1
A Kegyelmes az amerikai cirkálóval érkezett Almira kikötőjébe, és bevárta a Radzeert. Délután az admirális, Vöröskarom és a Kegyelmes látogatást tettek az angol hajón, és szívélyes tanácskozásra ültek össze Parker admirálissal.
Az admirális figyelmesen végighallgatta a történetet.
– Önök szerint St. Antonio herceg meghalt?
– Igen – felelte a Kegyelmes.
– Borzasztóan sajnálom. Nagyon szerettem ezt a rokonszenves fiatalembert. Warins mindenesetre véres fejjel megy el a szigetről!
– Tengernagy úr… Bob Warins a férjem… Kérem, erre mindenesetre legyen tekintettel, ha… elfogja… – szólt közbe Anna Alvarez.
– Szenyorita – mondta tiszteletteljes hangon a tengernagy -, Bob Warins sorsáról nem döntenek az ön hozzászólása nélkül…
– És ami a továbbiakat illeti? – kérdezi az amerikai.
– Ha csakugyan egy csavargó bitorolja a trónt, úgy a Home Fleet egyetlen rombolója sem mozdul az uralmáért – felelte az angol.
– Hogyan lehetne a kérdést dűlőre vinni?
– Kihallgatást kértem őfelségétől – mondta Parker, – akit igen jól ismerek. Azt hiszem, elfogadják tőlem a személyazonosság igazolását?
– Feltétlenül – felelte az amerikai.
Délután egy tiszt érkezett a hajóra, és közölte, hogy őfelsége szívesen látja este Parker admirálist és amerikai kollégáját, továbbá Alvarez volt elnököt a leányával a királyi várban.
2
A királyi vár nagytermében valamennyi csillár teljes fényben ragyogott. A díszruhás udvari emberek olyan zárkózottak voltak, mint egy-egy igen közeli gyászoló rokon.
– Hiszed, hogy az a csavargó megjelenik itt? – kérdezte Alvarez a leányát. De Anna alig figyelt. Valahova a semmibe nézett, szomorú volt.
Most minden tekintet az ajtóra tapadt. Egy küldöttség érkezik, hófehér szakállú kapitány vezeti, vadonatúj egyenruhában: Piszkos Fred!
De nemcsak ő jött el. Mögötte ott áll Holdvilág Charley, a Főorvos, a Kannibál Béby és a Nagy Bivaly. Ilyent még nem látott a St. Antoniók ősi várkastélya! Kínos eleganciájuk tudatában félszegen topognak. Pollino miniszter odalép a kapitányhoz:
– Örülök, uram… Önről sokat hallottam… Hol kapta a kitüntetéseit?
– A Simon Arzt áruházban…
…Az arcokon várakozás, izgalom, ünnepélyesség. Azután nagy csend.
– Őfelsége a király! – jelenti Gomperez hidalgó utóda.
Két tiszt toppan be feszesen. Azután gyors, de határozott, kemény lépések hallatszottak, és megjelenik mosolyogva az uralkodó! A világ legfiatalabb marsallja! A nagy csendben egy izgatott röffenés hallatszik.
– A Vadsuhanc!…
De ezt mintha nem is hallanák. Mindenki Parker admirálist nézi, aki a királyhoz lép.
– Felség! – mondja őszinte örömmel. – Igazán boldog vagyok, hogy üdvözölhetem a birodalmában.
De most nagy zűrzavar támad, mert Anna Alvarez elájul…
3
Amikor magához tér, fáradt feje egy arany vállrózsán pihen. Senki sincs körülöttük. Csendes kis szalonban vannak.
– Anna – mondta az uralkodó -, remélem, most már nem lesz kifogása a családom ellen…
– Ó… maga… kicsúfolt – feleli dühösen, de a fejét ott felejti a vállrózsán.
– Ha válni akar, mindenesetre kitűnő oka van rá. Esküvő előtt többszörös gyilkosnak mondtam magamat, és utóbb kiderült, hogy megtévesztettem… Nos? Elválik…
Alvarez leánya nem felelt. Úgy látszott, gondolkodik. De a fejét végképp ottfelejtette a vállrózsán, és amíg a döntést mérlegelte, addig őfelsége megcsókolta.
Természetesen szokott alaposságával tette ezt.
4
Piszkos Fred kihallgatáson volt az özvegy királyné magánlakosztályában.
– Ne sírj, Helena. Ez a fiú mindenért kárpótolhat téged is.
– Mennyit szenvedtem… Hiszen a te fiad. Azt hittem, hogy kiütközött belőle az apja vére.
– Hát vízzé nem vált – mondta öntelt mosollyal Piszkos Fred, a kapitány. – Neki sohasem kell megtudni, hogy nem vérbeli St. Antonio. Minek?
– Mondd… Theodor… Fernandezt te… ölted meg?
– Nem. Az amerikai Titkos Szolgálat egy kapitánya tette. Fernandez megállapodott Warinsszal. Fernandez gyűlölte az idegen vérből befogadott St. Antoniót. Inkább Warinsszal szövetkezett, aki megengedte volna, hogy japánpárti kínaiak számára fegyvert szállítsanak innen. Tehát az amerikai végzett Fernandezzel.
Hallgatnak.
– Isten áldjon, Helena.
– Hová mész, Theodor?…
– A tengerre…
Az asszony lehajtott fejjel a szőnyeget nézi…
– Megbocsátottál nekem… Theodor?
Csend… A királyné lassan felemeli a fejét, és egyedül van a szobában. Piszkos Fred, a kapitány, szép csendben elment, és nem látta többé soha.
HUSZONÖTÖDIK fejezet—>>>