XLVII
…Amikor Félix magához tért, egy hotelszobában feküdt, és Maud hajolt föléje.
– Hogy érzi magát?
Félix mosolygott, és megfogta a leány kezét.
– Jól… kedves.
– A vállán sebesült meg. Nem ért tüdőt a golyó. Azt mondja Markheit, hogy a kimerültség jobban legyengíti, mint a sebe… Igyon tejet.
– Mi van?…
– Csend… először igyon tejet. Azután beszélgetünk.
De nem beszélgettek. Alighogy lenyelte az utolsó kortyot, ismét elaludt. Késő este volt már, amikor felébredt. Maud ott ült mellette. Félix frissnek, egészségesnek érezte magát, és kinyúlt a leány keze után…
– Maud… tudni akarom, mi van magával?
A leány mosolygott.
– Mi lenne? Fogoly vagyok…
– Elder…
– Nem – mondta a leány -, maga. Elder szerint cseberből vederbe kerültem – egészen föléje hajolt -, mert szerinte maga nem bocsát szabadon… többé… Igaz?
…Csak akkor rebbentek szét, amikor a főfelügyelő belépett.
Elder megszorította Félix kezét, keményebben, mint máskor.
– Az imént telefonáltam az apádnak. Nem említettem, hogy megsebesültél.
– Jól tetted. Képzelem, a drága öreg milyen ideges lehetett, amikor látta, hogy tűz van. Elder ugyanis már értesítette, hogy itt vagyok – fordult Maudhoz.
– Elmondta már, Borckman kisasszony, a bűnügy epilógusát?
– Félix csak most ébredt fel. Azután úgy érzem, hogy ez a maga kötelessége. Még sok minden van, amit magam sem értek.
Kopogtak. A szobapincér teát szervírozott.
– Hát, hogy is volt?… – kezdte Elder. – Ne piszmogjon, Ferdinánd.
– Felesleges, hogy hallgatóddzék – jegyezte meg Félix. – Kap tőlem egy nyári ruhát és két látcsövet, csak menjen nyugodtan.
A pincér elképedt, és remegő kezében megrezdültek a poharak.
– De kérem…
– Motorkerékpárról szó sem lehet. Mars!
Ferdinánd sietve és halványan távozott.
– Decker tanár nagyvonalú gonosztevő – kezdte Elder.
– Mi?… – álmélkodott Félix.
– Még ezt sem tudod? Decker volt a fantom, a zsaroló, a gonosztevő, ő hitette el magáról, hogy Borckman.
– Én úgy éreztem, hogy meg kell őrülni, amikor ez bizonyossá vált – mondta Maud.
– Én pedig már az első napon sejtettem. Az ügy ősi, oroszországi háttere előttem is titok volt, amíg Decker nem mondta el. A professzor Moszkvában együtt diákoskodott Borckman kisasszony anyjával. Szerelmes is volt a szép medikába. De megjelent Sergius herceg, aki a vásárolt okmányok alapján a Borckman nevet használta. Megszerették egymást a leánnyal. És házasságot kötöttek. A hiú Decker kutatott Borckman után. Gyűlölte a férfit. Megtudta, hogy Borckman vásárolt név. De azt nem sejtette, hogy Sergius herceg van mögötte. Évek múlva azonban véletlenül tudomására jutott, hogy az a bizonyos Borckman, akinek nevét a herceg használta, rablógyilkos. Gyűlölete és szenvedélye nem csökkent az évek folyamán. Feljelentette Borckmant, illetve Sergiust. Kikutatta, hogy a kis család Acsinszkban lakik. A Borckman elleni feljelentés alapján természetesen Sergius herceget fogták volna el. De egy jóindulatú rendőrprefektus keresztülhúzta Decker számítását. Egérutat adott Borckman-Sergiusnak. Sergiust Sanghajban felismerték, és kénytelen volt elszakadni a Borckman családtól, ismét herceg lett. Decker szemmel tartotta a kis családot, titokban, hogy őt ne lássák. Amikor Sanghajban ott állt az asszony két gyerekkel, egy véletlen találkozást inszcenálva megjelent az asszony előtt mint a régi kolléga. Decker, mint egy mentőangyal, felkarolta a családot. Elvitte őket Jávába, és igyekezett nagylelkűnek mutatkozni. Tőle tudom, hogy mennyire csalódott. Az asszony hálás volt a jóságáért, de egy pillanatra sem feledte el Sergius herceget. Azonban annyira hitt a volt kollégában, hogy a titkot elmondta neki: a férje nem Borckman, hanem Sergius herceg. Az orvos, mert akkor még nem volt tanár, az elérhetetlen cél helyett reálisabbat talált. Párizsba utazott néhány hétre, és elkezdte a herceget zsarolni. Mintha az “igazi” Borckman lenne. A zsarolt pénzből rendezte be első laboratóriumát Jáván, a zsarolt pénzből nagylelkű volt a Borckman családhoz, és megkezdte nagystílű kétlaki életét. A komoly tanár, ha néhány hétre elutazott, Tahitiban vagy Hawaiiban nagy lábon élt, villája, jachtja, barátnője volt, tőzsdétől a rulettig minden játékban részt vett, azután ismét visszatért Jávára, és mint komoly tudós, valóban értékes munkát végzett. Végül a banánoxiddal elérte a legnagyobb eredményt: ötszázezer hollandi forintért megvette az állam.
A hatalmas tőzsdeveszteségek, a pazarló kétlaki élet már a véggel fenyegették. Ezzel az ötszázezerrel éppen hogy elsimította a bajt. És most újabb ötszázezret akart. Tudott egy államot, amely már szívesen fizetett volna ötszázezret, hogy a banánoxid egyedárusítását kiüsse a hollandok kezéből. De a nagynevű tanárnak pozícióját kellett volna feláldozni, ha ellopja a saját találmányát. Így született meg a terv: zsarolás útján kényszeríti a titkárnőjét, Maudot, hogy ellopja a banánoxidra vonatkozó feljegyzéseket, és szökjön. A szökésben lévő magántitkárnő gyanún felül helyezi a tanárt, kétségtelenné teszi a bűnös személyét. A többi már itt történt. Borckman kisasszony kénytelen volt elvinni a jegyzetet. Azt hitte, hogy gazdáját károsítja meg Borckman javára. Nem tudta, hogy a kettő ugyanaz a személy. Borckman utasítására idejött a Grand Hotelbe, és repülőgép állt készen, hogy továbbszökjön. Decker egy kongresszus ürügyével a közelben sem volt a lopás idején. Inkognitóban, borotvált arccal idejött, egy olcsó, földszintes szobában húzta meg magát, és éjszaka valahogy megszerezte volna mint Borckman a füzetet, úgy, hogy Maud ne lássa őt szemtől szemben.
– A küszöbről vitte volna el – mondta Félix.
– Szerencsére a dráma itt tragikomédiába csapott át. Két szélhámos: Wolfgang és cimborája, egy törzsfőnök, a Csodálatosan Pimasz Nalaya, tíz év előtt összehazudoztak egy fürdőhelyre valót Kis-Lagondáról. A bennszülött uralkodó és Wolfgang biztosították a vendéglőüzemek bérletét a saját számukra, tíz év időtartamra. A tíz év most lejárt. Jövőre a bank saját kezelésbe veszi az üzemeket. A két szélhámos alaposan ki akarta használni az utolsó alkalmat. Erre jött az ötlet: három héttel meghosszabbítani az idényt, amikor már egy vendég sem lenne. Ez nyolcvan lakónál több mint százezer forint forgalmat jelent, és azt hiszem, hogy tisztán elrabolták volna. De hogyan hosszabbítsák meg az idényt? Vesztegzárral. Az pontosan három hétig tart. Nalaya ismert egy növényi mérget, amely jellegzetes bubópestistüneteket idéz elő, de különben nem okoz halálos komplikációt. Kiválasztottak egy jelentéktelen lakót, egy szürke embert, hogy kissé megmérgezzék a jó ügy érdekében. Decker tanár egyszerű inkognitója megtévesztette őket. Csak a szobapincért kellett beavatni, hogy a tanár kávéjába tegye a mérget. Ez az ember ötven forintot kapott. A kicsinyesség már sok bűnöző vesztét okozta. Most is így volt. A pincér bevitte Deckernek a mérgezett kávét. Reggelre a tanár rosszul lett. Jött Ranke doktor. Ranke doktor kapzsi, inkorrekt ember. Csak ránézett a tanárra, és két kérdést tett fel: már tudta, hogy pestis. Azután már csak a szokványos szert nyújtotta át messziről, a Palmira olajat, hogy a beteg bedörzsölje a testét. Akkor már a tanár tudta, hogy mi baja. A fojtó szagú olaj csillapítja a pestises fekélyek szörnyű égését. Miközben az olajat felkente, nyílt kérdéssel fordult a küszöbön álló orvoshoz:
“Kolléga. Én Decker tanár vagyok inkognitóban. Tudnom kell az igazat: bubópestisem van?”
“Igen. Tipikus eset, méltóságos uram” – felelte nyíltan az orvos.
Bubópestisből tízezer közül egy ha meggyógyul, az is szánalmas roncs marad. Elhatározta, hogy szabadon ereszti a csapdájában vergődő áldozatokat. Megkérte Ranke doktort, hogy likvidálja az ügyet. Menjen fel a 88-as szobába. (Maud még ott lakott akkor, csak másnap cserélt Lindnerrel.) Közölje Borckman kisasszonnyal, hogy visszaviheti az értékes jegyzetet, és nyugodtan élhet. Ő volt Borckman. Ranke nyomban tudta, hogy nagy lehetőség kínálkozik. Tudta, hogy mit jelent a banánoxid! Nem jelentette nyomban a pestises esetet, és találkozót kért Maudtól éjszakára. Akkor másztál te be az ablakon, pizsamában.
– Legalább tudom, hogy hol járt – mondta Félix, és megfogta Maud másik kezét is.
– Ranke úgy ment a találkozóra, mintha tudna az ügyről, és ügyesen kivette a lényeget Maudból. Azután megzsarolta, és követelte a füzetet. Másnapig adott határidőt. Reggel Wolfgang és a bennszülött megtudták Rankétól, hogy ki az állítólagos “kereskedelmi utazó”. De megtudta a bűnös szobapincér is. Életfogytiglani fegyház kockázatát vállalta… ötven forintért! Mialatt az orvos telefonon bejelentette az esetet, ez a pincér bement a beteghez. Deckernek már gyanús volt a láz és bénulási tünetek nélküli bubópestis. A pincér, hogy mentse a bőrét, őszintén elmondott mindent a betegnek a mérgezésről. Decker nyomban tisztában volt a helyzettel. A pincérnek pénzt adott, hogy hallgasson továbbra is. Alig várta, hogy Ranke visszatérjen. Közben azonban megérkezett a rendőri bizottság, és vesztegzárat rendeltek el. Alighogy Markheit kilépett a betegszoba küszöbén, Decker felosont az emeletre. Ranke doktor ezalatt a 88-asba sietett, de már Lindnert találta ott, aki szobát cserélt Mauddal. Engedélyt kért az énekestől, hogy telefonálhasson. Lindner elment, mert mindenkit a hallba hívtak a rendőrök. Ranke épp felvette a kagylót, hogy Maudot hívja, amikor jött a beteg. Szóváltás támadt, és dulakodtak. Ez látszott a halott letépett nyakkendőjén, leszakított ingén. Ranke a megmérgezett beteget könnyedén a földre teperte, de mielőtt kiléphetett volna a szobából, az íróasztalon fekvő színpadi tőrrel Decker ledöfte az orvost. Ezután egy csomó hisztériás állapotban élő ember lépett a színre. Signora Relli Lindman szobájából kivitte a halottat. Maud azt hitte, hogy a herceg ölte meg, és elrejtette a tőrt. Félix átosont a furcsa zajra, és mert azt hitte, hogy gyanúba keveredne, visszasietett a rejtekére, de elveszítette egy pizsamagombját a halott mellett. Mindez erősen hátráltatta a nyomozást. Én azonban, szerencsére, találtam egy jelentős nyomot. Egész enyhén, de mégis konstatálhatóan némi olajszag érződött a tetemen. Deckerről tapadt rá egy kevés. Így indultam el a helyes nyomon. A dulakodás meglátszott a tetemen, de a szobán nem! Azután vérnyom is kevés volt a sebhez képest. Így jöttem a feltevésre, hogy a szőnyeg, amelyen dulakodtak, amelyre vér folyt, eltűnt! Ezen a szőnyegen meg kell őrződni a Palmira olaj szagának is. Azonban Decker is gondolt erre. Wolfgang és a bennszülött a hatalmában voltak. Ha Deckert elfogják, és kiderül a mérgezés, a hamisított pestis, az szörnyű büntetést jelent számukra. A tanár a két hurokba szorult embert jól kihasználta, rabszolgái lettek. Wolfgang eltüntette a szőnyeget. Nalaya vitte a leveleket. Wolfgang egyszer le is ütött engem a sötétben. Az ápolónő mélyen aludt, az orvos csak nappal volt nála, ilyenkor Decker szimulált. De sikerült a betegszobából egy zsebtükröt szerezni a tanár ujjlenyomatával, és ez egyezett a centrálé kapcsolójáról vett lenyomattal. A harmadik elsötétítésre alaposan felkészültünk. Ferguson, utasításom szerint, betegszobát elzáró lépcsőhöz sietett. Decker nem tudott visszajutni, és szökni kényszerült.
– És hogy fogtátok el?
– A vesztegzárat, még mielőtt a tűz támadt, Markheit már megszűntnek tekintette, mert Wolfgang vallomása alapján kiderült, hogy nincs igazi pestis a házban. Én utánad siettem, mert figyeltelek, hiszen felelősséget vállaltam érted. Dzsilda az első fenyegetésre vallott. A tűzoltóautót megraktam katonákkal. Végigfutottunk a csatorna felett, minden kijáratot három ember megszállt. Az utolsó előtti nyílásnál velünk egyszerre érkezett a rácshoz Decker, és elfogtuk.
– És Villiersné? – kérdezte Maud.
– Véletlenül egy teljesen különálló bűntény is lejátszódott a szállóban. A féltékeny asszony megfenyegette a dzsigolót. “Doddy and Amy” néven együtt táncoltak valamikor. Doddy most egy másik nőt akart kifosztani, és eltette Villiersnét az útjából, amikor ez veszélyessé vált. A gazember ellen már kiadtunk a körözést. Valamennyi vádlott beismerésben van. Decker kérte, hogy a Borckman-ügyet ne vegyem jegyzőkönyvbe. Ezt meg is tettem neki… nagyon szívesen.
– Köszönöm… – suttogta Maud.
– Elder! Nagy vagy…
– Nem én vagyok nagy, hanem az igazság – felelte a főfelügyelő.
XLVIII
Megindult a népvándorlás a hajóra a Grand Hotelből. Petrovna bárónő és Jörens kisasszony együtt utaznak a jávai hegyek közé. Lindman és signora Relli Olaszországba készülnek, ahol házasságot kötnek… Hacker mint Bruns magántitkára, a sanghaji repülőgépre foglalt két helyet. Makkegészségesek. A szobák kiürülnek, a személyzet ottfeledett holmik után kutat, Odette Dufleurt a mentők egy szanatóriumba szállítják, és zuhog az eső.
A hotel üvegportáléja alatt egy verkli sír…
Marjorie egy éjszaka alatt megöregedett… Doddy eltűnt… Az ékszerekkel… Hazamehetne… hiszen van alibije… signora Relli vendége volt. De mit mond Arthurnak az ékszerekről?… Nem lehet így hazamenni… Hát hová?…
Egy pillantást vet a üvegzöld, barátságtalan víz felé… Nagy madarak szállnak a vak ég alatt…
Igen… nincs más!
– Bocsánat. – Egy szolga állítja meg a vesztibülben. – Ezt fenn méltóztatott felejteni a szobában. – És átnyújtja… az ékszerkazettát!
Marjorie kinyitja… A hajába nyúl… Itt van… mind… mind…
Megőrült?… Lehet?
– Ki maga? – kérdezi lihegve.
– Egy szolga. A sors szolgája. Még ez egyszer, asszonyom… De utoljára… Ugye, érti?… Becsülje a férjét, és örüljön a gyermekének… Au revoir…
A sors szolgája eltűnik. Elderhez megy.
– Milyen szerencse, öregem – mondja -, hogy megtaláltad Maud szobájában az ékszereket. Én elfeledkeztem róluk, pedig talán az életét mentette meg ennek a nőnek…
– Gyere – mondja Elder -, Sergius herceg és Maud már két órája édesapád vendégei. Remélem, most nem fogsz az esküvő elől pizsamában elmenekülni.
– Nem valószínű.
Elindulnak, de Félix megáll.
– Mondd… A tőr, amit elhajítottam, hogy került elő?
– A kapitány csizmájában volt.
– Hol?… Ki tette oda?
– Én! Nem akartam, hogy letartóztassa Vangoldot. Ezért, miután megtaláltam a tőrt a kertben, betettem a jó öreg kapitány csizmájába. Csak ne tudja meg.
– És a füzet a banánoxiddal?
– Már illetékes kezekben van. Megtaláltam az irodában, az inaskabát belső zsebében, ahogy mondtad.
– És letagadtad előttem!
– Le! Mert különben Deckernek adták volna… Gyerünk.
…A kormányzó villájában egy csapat boldog ember ül az asztal körül. Az eső zuhog, de ki bánja? A kormányzó örül a fiának, Elder az előléptetésnek és Félix mindennek, mert a leány kezét fogja állandóan a terítő alatt…
Egy újsághír:
…Különös dráma játszódott le a szingapúri Alcazar mulatóban. Egy féltékeny táncosnő lelőtte Erich Kramartzot, aki Doddy néven mint táncos artista szerepelt a mulató műsorán. Erich Kramartz a helyszínen meghalt…
…Mire a dráma utolsó jelenetére lehullott egy halotti lepel függönye, Kis-Lagondát már állandóan a vastag, rossz szagú, fülledt köd ölelte át.
Egy fiatal pár nászútja során Hawaiiba érkezett.