Vesztegzár a Grand Hotelben

XXV

– Kérem… Az igazgató úr kikapcsolta a villanyt, és sötétben öltöztem… – mondta, amikor végre megmozdult a nyelve.

– Hát jó… menjen oda, a lépcső mellett, a kilencvenes fülkébe. Később majd küldök egy nadrágot. A csengőtábla szemben van. Ha kigyúl egy szám, bemegy a vendéghez. Rendelésnél hívja fel a házi telefonon a vendéglőt. Ha nem tud valamit: az ötödik emeleten teljesítek szolgálatot, feltelefonálhat.

A jelzett szobába ment. Kényelmesen leült, azután rágyújtott. Bírt a megfelelő lélekjelenléttel ahhoz, hogy egy gázálarcra való cigarettát magával vigyen, amikor átmászott az ablakon. Aranyvégűek voltak “Bruns” felírással. Aha. Saját hüvelyébe tölteti az egyéni dohánykeveréket, mint általában a gazdag emberek.

Kigyúlt egy szám. A hatvanas. Ment. Egy egészen fiatal, csinos emberhez nyitott be.

– Mondja kérem… hol mossák itt a ruhát?! Borzasztó, hogy az ingeim hogy néznek ki.

– Új ember vagyok, kérem. De azt hiszem, házi mosoda van.

– Intézkedjék, hogy a mosónő feljöjjön hozzám. Erich Kramartz vagyok.

– Igenis.

Letelefonált az étterembe, ahol a főpincér nem akarta elfogadni a 60-as szoba rendelését.

– A konyha nem szolgálhat mosónővel.

– Hát küldjön egy szakácsnőt. Mit bánom én.

– Majd átszólok a portára.

– Tőlem… – felelte az új londiner és letette a kagylót.

Most Maudot szerette volna látni. Ahogy kissé nyugodtabb alapokon tartózkodott a szállóban, nyomban a nőre gondolt. Itt nagy baj van… A cipő rejtélye sok mindent megoldana. Ebben a cipőben hozták a levelet, az bizonyos. A barna folt alakja elég jellegzetes. Kié lehet a cipő? Csak a bennszülötté, mert Hacker és az újságárus cipőben voltak. Tehát a maláj levelezőlap-árus hozhatta a levelet. Bizonyára küldte valaki. És a boncolásnál talán műszereket cipelt, vagy ilyesmit. Oda is kell szolga, nemcsak orvos. Erre nem gondolt akkor.

Elindult a 70-es szobák kanyarodója felé…

Gyorsan visszahúzódott…

A bennszülött jött óvatosan. A rendes kabátjában volt, de vörös kockás, rikító kék pizsamanadrágban és mezítláb. Úgy siklott Maud ajtajához, mint valami kígyó! Lehajolt. Gyorsan becsúsztatott egy levelet, és elsietett. A levél félig kiállt az ajtó alól, azután becsúszott. A leány átvette!

Most odamegy!

Ebben a pillanatban kialudt az emeleten a villany. Valahol az ügyeletes rendőrtiszt hangja hallatszott.

– Halló! Mi az, rövidzárlat?

Érezte, hogy a hirtelen sötétség összefügg a bennszülött küldönccel.

Gyorsan a leány szobájához lépett, és halkan kopogott. Kissé kinyílt az ajtó. Be akart lépni, de Maud kinyújtott kezébe ütközött. Valamit eléje tartott, és azt suttogta:

– Az istenért, vigye már… Vigye. És legyen átkozott, maga sátán…

Ösztönszerűen átvette a tárgyat… Füzetszerű valami volt. Most lépések közeledtek… Távol ajtók csapódtak… Zaj hallatszott. Valaki nekiütődött, és egy erős kéz szorította meg a karját…

– Ki vagy?!…

– A boy… Mit akar?

Az árny Maud ajtajához közeledett. Félix maga sem tudta, hogy miért, mellbe taszította, hogy hátratántorodott. Aztán elsietett, mert hangok közeledtek… Csizmás léptek…

Beugrott a személyzeti fülkébe, és villanyt gyújtott.

Kis kék füzet volt nála, amelyen ez állt:

A BANÁNOXID ELŐÁLLÍTÁSA
ÉS ALKALMAZÁSA
Írta:
Richard Decker
egyetemi tanár

Közben ismét kigyúlt a fény. A rendőrtiszt végigsietett a folyosón, és mindenhová bekopogott. Nem történt semmi.

Lassan csend lett, az emberek lefeküdtek. Martin jött be a fiatalemberhez.

– Na? Mi volt itt?

– Kialudt a villany.

– Az rendben van. De különben nem történt hiba?

– Semmi. Egy vendég rendelést adott fel, az étterem valószínűleg kiszolgálta már.

– Aztán ledőlhet ruhástól aludni. Állítsa be csengőtáblán a berregőt. Én is lefekszem. Jó éjszakát.

– Jó éjszakát.

Martin elment. Félix kinyitotta a füzetet.

A banánoxid vegyi képlete

Ez volt a fejezetcím. Hm… Ennek a kis füzetnek nagy szerepe van az ügyben. Vicces véletlen. A bennszülött bizonyára azt az üzenetet közvetítette, hogy valaki majd bekopog a füzetért. Közben ő kopogott. A leány kiadta a füzetet, és futtában megátkozta. Az igazi, aki a füzetért jött, beléütközött az ajtóban, sejtette, hogy valami hiba van, de már jött a rendőr, a szobapincér, és menekülnie kellett.

Kialudt a villany.

Mit jelent ez? Valaki belépett csendben a fülkébe. Ő innen oldalról nem vette észre, és az illető eloltotta a villanyt. Ennek dacára nyugodtan zsebre vágta a füzetet. Sejtette, hogy miről van szó.

– Ki az? – kérdezte.

Suttogó hang felelt.

– Adja ide azt a füzetet, amelyik a kezében van…

– Megjegyzem, nem vagyok ideges ember. Kihez van szerencsém?

– Peter Borckman vagyok.

Megdöbbent. Borckman… Hiszen Maud is.

– Nos? – kérdezte fenyegető hidegséggel a suttogás – Mi lesz?

– Olyan sürgős? Talán beszélhetünk pár szót.

– Mit óhajt?

– Ön milyen rokonságban van Mauddal?

– Az apja vagyok.

Kutya egy história.

– Tisztában van azzal – mondta ravaszul a fiatalember -, hogy a leánya milyen helyzetbe jut, ha átadja önnek a főnöke bizalmas természetű jegyzetét?

– Semmi baja sem lesz. Majd elmenekül máshová. Ipari kémkedésért nem adják ki. Ez ne aggassza. Kicsoda maga?

– Háziszolga. De túlbuzgóan szívemen viselem a vendégek ügyét.

Valami megcsillant a sötétben.

– Töltött revolver van nálam – mondta Borckman. – Ha nem adja át nyomban a füzetet, lelövöm, és úgy veszem el magától.

Odaadja? Lehet, hogy a leány apja ilyen züllött fráter, és tönkre akarja tenni Maudot… Ezt meg kéne akadályozni.

– Hát tessék – mondta.

A másik nem láthatta a sötétben, hogy hova menjen a füzetért, egy lépést tett kinyújtott revolverrel. Ebben a pillanatban a fiatalember belerúgott a kisasztalba, amely a kettőjük között állt, és oldalt vetette magát. Borckman hátratántorodott, de máris elrántották a lábát, hogy végigzuhant hosszában…

Nem sütötte el a fegyvert, hiszen nem is volt célpont. Felugrott, egy ökölcsapás arcon találta, vaktában vágott vissza, de csak az üres levegőt érte.

Az ajtó becsukódott, és ráfordult a kulcs. Borckman ott ült a sötétben, bezárva.

A szoba ablaka a vendéglő üvegtetejére nyílt. A titokzatos ember lepedőt és terítőket hurkolt össze, azután lemászott a félemeletnyi magasságból.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.