A hajó messze eltávolodott a szigettől. Ezalatt történt a barlangban ostromlottak kirohanása, akik reménytelen helyzetben tartották magukat kétoldalt a szikla alján. Piszkos Fred ezalatt részint tanácskozott embereivel, részint pálinkásüvege mellett töprengett. Azt hitte, egyszerűen megijeszti a rablókat, de ez nem sikerült.
Amikor végre kialakult benne valami…
Puff! Géphiba. A Hountler mozdulatlan lesz.
Alattomos hínártömegek csavarodtak, tekergődztek a hajócsavarra, amíg annyira körülszőtték, hogy egyszer csak megállt. És a teljes gőzzel dolgozó gépben valami reccsent, tört, pattant…
A Kapitány éktelenül káromkodott!
Sok ember kínhalála következik be, ha a géphiba nem reparálható meg gyorsan. A matróz, aki kötélre erősítve, késsel a kezében sűrűn lebukott a csavarhoz, hogy szétvagdossa az iszalagot, elég szerencsésen nem hívta fel magára a mindenfelé hemzsegő cápák figyelmét. Sziszifuszi munka volt. Hajnalban felváltotta egy másik matróz. A gépházban folyt a szerelés. Nehezen. Nem lehetett kipróbálni a munka eredményét, amíg a csavar állt, és a gépet sem indíthatták. A sziget felől lövések ropogása hallatszik… és múlnak, múlnak az órák, múlik az idő, míg végül jó egy nap késéssel ismét nekivág a Hountler a sziget északi csücske felé.
Egészen addig haladt, amíg megpillantotta Sárkány Huang óriási vitorlását, melynek fedélzetén sorba rakva állt valamennyi vizeshordó. Az elmúlt zivataros napokban rakták fel így a hordókat, régi hajós szokás szerint, hogy felfogják az esőt, és így az elhasznált vízmennyiséget a bőséges trópusi zivatar állandóan pótolja. Csak leemelik a hordó fedelét, amikor zuhogni kezd, és betakarják, ha kiderül.
A Hountler szép lassan visszatért, és elindult a partirány mentén, szinte unatkozva, mintegy céltalanul a hatalmas vitorlással párhuzamos irányban. Sárkány Huang ezt megtiltotta, de végre mit árthat itt az a hajó. A kutya sem törődött vele. Néhány mezítlábas ember fegyver nélkül a kis gőzösön, amelynek egyetlen ágyúja sincs… Mit tehet?
De nem tudták, hogy ott van Pofa Jenő. A híres Pofa Jenő!
Egy remek szigonyos!
És ott volt a légsűrítéses szigonyvető készülék. Különös módon három egymás mellett. Így szerelték fel hamarjában. Jó néhány csomónyi sodrony feltekerve a szigonyhoz, hogy találat esetén leforogjon a bálna nyomán. Bolond emberek, hogy felszerelik már eleve a pótgépeket is. Legfeljebb ezt gondolhatta az, aki értett hozzá. Azt már ugyan ki figyelhette volna meg hogy nyugodtan, tempósan felcsavarnak a három szigonyra három hegyes, bálnaölő gránátot? Egyáltalán: ki bolond figyelni ilyen hőségben?
A Hountler lassanként egy vonalba ért a vitorlással. A Kapitány ott állt a helyén, és egykedvűen bekiáltott a szócsőbe:
– Teljes gőz! Előre!
Ugyanekkor: Baaang!
Pukkanás, majd a levegőn átzengő sodronyok sivítása!… Az első szigony betalál a hordó közé…
Zumm! Zitty!… A gránát explodál!
Buum… Brrr… Bumm!!
Hatalmas robbanás remegteti meg a szigetet.
…Ugyanis, amint a vitorlással átellenbe került a gőzös, gyors egymásutánban három szigony süvöltött a schooner fedélzetén elhelyezett ivóvizes hordótömeg közé. És a bekövetkező robbanás úgy vágta szét a vízállományt, hogy egy napra való ital sem maradt a deszkaroncsok között!
Azután a főárboc szép lassan, mintegy az esemény epilógusául végigdőlt hosszában, magával hasítva valamennyi jelentősebb vitorlát. És a Hountler hatalmas kanyarral siklott, hogy gyorsan lőtávolon kívül kerüljön.
Sárkány Huang dermedten hallgatta a jelentést. Azután közölték, hogy a Hountlerről valaki egy csónakban a partig jött. Piszkos Fred érkezett.
Egyedül!
– Tárgyalni jöttem hozzád, Sárkány Huang – mondta nyugodtan.
– Most téged parázson megsütlek!
– Ha tetszik, akár élve megehettek – felelte egykedvűen az öreg. – De mit fogtok rám inni?
– Átkozott!
– Hát ahogy mondtam, Sárkány Huang – folytatta kedélyesen és teát töltött ismét. Az európaira ügyet sem vetett. Mivel barátom vagy, hát futni hagylak. Bolondos szívem van, mit csináljak? De egy órán belül letenni a fegyvert. Az én hajósaim nagyon gyávák, tehát a Hountlerről csak akkor kaphatsz vizet ha visszaevezek, és az embereket megnyugtatom, hogy ne idegeskedjenek. Akkor te naponta elvihetsz egy csónakon fél fejadagot minden rablónak, és ha megjön Marquesas felől a vízutánpótlás, berakodhatsz magadnak annyit, amennyi hazafelé kell. Közben a Radzeer emberei őriznek majd a bandáddal együtt. Okos ember vagy, minek vitatkoznál?… Hát oda hordjátok össze a fegyvereket, a tisztás közepére, mire visszajöttem. Most szólok azoknak ott, a sziklán.
Ez tiszta dolog volt. Nem lett volna a bölcsességéről híres keleti fajta fia Sárkány Huang, ha hiábavaló dühvel és toporzékolással tölti az idejét. Különösen ilyen melegben, ennyi emberrel, víz nélkül. Máris mindenki szomjas volt, miután tudták, hogy nincs víz.
…Egy óránál hamarabb ott volt egy halomban valamennyi fegyver, és az ostromlottakból győzők lettek. Lövésre készen felfejlődtek félkaréjban, és közrefogták a kalózokat.
Egy jelentéktelen szerencsétlenség is történt. Valahol, kideríthetetlen helyen elsült egy puska, és véletlenül az európai értelmi szerzőt fejbe találta a golyó. Senki sem sajnálta. A kalózok csakúgy, mint a hajótöröttek, neki köszönhettek minden bajt.
…Piszkos Fred szavának állt. Mit tegyen? Bolondos szíve van… Amikor befutott a Vakapád, Sárkány Huangot, régi cimboráját, megfelelő vízmennyiséggel felszerelten futni hagyta.
Kalóz Pepi és a Rézgróf találkozása mindkettőjük számára bátor cselekedeteik legszebb jutalma volt.
De a legnagyobb elégtétel és hódolat a Kapitányt várta.
A Radzeer teljes személyzete összeállt, és elhatározta, hogy mielőtt elindulnának hazafelé, mert (mit tesz Isten!) a cirkálót sikerült lecsúsztatni a zátonyról: felkeresik a Kapitányt, és ünnepélyesen elégtételt szolgáltatnak neki, amiért annak idején rajtakapták, amint lopott.
Mire azonban hajnaltájt levonultak a partra, a Hountler már régen felszedte a horgonyait, és füstje sem látszott horizonton.
HUSZONKETTEDIK fejezet—>>>