Vesztegzár a Grand Hotelben

XXI

A kapitány komikus tanácstalansággal vakarta meg a fejét.

– Az ördög érti…

– Jobban van? – kérdezte Markheit a leányt.

– I… igen…

Felemelkedett a szófáról, lassan lábra állt.

– Ho… hogy van a professzor?

– Bubópestis… Nincs sok remény. Állandóan eszméletlen, magas láz és tipikus szepszistünetek: Minden mirigye duzzadt… szóval… itt nincs tudomány… Nem tehetünk semmit, Palmira olajjal keni az orvos… ez a fájdalmat és a viszketést enyhíti.

– Nincs remény?

– Hát… Bubópestis, az bizony… Szóval, kár érte, mert nagy ember…

– Mivel magyarázza, kisasszony – kérdezte a kapitány -, hogy a főnöke nem értesítette megérkezéséről. Haragban váltak el?

– Nem. A professzor nagyon szeret és…

Elakadt.

– Talán segíthetek – mondta Markheit. – Én beszéltem néhány pillanatig a beteggel. Inkognitóban jött. Egy megtévedt munkatársát akarta elfogni, a rendőrség bevonása nélkül… – Jelentősen nézett Maudra.

– Nem tud az ügyről valamit? – kérdezte a kapitány.

– Nem. Rólam semmi esetre sem lehet szó.

– Mit tud a 70-es szobában történt bűntényről?

– Sokat!

– Tessék elmondani.

Maud nyugodtan felelt.

– Én öltem meg doktor Rankét.

XXII

Egy pillanatnyi csend után a kapitány olyant csapott az íróasztalra, hogy a tárgyak táncra perdültek.

– A mindenségit…

– Nem értem… – csodálkozott a leány. – Beismerő vallomást teszek. Ranke doktor egy levelet küldött este 11 órakor, a gyilkosság előtti napon, mert már egy nappal előbb itt volt a betegnél. De csak másnap konstatálta a pestist. Tessék a levél.

Átadta. A kapitány elolvasta. Ez állt benne:

A többszörös gyilkos Borckman és leánya csak tőlem várhatnak kegyelmet. Jöjjön éjjel 3 órakor a hallba és hozza el a jegyzeteket. Dr. R.

– Miféle jegyzetekről van szó?

– Nem tudom…

– Ki az a “gyilkos Borckman”?

– Az apám.

– Hol van most?

– Nem tudom. Amikor kiderültek a rémtettei, megszökött Moszkvából. Mi is eljöttünk anyámmal, Batáviában telepedtünk le, és a jótékonyságáról közismert Sergius herceg pártfogásába vett.

– Mit akart öntől Ranke?

– Zsarolni. Elmentem a hajnali találkozóra. Azt mondta, hogy felfedi mindenki előtt a származásomat, nyilvánosságra hozza, hogy többszörös gyilkos leánya vagyok, ha nem szerzek a hercegtől tízezer hollandi forintot a számára.

– És?

– Másnapig adott haladékot.

– Mi történt másnap a folyosón, amikor önt és a herceget együtt látták, körülbelül a gyilkosság idejében?

– A herceg a szobájába ment a kesztyűjéért, mert ebédhez nem megy másképp. Ezalatt Lindner úr szobájából kijött doktor Ranke, és pénzt követelt. Utánamentem, megláttam a könnyű tőrt az asztalom, belevágtam a hátába, és gyorsan a herceg után siettem. Csodálkozott, hogy az ajtaja előtt várom, de nem szólt semmit. Ismét végigmentünk a 70-es szobák előtt, a lépcsőnél a herceg azt mondta, hogy visszamegy egy pillanatra, azután jött, és kért, hogy menjek a szobámba.

– Beismerő vallomása alapján letartóztatom.

– Ez természetes. Szeretném, ha megengedné, hogy Decker tanárt ápoljam. Hiszen mindegy, hogy hol őriznek…

– Nem engedhetem meg…

Most Ferguson lépett be izgatottan.

– Kérem, kapitány úr!… A herceg kijelentette, hogy beismerő vallomást akar tenni… Ő ölte meg Ranke doktort…

A kapitány egy pillanatig úgy érezte, hogy megbolondul.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.