XXXV
…Ismét egy fürdőszobában volt. Onnan egy sötét hálóba lépett óvatosan. És…
…Valaki jött a másik szobából. Csak annyi ideje volt, hogy a fal és a szekrény közé húzódjon. Nyílt az ajtó. A beözönlő fényben egy szobaleány látszott, csinos bóbitával. Három nő ült kinn. A fiatal, szép Olga Petrovna bárónő, ismert teniszbajnok, Ursula Hugersheim, von der Frühwart lovag özvegye, legalább hetvenéves és Helga Jörins, a svéd metafizikusnő, több tudományos munka szerzője, az indiai Lélek Mozgalom megalapítója. Szikár, hosszú, ráncos, cvikkeres ősz nő, magas nyakú fekete blúzban. Helga Jörins (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) azt mondta a szobalánynak:
– Negyvenfokos vizet engedjen a kádba…
És Félix fogoly volt, mert a szobaleány bement a fürdőszobába. Zuhogott a víz.
A két vendég búcsúzott.
– Hát szólok majd az inasnak, hogy hozzon ki egy plümót – mondta Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye). – Ebben a nedves évszakban a lábon keresztül támadja meg az embert a reuma.
– Igazán kedves… – hálálkodott Helga Jörins teozófusnő. – Köszönöm… Fogadja el, méltóságos asszonyom, hálám jeléül a Női erkölcs nagysága és a halhatatlanság című munkámat.
– Köszönöm. Jön maga is, Petrovna bárónő?
– Egy percre maradok. Jörins kisasszony megígérte, hogy kiválaszthatok néhány könyvet… Szörnyű így, ebben a csúf évszakban, tenisz és vitorla nélkül; csak néhány jó könyv menthet meg.
Petrovna gyönyörű nő volt. Szőke, finom arcú és kisportolt alakú. Szürke, egyszerű, angolos szövetkosztümjében Ibsen-darabok hősnőire emlékeztetett. Ütemes, lassú járással a könyvespolchoz ment, és hátra tett kézzel, retiküljét lóbázva az ujjain nézegette a köteteket.
Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) és Jörins kisasszony elment. A száraz, hosszú, sovány, idős teozófusnő (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) kikísérte.
Félix mozdulatlanul állt. És amit a másik szobában látott, attól még dermedtebb lett ez a mozdulatlanság.
Petrovna bárónő gyorsan körülnézett, azután kihúzta az egyik szekrényfiókot, és két kisebb holmit a retiküljébe tett. Majd néhány ruhadarab alatt bankjegyeket talált, ezekből is eltett egy csomót. Azután belökte a fiókot, és gyorsan elővette a pudriét, hogy az arcát igazgassa… Ez néha jól levezeti az izgalmat, nőknél.
Házitolvaj!
Jörins kisasszony visszajött.
– Hát választott, kedves?
– Igen, ezt meg ezt – felelte, és találomra levett két könyvet a polcról… – Jó éjszakát.
– Igazán szép művek – mondta az ősz teozófusnő, és megnézte az egyik kötetet a kiválasztottak közül. – Ez már szép! Hol tanult meg a bárónő óarabul olvasni?…
– Már… régen… foglalkozom… Jó éjszakát…
– Viszontlátásra…
A bárónő távozott.
– Kész a fürdő! – jelentette a szobalány, és elköszönt.
Jörins kisasszony a fürdőszobába ment. A szalon üres lett.
Félix vadul körülnézett. Mit kaphatna magára, amivel a folyosó felé kitörést próbálhat?… Az ágyterítő!… A fürdőszobából vízcsobbanás hallatszik… Az ősz metafizikusnő rövidesen visszatér!
Brrr!…
Lerántotta a terítőt, de máris az ágyra ugrott, hogy a takaró alá bújjon… Valaki jön!
Elkésett!…
Rémes…
Az inas jött a plümóval, és elhűlten torpant meg a szomszéd szoba fényénél eléje táruló látványtól.
Félix az ágyon térdelt!…
A császárszakállú inas a plümót eldobta, elsietett, és ilyeneket mormolt a folyosón:
– Szörnyű… Hihetetlen… Nem értem… Nahát!
Közben csuklott, és olykor idegsokkosan megrándult a fél válla. Még hetek múlva is összerázkódott az emlék hatása alatt.
Jörins kisasszony sohasem értette meg, hogy Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) miért vonult vissza a barátkozástól annyira, hogy a köszönő viszonyt is feladta, és mereven elnézett a metafizikusné ősz feje felett, ha találkoztak…