XXVIII
A kapitány lépett be Elder főfelügyelővel.
– Bocsánat – mondta a rendőrtiszt. – A hotelből eltűnt egy hölgy, bizonyos Villiersné. Megfoghatatlan eset. Találkoztak önök az elmúlt 24 óra folyamán az illetővel?
– Én nem találkoztam vele – felelte Maud.
Sergius herceg elgondolkozott.
– Én láttam. A szobámmal szemközt kopogtatott egy ajtón, azt is hallottam, hogy valaki “igent” kiált. A hölgy belépett. A kilincsen egy férfikezet láttam, sötét kabátujjal… Ez bizonyos.
– Nem tudja kegyelmes uram, hogy hányas szoba volt.
– Dehogynem. A 102-es.
– Köszönöm…
A kapitány a telefonhoz lépett.
– Megengedi, Borckman kisasszony?
– A lány cigarettára gyújtott.
– Parancsoljon.
A portás kapcsolt.
– Itt Vuyder kapitány. Ki lakik, kérem, a 102-esben… Hogyan? Ez biztos?! Köszönöm…
Elhűlten tette le a kagylót.
– Nos? – kérdezte Elder. – Ki lakik a 102-esben?
– Senki. Két hete lakatlan.
– Cifra!
Elder csak ennyit mondott. Maud torkát szorongatta az izgalom. A férfi itt van a szekrényben. És nem magándetektív! Csak úgy vállalta, mint a gyilkosságot. De hát ki? A sok szörnyűség dacára már az első találkozástól kezdve foglalkoztatta ez az ember. Bűnöző?… Nem! Érezte, kívánta… Nem az… ne legyen az!
– Ön beteg lesz, Borckman kisasszony – mondta Elder.
– Én?… Miért?
– Egyik cigarettája még itt füstöl a tálcán, és már másikat szív.
Felvette a vastag, arany végű cigarettát, amit Félix hagyott a tálcán. A herceg olyan távol ült, hogy ő nem szívhatta.
– Nem ízlett… Valaki megkínált vele…
– Látom. Mr. Bruns. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást…
Maud nem felelt. Zsákutcában volt.
Nem ismerte Brunst!
– Ha megengedik – mondta a kapitány -, kissé körülnézünk a szobában.
Maud nyelt, és a szíve rendetlenül zakatolt, de nyugodtan mondta:
– És… mit keresnek?
– Egy szőnyeget…
– Én őrizetben vagyok?
– Nem… Szó sincs róla, ezt az intézkedést feloldottuk.
– Akkor kérni fogom az ügyész írásbeli utasítását. Úgy tudom, anélkül tilos a házkutatás.
A kapitány meghökkent.
– Parancsoljon – mondta szolgálatkész udvariassággal Elder, és a zsebéből egy írást vett elő. – Természetesen a legcsekélyebb szabálytalanságot sem köteles tűrni.
Szabályszerű bírói végzés volt, amely szerint Elder főfelügyelő, minden indokolás nélkül, Grand Hotel valamennyi szobáját átkutathatja.
A kapitány csodálkozott a legjobban, de azért máris hozzálátott a kutatáshoz, és benézett a tükör mögé, ahol a két fal találkozása háromszögű területet határolt.
– Itt nincs semmi.
– Csak az ágy alatt vagy a szekrényben lehet – mondta a főfelügyelő, és elindult a szekrényhez.
Most megtalálják a fiatalembert!
Maud sikítani szeretett volna. A herceg a száját rágta sápadtan.
A kapitány benézett az ágy alá:
– Semmi.
Elder kinyitotta a szekrényajtót. Egy másodpercig farkasszemet nézett Félixszel.
– Itt sincs semmi – mondta, és becsukta a szekrényajtót.
Azután köszöntek és távoztak.