II
Feszült csend…
A nő bizonytalan hangon megszólalt:
– Ki az?…
– Sergius herceg…
Maud a férfihez fordult, hogy a fürdőszobába küldje…
A szemtelen idegen nem volt sehol. A kopogtatás valamivel türelmetlenebbül ismétlődött.
– Azonnal… – felelte tettetett frissességgel a leány – most fejeztem be az öltözködést. – Azután vidám hangon kiáltott: – Lehet!
Mialatt nyílt az ajtó, megigazította a ruháját, hogy a belépő előtt eljátssza az öltözködés utolsó pillanatát.
Belépett a herceg. Már közel járt a hatvanhoz. Finom arcú, ősz ember volt. Sovány, sápadt, feltűnően tiszta, okos szemekkel.
– Miért nem volt lent ebédelni, Maud?
– Öltözködés közben leszakadt egy csat a ruhámról. De most már mehetünk… – tette hozzá gyorsan.
“Aha!” , mondta magában a szemtelen idegen az ágy alatt. „ Szeretné elvinni az illetőt. Úgy látszik, nem szívesen venné, ha meghallanám, amit beszélnek. Voltaképpen be kéne fogni a fülemet. De nem teszem. Disznóság…” Ezt mondta magában a szemtelen idegen, és szeretett volna cigarettára gyújtani.
– Néhány szót csak… – tartóztatta a herceg. – Ebédnél nem leszünk egyedül: beszélt az illetővel?
– Ezt majd később… – ellenkezett idegesen Maud.
– Nem. Tudnom kell mindent, ha elfogadom az áldozatot. Maga börtönbe kerül, és akkor én…
– Hallgasson, kérem!…
– De hát itt magunk vagyunk…
– Igen… igen, de ha valaki hallgatódzik…
“Ejnye, ejnye. Szóval ez a nagyon szép és nagyon úri hölgy adott esetben börtönbe is kerülhet? Lám… lám…” – gondolta a szemtelen idegen.
Az öreg halkabban folytatta:
– Mit beszélt vele?
– Jöjjön, kérem, ebédelni… egy szót se beszéljünk…
– Úgy látszik, az idegei cserbenhagyták, kedves… Azt hittem, hogy maga erős…
– Nem… az idegeimmel nincs baj, de ma… rossz napom van és… most menjünk – mondta szinte sírva a leány.
– Még csak annyit, hogy este nyolckor egy hárommotoros gép Szingapúrba repíti, és a rendőrség…
– Menjünk… azonnal…
– No de…
– Ne kérdezzen! Jöjjön, kérem! Nyomban!
“Szépen vagyunk – gondolta a szemtelen idegen. – És ez akart engem a fürdőszobába zárni…”
– Jól van, Maud, menjünk…
A karját nyújtotta, és a leány megkönnyebbült sóhajjal indult el.
Kopogtak.
– Ki az?
– A rendőrség – felelte egy kemény hang.