Vesztegzár a Grand Hotelben

XLV

…A fiatalember végigosont a folyosón. A leány ajtaja előtt nem állt rendőr… Mégiscsak segíteni akart a főfelügyelő?… Kopogtatott. Azután lenyomta a kilincset és belépett…

A sötétben, a leány megszokott helyén, a karosszékben egy árnyat látott.

– Maud… – suttogta bizonytalanul.

– Nincs itt – felelte egy nyugodt hang. Elder ült a karosszékben.

– Hol van a leány?!

– Jó helyen. Miután tudtam, hogy meg akarod szöktetni, biztonsági intézkedéseket tettem. Maudot szigorúan őrzik.

– Elder!

– Nézd öregem, itt az igazság küzd a bűnnel. És az igazságnak, a maga rideg útján, a lovagiasság összes szabályai szerint győzni kell. Ebben hiszek, ezért élek, és nem alkuszom. A leányt tisztázni kell. Ha megszökteted, evvel egy gazember malmára hajtod a vizet.

– És ha nem sikerül tisztázni?

– Akkor… akkor…

– Akkor tönkretetted…

Elder gondolkozott.

– Nyugalom, Félix. Sok esélyünk van. Azután keresem a szőnyeget. Egy nagy perzsát nehéz megsemmisíteni, és a személyzetet talán mégsem avatják be… Elégetni nem lehet… Ha a szőnyeg előkerül, akkor nyertünk!

– Miféle szőnyegről beszélsz?

– Egy rozsdaszínű perzsáról.

– Azt… amikor én fürödtem… Wolfgang a 102-esbe vitette.

– Mit mondasz?! A beomlott falú szobába?

– Igen.

– Istenem, ha ezt előbb tudom… Miért nem szóltál… Gyerünk! – Még sohasem látta ilyen izgatottnak Eldert.

Siettek…

…A vizes, dohos szobában ott volt a szőnyeg. Elder letérdelt, azután…

Félix szinte hanyatt esett meglepetésében. A főfelügyelő végigfeküdt, és arcát a szőnyeghez szorítva szaglászott…

– Igen… – suttogta azután. – Jól sejtettem… – És lázasan csillogott a szeme. – Nem kell menekülni, öregem. Most már biztos minden! Gyere, csavarjuk össze a szőnyeget…

Ebben a pillanatban kialudt a villany…

– Vigyázz! – kiáltotta Elder, de későn. Félixet valaki, aki a nyitott ajtón belopódzott, fejbe ütötte, hogy elájult. Elder háromszor tüzelt. A lövések félelmetesen visszhangzottak. De nem a támadóra lőtt, hanem a levegőbe.

Közben a szőnyegről egy lobbanással nagy láng csapott fel. Éterbombát dobott valaki a perzsára, de máris kisurrant, és Elder, aki megbotlott Félix testében, nem érte el a menekülőt. Félixet magával vonszolta és rohant… De mintegy megbeszélt jelre, minden fordulónál kézilámpák csillantak fel. Rendőrök siettek előre meghatározott helyekre. Elder négy-öt fokonként ugrált le a vaslépcsőn…

A menekülő minden emeletnél egy lámpát látott felvillanni… Mögötte az üldöző… előtte az emeletenként kijelölt rendőrtisztek… Megtorpant…

Elder tíz lépcsőt ugorva, rávetette magát. Elkapta a torkát. Egymásra zuhantak.

– Lámpát! – ordította tele torokból. – Most megvagy, gazember, vége a játéknak.

A másik rezignáltan felelt:

– Ez egy nagy igazság, uram.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.