XXIII
– Kérem, ez nem igaz – mondta Maud. – A herceg azt hiszi, hogy megmenthet, ha feláldozza magát.
Közben belépett a herceg is.
– Hagyja, Maud… – mondta csendesen. – Én öltem meg Ranke doktort, mielőtt bekopogtattam magához. Ott állt Lindner szobájában a nyitott ajtónál. Hallottam, hogy a házi központnál a 72-es szobát kéri. Elfogott a düh. Kitéptem a kezéből a kagylót, és goromba voltam hozzá. Kinevetett. Aztán megfordult, hogy bemegy Maudhoz. Ott feküdt kezem ügyében a tőr… felkaptam és…
– Nem igaz! – kiáltotta Maud.
– Ne próbáljon megmenteni. Én tettem. Tartóztassanak le.
Elder nem szólt közbe. A noteszébe jegyezgetett. A kapitány néha ránézett. Váltakoztak az érzései Elderrel szemben.
Végül intett Sedlintznek, aztán a két kihallgatotthoz fordult.
– Tudomásul veszem, amit mondtak. Kérem önöket, hogy menjenek a szobájukba, és további intézkedésig tartózkodjanak ott.
Miután Sedlintz kiment a herceggel és Mauddal, hogy őrséget rendeljen az ajtójuk elé, a kapitány Elderhez fordult.
– Átkozott história! Ilyent még nem is láttam! Három tettes egy gyilkossághoz!
– Négy tettes. Mert Vangold zsebében volt a véres terítő.
A kapitány a körmeit nézegette.
– Hm… Úgy látom, jegyzett valamit – mondta végül halkan.
– Igen… Néhány főbb pontját az ügynek.
– Csakugyan? Maga szerint melyik a leggyanúsabb?
– Az, aki a szőnyeget eltüntette.
– De miért?
– Mert az ment ki legutoljára a szobából, tehát elbújt, illetve ő ott volt már, amikor az első gyanúsított érkezett, és amikor látta, hogy a tetemet elviszik, magával vitte a szőnyeget.
– És ez az ember nem lehetett a herceg, Lindner, Borckman kisasszony vagy signora Relli.
– Nem. Ezek mind találkoztak egymással a gyilkosság után. A szőnyeg nem volt náluk.
– A leggyanúsabb az olasz nő!
– Egyformán gyanúsíthatóak – mondta Elder. – Mindegyiknek volt néhány perce alibi nélkül, a gyilkossággal egy időben.
Markheit felállt.
– Én megyek ebédelni. Csak azt szeretném tudni, hogy mi a véleménye, Elder, az ügyről?
– Kissé megakadt. Szerintem jobb lenne, ha a gyanúsítottak szabadon mozognának a házban, és megfigyelhetnénk őket.
– De amíg Villiersnéről nem tudjuk, hogy hol van, addig kénytelen vagyok így eljárni – mondta kurtán a kapitány.
– Legalább annyit tegyen meg nekem, kapitány úr, hogy a szőnyeget megkeressük.
– Hogyan?
– Kivétel nélkül valamennyi szobát átkutatjuk. Egy kétszer három méteres szőnyegről van szó. Valamelyik szekrényben vagy ágy alatt rejthették csak el. Ahol a szőnyeg van, ott a gyilkos.
– Rendben van. Végigjárhatjuk a szobákat.
– Ez a szőnyegtől eltekintve is tanulságos lesz – mondta Elder, és elindultak.