XXI
A kapitány komikus tanácstalansággal vakarta meg a fejét.
– Az ördög érti…
– Jobban van? – kérdezte Markheit a leányt.
– I… igen…
Felemelkedett a szófáról, lassan lábra állt.
– Ho… hogy van a professzor?
– Bubópestis… Nincs sok remény. Állandóan eszméletlen, magas láz és tipikus szepszistünetek: Minden mirigye duzzadt… szóval… itt nincs tudomány… Nem tehetünk semmit, Palmira olajjal keni az orvos… ez a fájdalmat és a viszketést enyhíti.
– Nincs remény?
– Hát… Bubópestis, az bizony… Szóval, kár érte, mert nagy ember…
– Mivel magyarázza, kisasszony – kérdezte a kapitány -, hogy a főnöke nem értesítette megérkezéséről. Haragban váltak el?
– Nem. A professzor nagyon szeret és…
Elakadt.
– Talán segíthetek – mondta Markheit. – Én beszéltem néhány pillanatig a beteggel. Inkognitóban jött. Egy megtévedt munkatársát akarta elfogni, a rendőrség bevonása nélkül… – Jelentősen nézett Maudra.
– Nem tud az ügyről valamit? – kérdezte a kapitány.
– Nem. Rólam semmi esetre sem lehet szó.
– Mit tud a 70-es szobában történt bűntényről?
– Sokat!
– Tessék elmondani.
Maud nyugodtan felelt.
– Én öltem meg doktor Rankét.
XXII
Egy pillanatnyi csend után a kapitány olyant csapott az íróasztalra, hogy a tárgyak táncra perdültek.
– A mindenségit…
– Nem értem… – csodálkozott a leány. – Beismerő vallomást teszek. Ranke doktor egy levelet küldött este 11 órakor, a gyilkosság előtti napon, mert már egy nappal előbb itt volt a betegnél. De csak másnap konstatálta a pestist. Tessék a levél.
Átadta. A kapitány elolvasta. Ez állt benne:
A többszörös gyilkos Borckman és leánya csak tőlem várhatnak kegyelmet. Jöjjön éjjel 3 órakor a hallba és hozza el a jegyzeteket. Dr. R.
– Miféle jegyzetekről van szó?
– Nem tudom…
– Ki az a “gyilkos Borckman”?
– Az apám.
– Hol van most?
– Nem tudom. Amikor kiderültek a rémtettei, megszökött Moszkvából. Mi is eljöttünk anyámmal, Batáviában telepedtünk le, és a jótékonyságáról közismert Sergius herceg pártfogásába vett.
– Mit akart öntől Ranke?
– Zsarolni. Elmentem a hajnali találkozóra. Azt mondta, hogy felfedi mindenki előtt a származásomat, nyilvánosságra hozza, hogy többszörös gyilkos leánya vagyok, ha nem szerzek a hercegtől tízezer hollandi forintot a számára.
– És?
– Másnapig adott haladékot.
– Mi történt másnap a folyosón, amikor önt és a herceget együtt látták, körülbelül a gyilkosság idejében?
– A herceg a szobájába ment a kesztyűjéért, mert ebédhez nem megy másképp. Ezalatt Lindner úr szobájából kijött doktor Ranke, és pénzt követelt. Utánamentem, megláttam a könnyű tőrt az asztalom, belevágtam a hátába, és gyorsan a herceg után siettem. Csodálkozott, hogy az ajtaja előtt várom, de nem szólt semmit. Ismét végigmentünk a 70-es szobák előtt, a lépcsőnél a herceg azt mondta, hogy visszamegy egy pillanatra, azután jött, és kért, hogy menjek a szobámba.
– Beismerő vallomása alapján letartóztatom.
– Ez természetes. Szeretném, ha megengedné, hogy Decker tanárt ápoljam. Hiszen mindegy, hogy hol őriznek…
– Nem engedhetem meg…
Most Ferguson lépett be izgatottan.
– Kérem, kapitány úr!… A herceg kijelentette, hogy beismerő vallomást akar tenni… Ő ölte meg Ranke doktort…
A kapitány egy pillanatig úgy érezte, hogy megbolondul.