A megkerült cirkáló

Mi történt a Vakapáddal?

A végtelenül nyugodt ég és víz nem nyelte el, ez bizonyos.

A legvalószínűbb feltevés, a Zöld Pofa közbelépését illetően (aki olykor láthatárig érő, fekete köpenyének szegélyével vontatóra veszi a néki tetsző gőzöst), utóbb szintén tévedésnek bizonyult. Lógás Hugó ugyan hallotta tilinkózni, és mielőtt a hold feljött a tenger peremén, fehérlő izzásban jóindulatúan vigyorgó csontkoponyáját is észlelte néhány pillanatra, és így kellett lenni, mert nagyon részeg volt, és ebben az állapotban jóval tisztábban lát, mint egyébként. De Lógás Hugó szerint a Zöld Pofa csak szemügyre vette a hajót, ám úgy látszik, nem tetszett neki a gőzös, mert visszabújt az óceán szegélye alá.

A Vakapád rejtelmes felszívódása ezen az éjszakán így történt.

Miután a három ember csónakját elfedte az esti homály, előrelátható eseménytelenséggel elkezdődött a lehorgonyzott hajókon szokásos vontatott tempójú élet. Lógás Hugó a szvetterét foldozta, és a Vörös Vaszics most végre szétszedte a csapágy körül olajkulimászban füstölgő géprészt, ahonnan már Tahiti óta idegesíti valami oda nem tartozó zörgés. A Stráfos egy szellőztetőablakon ül, térdig felgyűrt nadrágban, és lábszárait mossa. Néha egy-egy sirály, amint alacsonyan kering, szárny iránt ferdülve zuhan, mint valami apró, legújabb típusú stuka, és lecsap a konyhalefolyóból özönlő ételhulladékra.

Kalóz Pepi egyre ott állt azon a helyen, és azonmód, ahogy eltűnni látta a csónakba szállt három embert. Sötétbe meredt szemmel leste, hogy visszatérjenek. Nehéz érzés vonaglott a szíve és a torka között. Minden idegszálával érezte a veszélyt. És várta, hogy a Rézgróf dallamos hangja, az a lassú, mély zengésű hang, mely sűrűn múlik halk nevetésbe, visszafelé közeledjék.

De hiába várt ott, a korlátnak dőlve.

Csak a víz loccsant néha, amint egy-egy ficánkoló repülőhal felvetette magát, és visszahullott ismét. Közben leszállt a mélységesen sűrű köd az óceánra. Ki tudja, meddig állt így egy helyben? Órák teltek el közben. Később a sűrű ködtől féloldali fejfájás kínozta, és benyitott a fülkéjébe és…

És moccanni sem bírt meglepetésében! Letapadt a küszöbre ijedten, azt hitte, hogy álmodik…

Egy megdöbbentően kétes külsejű, szakállas öreg ült az asztalánál, és rumját itta.

– Hallott maga rólam? – kérdezte a kecskeszakállas egyén minden egyéb helyett. A nő abban a pillanatban tudta, hogy ki ez.

– Piszkos Fred!

– A Kapitány – egészítette ki dörmögve. – Gyorsan kell cselekedni, hát közlöm, hogy felettese vagyok, Miss Cunesburry…

Ebből egy szó sem volt igaz. Szépen átkutatta a nő holmiját rövid ott időzése alatt, és kerülni akarta a hosszas rábeszélést, mert az ilyen szoknyás sokat akadékoskodik.

– Ön tudja a nevemet…

– Mondom, hogy felettese vagyok a Szolgálatnál, Anderson ellentengernagy küldött. Nincs percnyi idő.

– De hogy kerül ide?

– A Hountler nem sok lármával, lesötétített fedélzettel megközelítette ezt a tragacsot. Most elmeséljem, hogy áteveztem, kerülve a zajt, felmásztam a horgonyláncon… Nem szeretek sokat beszélni. Nincs több rum?

– Nincs… De tessék whisky. Szóval, kérem – kezdte izgatottan -, hárman partra eveztek.

– Tudok róla. Nem kell aggódnia. Ha egyszer itt vagyok, akkor néhány csibésszel nem lesz baj. De önnek fontos szerepe van az ügyben. Azonnal teljes gőzzel visszamegy Marquesasig, és annyi édesvizet vesz fel, amennyi csak elfér a hajón. Ha talál járművet, vegye vontatókötélre, és vizet, vizet, vizet, amennyit csak tud és amilyen gyorsan csak lehet, különben még én sem tudok segíteni. Tíz napra való van az egész társaság számára, és azt majd lefelezzük esetleg.

– No és akik most a parton vannak, a Rézgróf és…

Piszkos Fred elővette hátsó zsebéből tenyérnyi nagyságú, ócska zsebóráját:

– Igazítsuk össze az óráinkat. A fecsegés nem kenyerem. Ha tíz perc múlva nem szedte fel a horgonyt, akkor magát teszem felelőssé azért, ami bekövetkezik. Nálam 11 óra 50 percet mutat az óra! Jó éjszakát!

Ezzel sarkon fordult, és máris otthagyta Kalóz Pepit, mindössze egyet bökve a sipkája ellenzőjén, amit egy jóakaratú megfigyelő köszönésnek is értelmezhetett.

Mire a nő kisietett utána, már nem látta sehol. Eltűnt, ahogy jött: észrevétlenül, hirtelen, mint valami jelentés…

12 óra.

…Piszkos Fred a Hountler kapitányi hídján türelmetlenül rágcsált egy bagódarabot. Nem sok szem látta volna azt a szürkés kontúrt az éjszaka egyforma sötétjében, amit a Kapitány tekintete figyelt… Azután ez a hajszálnyi, távoli körvonal, a Vakapád, megrezdült, elbontakozott, és lassú vonulással belemúlt az éjbe… A karvalyujjú, kemény, vén kéz az ősz szakállról lenyúlt a szócsőért és beledünnyögött:

– Teljes gőz!… Féljobb!… Előre!

És elkezdődött a halálos játszma.

HUSZADIK fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

8 + 18 =