Vesztegzár a Grand Hotelben

XXVIII

A kapitány lépett be Elder főfelügyelővel.

– Bocsánat – mondta a rendőrtiszt. – A hotelből eltűnt egy hölgy, bizonyos Villiersné. Megfoghatatlan eset. Találkoztak önök az elmúlt 24 óra folyamán az illetővel?

– Én nem találkoztam vele – felelte Maud.

Sergius herceg elgondolkozott.

– Én láttam. A szobámmal szemközt kopogtatott egy ajtón, azt is hallottam, hogy valaki “igent” kiált. A hölgy belépett. A kilincsen egy férfikezet láttam, sötét kabátujjal… Ez bizonyos.

– Nem tudja kegyelmes uram, hogy hányas szoba volt.

– Dehogynem. A 102-es.

– Köszönöm…

A kapitány a telefonhoz lépett.

– Megengedi, Borckman kisasszony?

– A lány cigarettára gyújtott.

– Parancsoljon.

A portás kapcsolt.

– Itt Vuyder kapitány. Ki lakik, kérem, a 102-esben… Hogyan? Ez biztos?! Köszönöm…

Elhűlten tette le a kagylót.

– Nos? – kérdezte Elder. – Ki lakik a 102-esben?

– Senki. Két hete lakatlan.

– Cifra!

Elder csak ennyit mondott. Maud torkát szorongatta az izgalom. A férfi itt van a szekrényben. És nem magándetektív! Csak úgy vállalta, mint a gyilkosságot. De hát ki? A sok szörnyűség dacára már az első találkozástól kezdve foglalkoztatta ez az ember. Bűnöző?… Nem! Érezte, kívánta… Nem az… ne legyen az!

– Ön beteg lesz, Borckman kisasszony – mondta Elder.

– Én?… Miért?

– Egyik cigarettája még itt füstöl a tálcán, és már másikat szív.

Felvette a vastag, arany végű cigarettát, amit Félix hagyott a tálcán. A herceg olyan távol ült, hogy ő nem szívhatta.

– Nem ízlett… Valaki megkínált vele…

– Látom. Mr. Bruns. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást…

Maud nem felelt. Zsákutcában volt.

Nem ismerte Brunst!

– Ha megengedik – mondta a kapitány -, kissé körülnézünk a szobában.

Maud nyelt, és a szíve rendetlenül zakatolt, de nyugodtan mondta:

– És… mit keresnek?

– Egy szőnyeget…

– Én őrizetben vagyok?

– Nem… Szó sincs róla, ezt az intézkedést feloldottuk.

– Akkor kérni fogom az ügyész írásbeli utasítását. Úgy tudom, anélkül tilos a házkutatás.

A kapitány meghökkent.

– Parancsoljon – mondta szolgálatkész udvariassággal Elder, és a zsebéből egy írást vett elő. – Természetesen a legcsekélyebb szabálytalanságot sem köteles tűrni.

Szabályszerű bírói végzés volt, amely szerint Elder főfelügyelő, minden indokolás nélkül, Grand Hotel valamennyi szobáját átkutathatja.

A kapitány csodálkozott a legjobban, de azért máris hozzálátott a kutatáshoz, és benézett a tükör mögé, ahol a két fal találkozása háromszögű területet határolt.

– Itt nincs semmi.

– Csak az ágy alatt vagy a szekrényben lehet – mondta a főfelügyelő, és elindult a szekrényhez.

Most megtalálják a fiatalembert!

Maud sikítani szeretett volna. A herceg a száját rágta sápadtan.

A kapitány benézett az ágy alá:

– Semmi.

Elder kinyitotta a szekrényajtót. Egy másodpercig farkasszemet nézett Félixszel.

– Itt sincs semmi – mondta, és becsukta a szekrényajtót.

Azután köszöntek és távoztak.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

tizenhét − 10 =