Piszkos Fred, a kapitány

1

Az egész úgy hatott, mint valami torz álom. A kidülledt szemű, rémült Nagy Bivaly, Holdvilág Charley halálfejével, a bekötött homlokú Tulipán, az a részeges, rongyos, ősz hölgy, a diplomataszerűen elegáns Kegyelmes és Vöröskarom, a nagyvilági szépség, végül Piszkos Fred, a kapitány, amint sárgás szakállát morzsolgatja fekete szegélyű, hosszú karmai között, szinte valószínűtlenné tették az ijesztő képet.

– Kapitány – mondta a nő Frednek -, mit tud a fiúról?

– Semmi jót. Azzal a pimasz Fülig Jimmyvel suttogtál a hajón. – A fiú felé fordult zsebre dugott kézzel. – Egyszer épp akkor jöttem, amikor kétezer dollárt adtál annak az alaknak.

– Ez igaz?

– Igaz – felelte a herceg. Vöröskarom arcán némi undor vibrált át, amikor a mocskos, tépett, torz emberre nézett.

– Hány éves? – szólt közbe a Kegyelmes.

– Huszonegy.

Vöröskarom kutatóan nézett a torz, utálatos arcba.

– Hallottam, hogy egy nap alatt sok mindent tett, ami másnak évekre elegendő. De itt nem segíthet magán a bátorság.

– A bátorság mindig előnyös lelkiállapot. Különösen hölgyek értékelik nagyra – felelte vidáman.

A Nagy Bivaly kétségbeesett kedvencének hihetetlen szemtelensége miatt.

– Álljon ide, egészen elém! – szólt hidegen, élesen a leány.

– Boldogan! – felelte a herceg, és egészen az asztalig ment.

A Hidegek Törvénye fenyegető zúgással vette tudomásul a szemtelenséget.

Vöröskarom felugrott. Most olyan volt a szeme, amilyennek a Nagy Bivaly leírta. Egészen furcsa, arannyal vegyített hidegzöld, mint amikor a tengeren új szín vonul végig, mert a napot egy átsiető felleg elfedi.

Úgy látszott, hogy egyetlen szót fog csak mondani, és a herceget már viszik elveszejteni. De lassan kihunyt a méregzöld szemfény.

– Ne merészeljen ilyen hangon beszélni, mert…

– Felesleges kísérletezés, hogy megijesszen. Nem félek.

– Mondtam nektek, hogy szemtelen a kölyök, és megérett arra, hogy elintézzék – szólt bele Piszkos Fred.

– Mióta ítélkezik a Hidegek Törvényén ez az alak? – szólt fogcsikorgatva a Nagy Bivaly.

Többen nyomban a fiú pártjára keltek csak azért, mert a kapitányt senki sem szerette.

– Rakjál ki mindent a zsebedből – szólt közbe a Kegyelmes. – Megnézzük, mi van nála, ott a kabátjában!

Most eszébe jutott! – a szarvasbőr táska! Fernandez herceg irataival! Ha megtudják itt, hogy kicsoda… Egy percig sem él!

A Főorvos nevű tengerésztiszt elvette az írásokat, és átadta Vöröskaromnak.

A nő alighogy belenézett az iratokba, meglepetten felkiáltott. Azután még ijesztőbb aranyzöld fényt kapott a szeme.

De nevetett.

És ez a nevetés, minden harsogó vidámsága dacára ijesztő volt.

– Ki ez az ember? – kérdezte a Kegyelmes.

– Bob Warins!

Holdvilág Charley és a Kannibál Béby egyszerre rántották ki pisztolyaikat. Mindenki felugrált, összevissza kiabáltak, és a Nagy Bivaly meszticarca sárgás árnyalatra halványodott.

2

– Maradjatok csendben, és senki se merjen revolveréhez nyúlni itt! – süvítette a leány.

Csend lett.

– Maga Bob Warins! – fordult keményen a fiúhoz.

“Mulatságos” – gondolta a herceg.

– Feleljen!

– Mit akarnak tőlem?

– Ne kérdezzen, hanem feleljen!

– Nem felelek! Nekem ne parancsolgasson. Itt van ez a söpredék, ha parancsolni akar. Ezek félnek magától. Én egy cseppet sem.

– Tisztában van azzal, hogy öt perc múlva halott ember? – rikácsolt Holdvilág Charley. – Azt hiszi, hogy az mindegy?

– Ha megölnek, akkor csakugyan mindegy.

– Maga idejött kémkedni, mert tudta, honnan fenyeget a veszély – szólt közbe a Vöröskarom. – Bob Warins, ez a kirándulás halomra döntötte a számítását.

Közben a Kegyelmes elolvasta az írásokat.

– És ha eddig kétséges volt, hogy megöljük-e, most már bizonyos lehet benne.

– De hát mit tett? – nyögte a Nagy Bivaly.

– Ez az ember összejátszott Fernandez régenssel, és megölte St. Antonio herceget!

3

Mint önmagának gyilkosa állt ott. Ez kissé meglepte.

A Vöröskarom feléje fordult.

– Maga azért készült visszatérni, hogy uralkodjék a Boldogság Szigeteken?

– Ezt beismerem.

– Ezt a levelet és az okmányt Fernandez régens, St. Antonio herceg gyámja írta Warinshoz.

“Hm… Mi lehet azokban az írásokban?”

– Tudni akarok mindent! – mondta Vöröskarom, és elvette a Kegyelmestől az írásokat. Gyorsan átfutotta.

– Micsoda aljasság! – kiáltotta, és dühös megvetés villant fel sokszínű szemében. – Szóval összejátszott azzal az alantas régens herceggel, hogy elteszi láb alól a fiatal St. Antoniót.

– Nem igaz! Gyalázatos rágalom!

– Hallgasson! Itt van a régens keze írása, és a magáé is! – Olvasott.

Ha valaha elfoglalom a St. Antoniók trónját, Fernandez régensherceget illeti meg a köztársaság idejében kiadott összes koncesszió rendelkezési joga.

– A mi tüzünknél akarta megsütni a pecsenyéjét! – kiáltotta gúnyosan a Kegyelmes. – Még szerencse, hogy Bonifác klubtag feljelentette Fülig Jimmyt.

A herceg szinte fuldoklott a fájdalomtól, amikor belenézett az írásokba, és felismerte a régens keze vonását. Milyen szörnyűség! Tehát Fernandez bácsi összejátszott egy trónbitorlóval, egy kalóz fiával, aki szökött fegyenc!

– Világos! – mondta a Vöröskarom. – Megölték a herceget, és Fülig Jimmy a régens segítségével átvette az uralkodó szerepét.

– Te most menj… – mondta a Kegyelmes a leánynak. – Jelentsd be egy bizonyos úrnak, hogy beszélni akarunk vele.

Miután a lány kiment, egy ideig csend volt.

– Hát ez rejtélyes – szólt a Kegyelmes -, hogy akarja Fülig Jimmy a családdal elhitetni az azonosságot… Mi a véleménye, Fred?

– Piszkos Fred, mit szól az ügyhöz? – kérdezte Tulipán.

A kapitány bóbiskolt.

– Magát nem érdekli a dolog?

– Miféle dolog?

– Nem hallotta, mit mesélt Bonifác, akit Fülig Jimmy felpofozott?

– Bonifác egy részeges gazember.

– Bonifác azt állítja, hogy Fülig Jimmy mint király érkezett meg a Honolulu-Staron. Miután sokat suttogott ezzel a kölyökkel. Bonifác szerint Fülig Jimmyt magas rangú urak egy Almira nevű yachton a Boldogság Szigetekre vitték.

– És mi köze ennek a suhancnak az ügyhöz?

– Letagadta, hogy ismeri Bonifácot.

– Ezt meg tudom érteni. Én sem dicsekszem vele.

– Mi a véleménye?

– Nem árt ezt a kölyköt elintézni… – Utálattal látták, hogy Piszkos Fred most is csak a fiú elleni bosszújával törődik.

– És… az Almirába siető angol cirkálók Fülig Jimmy királyságát védik – szólt közbe Holdvilág Charley. – Mert két cirkáló van állandóan a közelben.

– Nem valószínű, hogy Fülig Jimmy trónjáért az angolok közbelépjenek.

Ez csakugyan valószínűtlennek látszott, és őfelsége kezdte rosszul érezni magát. Veszélyes lehet, ha az angolok védelmére szorulnak… és Fülig Jimmy ül a trónon.

– Itt a perc – mondta a Kegyelmes -, amelyre évek óta várunk! Elmegyünk Almirába! Leleplezzük Fülig Jimmyt, és a zűrzavarban visszaállítjuk a köztársaságot. Akkor ti valamennyien nagy jutalmat kaptok az embereitekkel együtt.

– És ez a kalózkölyök?

– Végezzetek vele!

TIZENHATODIK fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.