Vesztegzár a Grand Hotelben

XXXI

A kapitány és Elder ott álltak a 102-es szobában. A mennyezet átázott, egy jó darabon beomlott, és jelenleg deszkával takarták el a nyílást.

– Hogy ilyesmit így hagyjanak egy ilyen finom hotelben.

– Ne felejtse el – mondta Elder -, hogy már egy vendég sem tartózkodna a szállóban, ha nem lenne vesztegzár. Igazán ráértek a javítási munkákkal szezon után foglalkozni… Hát ez mi?

A földön egy félig szívott arany végű cigaretta feküdt.

“Bruns”

– Érdekes. Azt hiszem, meglátogathatnánk Mr. Brunst. Nem gondolja, kapitány úr?

– Semmi kifogásom… De miért hívták ide Villiersnét? És ki volt az a férfi, akinek Sergius herceg csak a kezét látta?

– Villiersné ügyéről megvan a speciális feltevésem. Az egyetlen lehető megoldás…

– Talán közölhetné a megoldást.

– Nagyjából. Illetve szimbolikusan. Tehát: azért, mert valaki rendőrkapitány, tudhat hegedülni is.

– Ezt a célzást visszautasítom. Csak magamnak szoktam hegedülni otthon, és fogalmam sincs, hogy honnan tudja!

– Bocsánat, csak a példa kedvéért mondtam. De vehetünk másikat. Ha egy ember várja a feleségét a pályaudvaron, és ugyanakkor egy jó barátja is érkezik, ezért még nem bizonyos, hogy közös fülkében utaztak.

– De nagyon valószínű.

– Többet azért nem mondok, mert a vizsgálat eredményét közölni vagy gyanúsítani, az kettő.

– Szóval van gyanúsítottja dr. Ranke gyilkosát illetőleg?

– Igen.

– Valami feltevés?

– Nem: tudom, hogy ki a gyilkos! Biztosan tudom, már az első naptól kezdve.

– De hát miért nem mondja?

– Nincs bizonyítékom. Menjünk Brunshoz.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

tizenhét − 8 =