hogy a hittérítő nincs a szobájában. Mintha kirepült volna a nyitott ablakon.

Úgy is volt.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.