Vesztegzár a Grand Hotelben

II

Feszült csend…

A nő bizonytalan hangon megszólalt:

– Ki az?…

– Sergius herceg…

Maud a férfihez fordult, hogy a fürdőszobába küldje…

A szemtelen idegen nem volt sehol. A kopogtatás valamivel türelmetlenebbül ismétlődött.

– Azonnal… – felelte tettetett frissességgel a leány – most fejeztem be az öltözködést. – Azután vidám hangon kiáltott: – Lehet!

Mialatt nyílt az ajtó, megigazította a ruháját, hogy a belépő előtt eljátssza az öltözködés utolsó pillanatát.

Belépett a herceg. Már közel járt a hatvanhoz. Finom arcú, ősz ember volt. Sovány, sápadt, feltűnően tiszta, okos szemekkel.

– Miért nem volt lent ebédelni, Maud?

– Öltözködés közben leszakadt egy csat a ruhámról. De most már mehetünk… – tette hozzá gyorsan.

“Aha!” , mondta magában a szemtelen idegen az ágy alatt. „ Szeretné elvinni az illetőt. Úgy látszik, nem szívesen venné, ha meghallanám, amit beszélnek. Voltaképpen be kéne fogni a fülemet. De nem teszem. Disznóság…” Ezt mondta magában a szemtelen idegen, és szeretett volna cigarettára gyújtani.

– Néhány szót csak… – tartóztatta a herceg. – Ebédnél nem leszünk egyedül: beszélt az illetővel?

– Ezt majd később… – ellenkezett idegesen Maud.

– Nem. Tudnom kell mindent, ha elfogadom az áldozatot. Maga börtönbe kerül, és akkor én…

– Hallgasson, kérem!…

– De hát itt magunk vagyunk…

– Igen… igen, de ha valaki hallgatódzik…

“Ejnye, ejnye. Szóval ez a nagyon szép és nagyon úri hölgy adott esetben börtönbe is kerülhet? Lám… lám…” – gondolta a szemtelen idegen.

Az öreg halkabban folytatta:

– Mit beszélt vele?

– Jöjjön, kérem, ebédelni… egy szót se beszéljünk…

– Úgy látszik, az idegei cserbenhagyták, kedves… Azt hittem, hogy maga erős…

– Nem… az idegeimmel nincs baj, de ma… rossz napom van és… most menjünk – mondta szinte sírva a leány.

– Még csak annyit, hogy este nyolckor egy hárommotoros gép Szingapúrba repíti, és a rendőrség…

– Menjünk… azonnal…

– No de…

– Ne kérdezzen! Jöjjön, kérem! Nyomban!

“Szépen vagyunk – gondolta a szemtelen idegen. – És ez akart engem a fürdőszobába zárni…”

– Jól van, Maud, menjünk…

A karját nyújtotta, és a leány megkönnyebbült sóhajjal indult el.

Kopogtak.

– Ki az?

– A rendőrség – felelte egy kemény hang.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

hat − 1 =