A megkerült cirkáló

Sárkány Huang vezéri sátrában idegesen szürcsölte a teáját. Hetek óta vesztegel itt, több embere elhullott ennél a vállalkozásnál, mintha egy népes szigetet támadott volna meg, és azt is sejtette már, hogy mielőtt elvégzi feladatát, még sok jó embere fog a fűbe harapni. Az ördög vitte volna el a csirkefogókat azzal a cirkálóval! Ha ezek a tengeri martalócok nincsenek itt, már régen lebonyolította volna az üzletet, és otthon lenne. Ezt közölte is a sátrában tartózkodó európai vendégével, egy sovány, csontos, hosszú egyénnel.

– Sokkal több pénzt kell majd kapnom. Te nem mondtad, hogy ez az elátkozott Radzeer is belejátszik az ügybe.

– Én sem tudtam – dünnyögte az európai. – Megfoghatatlan indiszkréció, hogy ilyen alakokat is beleavattak a dolgokba.

– A legjobb embereim elhullottak.

– Kárpótlásul a kétszeresét kapod annak, amit ígértem, ha vége a harcnak!

Most Juan-Fen, a kalóz főembere sietett a sátorba idegesen.

– Nagy Huan! Egy gőzösről a partra jött csónakkal… az az undorító fehér varázsló, akit a Sárkányok Tisztátlan Anyjának nevezünk.

– Piszkos Fred! – hüledezett a kalózvezér. – Vezessétek ide.

Piszkos Fred úgy lépett a sátorba, mintha a southamptoni Royal Park kávéházba tért be egy feketére. Valamit morgott, és itt is úgy bökte meg hüvelykujjával a sapkáját, hogy köszönésnek vehette, aki nagyon akarta.

– Mit akarsz, Sárkányok Tisztátlan Atyja?… Figyelmeztetlek, hogy az első gyanús gondolatra agyonlövetlek.

– Nem ajánlom – szólt jóakaratúlag. Azután leült, és töltött magának a teából. – Különben is úgy tudtam, hogy a barátod vagyok, Sárkány Huang. Erre ittam is veled, a házadban.

– Ez igaz… De te mindig mást gondolsz, amikor mást mondasz.

– No, most bebizonyítom, hogy tévedsz – felelte az öreg, bólintott, kiitta a teáját, és így szólt: – Mert barátok vagyunk, hát ígérem, hogy ha nem csinálsz semmiféle galibát, és leteszi valamennyi embered a fegyvert, akkor: egye fene! Futni hagylak benneteket, pedig szép pénzt kínáltak érted Jáván.

Sárkány Huang felugrott, és kirántotta tenyérnyi ócska fringiáját.

– Azt akarod, hogy kettévágjalak?

– Ezt szívesen elkerülném – felelte, és újra teát töltött magának. – Jól ismersz engem, és én jól ismerlek téged. Tudod, ha ilyet mondok, akkor okom is van reá.

– Én pedig nem szívesen ölnélek meg, mert te egy elátkozott varázsló vagy, és a véred szerencsétlenséget hozna kardomra.

– Ez a legkevesebb, ami veled halálom után történne.

– Az ördögbe is! – szólt közbe az európai, akinek ez a hosszadalmas beszélgetés ostoba volt. – Azt mondja meg, hogy miért szólította fel Sárkány Huangot, a rettenthetetlen vezért fegyverletételre.

– Maga kicsoda? – kérdezte Piszkos Fred, és jobban szemügyre vette az európait.

– Ez az úr barátom és vendégem…

– És ő ajánlott neked pénzt a rablótámadásért… Csak maradjon nyugodtan ülve, mert mire revolveréhez hozzájut, halott ember…

Úgy Sárkány Huang, mint az európai zavarban álltak, és ahogy ez már szokás volt, minden fegyver vagy erőszak nélkül Piszkos Fred uralkodott a helyzeten.

– Mondd meg, hogy miért jöttél, s miért fenyegettél, holott barátod vagyok? – kérdezte a rablóvezér.

– Néhány emberemmel egy cethalászhajón útban rádiójeleket vettünk fel. Gondolhatod, hogy nem jöttem ide a Hountlerrel támadást intézni ellened. De a rádiójel úgy szólt, hogy a tizenötezer tonnás Southampton csatahajó teljes gőzzel útban van ide, hogy elintézzen téged az embereiddel együtt.

– Ez nem igaz! – mondta az európai. – Puszta blöff!

– Maga fogja be a száját, ha tiszteletre méltó tengeri sárkányok tárgyalnak – mondta Piszkos Fred.

Sárkány Huang nem nagyon szívlelte az európait, mint ez már az előzményekből is kitűnt. Az ügy azonban elsősorban őt érintette:

– Ezt te csak megtévesztésül mondod – mondta Piszkos Frednek -, mert az ellenségemen akarsz segíteni.

– Ha nem hiszed, hát jól van. Én figyelmeztettelek. Az André de Rémieux utasai között előkelő angol urak vannak.

– Mire segítség érkezik, végzünk velük! – kiáltotta a rablóvezér. – Különben is híres vagy arról, hogy sohasem mondasz igazat, és ezzel néha megijeszted az embereket, és legyőzöd őket…

– Szerintem is blöff az egész – mondta az európai. – A Southampton csatahajót nem fogják erre a célra alkalmazni.

– Nekem mindegy. Figyelmeztettelek, Sárkány Huang, mert a barátom vagy, és erre a házadban ittam veled – fedezte Piszkos Fred a visszavonulást. – Erről minden tengeren tudnak, és ezért jöttem ide. Csak barátságból.

– Szabadon bocsátlak, ha azonnal a hajódra mégy, és elhagyod a sziget környékét. Mert te olyan vagy, hogy kieszelsz valamit, és egymagadban halomra döntöd a számításaimat.

Piszkos Fredet erős fegyveres kísérettel a tengerpartra vezették, ahol csónakba ült. A Hountler csónakja volt. Elkötötte a gyökérről, amelynél kikötött érkezésekor, és visszaevezett a nem messze veszteglő cethalászhajójához. Kissé rosszkedvű volt, mert a blöffje sem sikerült. Viszont mégis meg kellett volna mentenie ezeket az embereket.

A hajóról lebocsátottak egy kötéllétrát, és az öreg megindult felfelé.

HUSZONEGYEDIK fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

öt × öt =