Vesztegzár a Grand Hotelben

XXXV

…Ismét egy fürdőszobában volt. Onnan egy sötét hálóba lépett óvatosan. És…

…Valaki jött a másik szobából. Csak annyi ideje volt, hogy a fal és a szekrény közé húzódjon. Nyílt az ajtó. A beözönlő fényben egy szobaleány látszott, csinos bóbitával. Három nő ült kinn. A fiatal, szép Olga Petrovna bárónő, ismert teniszbajnok, Ursula Hugersheim, von der Frühwart lovag özvegye, legalább hetvenéves és Helga Jörins, a svéd metafizikusnő, több tudományos munka szerzője, az indiai Lélek Mozgalom megalapítója. Szikár, hosszú, ráncos, cvikkeres ősz nő, magas nyakú fekete blúzban. Helga Jörins (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) azt mondta a szobalánynak:

– Negyvenfokos vizet engedjen a kádba…

És Félix fogoly volt, mert a szobaleány bement a fürdőszobába. Zuhogott a víz.

A két vendég búcsúzott.

– Hát szólok majd az inasnak, hogy hozzon ki egy plümót – mondta Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye). – Ebben a nedves évszakban a lábon keresztül támadja meg az embert a reuma.

– Igazán kedves… – hálálkodott Helga Jörins teozófusnő. – Köszönöm… Fogadja el, méltóságos asszonyom, hálám jeléül a Női erkölcs nagysága és a halhatatlanság című munkámat.

– Köszönöm. Jön maga is, Petrovna bárónő?

– Egy percre maradok. Jörins kisasszony megígérte, hogy kiválaszthatok néhány könyvet… Szörnyű így, ebben a csúf évszakban, tenisz és vitorla nélkül; csak néhány jó könyv menthet meg.

Petrovna gyönyörű nő volt. Szőke, finom arcú és kisportolt alakú. Szürke, egyszerű, angolos szövetkosztümjében Ibsen-darabok hősnőire emlékeztetett. Ütemes, lassú járással a könyvespolchoz ment, és hátra tett kézzel, retiküljét lóbázva az ujjain nézegette a köteteket.

Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) és Jörins kisasszony elment. A száraz, hosszú, sovány, idős teozófusnő (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) kikísérte.

Félix mozdulatlanul állt. És amit a másik szobában látott, attól még dermedtebb lett ez a mozdulatlanság.

Petrovna bárónő gyorsan körülnézett, azután kihúzta az egyik szekrényfiókot, és két kisebb holmit a retiküljébe tett. Majd néhány ruhadarab alatt bankjegyeket talált, ezekből is eltett egy csomót. Azután belökte a fiókot, és gyorsan elővette a pudriét, hogy az arcát igazgassa… Ez néha jól levezeti az izgalmat, nőknél.

Házitolvaj!

Jörins kisasszony visszajött.

– Hát választott, kedves?

– Igen, ezt meg ezt – felelte, és találomra levett két könyvet a polcról… – Jó éjszakát.

– Igazán szép művek – mondta az ősz teozófusnő, és megnézte az egyik kötetet a kiválasztottak közül. – Ez már szép! Hol tanult meg a bárónő óarabul olvasni?…

– Már… régen… foglalkozom… Jó éjszakát…

– Viszontlátásra…

A bárónő távozott.

– Kész a fürdő! – jelentette a szobalány, és elköszönt.

Jörins kisasszony a fürdőszobába ment. A szalon üres lett.

Félix vadul körülnézett. Mit kaphatna magára, amivel a folyosó felé kitörést próbálhat?… Az ágyterítő!… A fürdőszobából vízcsobbanás hallatszik… Az ősz metafizikusnő rövidesen visszatér!

Brrr!…

Lerántotta a terítőt, de máris az ágyra ugrott, hogy a takaró alá bújjon… Valaki jön!

Elkésett!…

Rémes…

Az inas jött a plümóval, és elhűlten torpant meg a szomszéd szoba fényénél eléje táruló látványtól.

Félix az ágyon térdelt!…

A császárszakállú inas a plümót eldobta, elsietett, és ilyeneket mormolt a folyosón:

– Szörnyű… Hihetetlen… Nem értem… Nahát!

Közben csuklott, és olykor idegsokkosan megrándult a fél válla. Még hetek múlva is összerázkódott az emlék hatása alatt.

Jörins kisasszony sohasem értette meg, hogy Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) miért vonult vissza a barátkozástól annyira, hogy a köszönő viszonyt is feladta, és mereven elnézett a metafizikusné ősz feje felett, ha találkoztak…

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

három × 4 =