1
Az egész úgy hatott, mint valami torz álom. A kidülledt szemű, rémült Nagy Bivaly, Holdvilág Charley halálfejével, a bekötött homlokú Tulipán, az a részeges, rongyos, ősz hölgy, a diplomataszerűen elegáns Kegyelmes és Vöröskarom, a nagyvilági szépség, végül Piszkos Fred, a kapitány, amint sárgás szakállát morzsolgatja fekete szegélyű, hosszú karmai között, szinte valószínűtlenné tették az ijesztő képet.
– Kapitány – mondta a nő Frednek -, mit tud a fiúról?
– Semmi jót. Azzal a pimasz Fülig Jimmyvel suttogtál a hajón. – A fiú felé fordult zsebre dugott kézzel. – Egyszer épp akkor jöttem, amikor kétezer dollárt adtál annak az alaknak.
– Ez igaz?
– Igaz – felelte a herceg. Vöröskarom arcán némi undor vibrált át, amikor a mocskos, tépett, torz emberre nézett.
– Hány éves? – szólt közbe a Kegyelmes.
– Huszonegy.
Vöröskarom kutatóan nézett a torz, utálatos arcba.
– Hallottam, hogy egy nap alatt sok mindent tett, ami másnak évekre elegendő. De itt nem segíthet magán a bátorság.
– A bátorság mindig előnyös lelkiállapot. Különösen hölgyek értékelik nagyra – felelte vidáman.
A Nagy Bivaly kétségbeesett kedvencének hihetetlen szemtelensége miatt.
– Álljon ide, egészen elém! – szólt hidegen, élesen a leány.
– Boldogan! – felelte a herceg, és egészen az asztalig ment.
A Hidegek Törvénye fenyegető zúgással vette tudomásul a szemtelenséget.
Vöröskarom felugrott. Most olyan volt a szeme, amilyennek a Nagy Bivaly leírta. Egészen furcsa, arannyal vegyített hidegzöld, mint amikor a tengeren új szín vonul végig, mert a napot egy átsiető felleg elfedi.
Úgy látszott, hogy egyetlen szót fog csak mondani, és a herceget már viszik elveszejteni. De lassan kihunyt a méregzöld szemfény.
– Ne merészeljen ilyen hangon beszélni, mert…
– Felesleges kísérletezés, hogy megijesszen. Nem félek.
– Mondtam nektek, hogy szemtelen a kölyök, és megérett arra, hogy elintézzék – szólt bele Piszkos Fred.
– Mióta ítélkezik a Hidegek Törvényén ez az alak? – szólt fogcsikorgatva a Nagy Bivaly.
Többen nyomban a fiú pártjára keltek csak azért, mert a kapitányt senki sem szerette.
– Rakjál ki mindent a zsebedből – szólt közbe a Kegyelmes. – Megnézzük, mi van nála, ott a kabátjában!
Most eszébe jutott! – a szarvasbőr táska! Fernandez herceg irataival! Ha megtudják itt, hogy kicsoda… Egy percig sem él!
A Főorvos nevű tengerésztiszt elvette az írásokat, és átadta Vöröskaromnak.
A nő alighogy belenézett az iratokba, meglepetten felkiáltott. Azután még ijesztőbb aranyzöld fényt kapott a szeme.
De nevetett.
És ez a nevetés, minden harsogó vidámsága dacára ijesztő volt.
– Ki ez az ember? – kérdezte a Kegyelmes.
– Bob Warins!
Holdvilág Charley és a Kannibál Béby egyszerre rántották ki pisztolyaikat. Mindenki felugrált, összevissza kiabáltak, és a Nagy Bivaly meszticarca sárgás árnyalatra halványodott.
2
– Maradjatok csendben, és senki se merjen revolveréhez nyúlni itt! – süvítette a leány.
Csend lett.
– Maga Bob Warins! – fordult keményen a fiúhoz.
“Mulatságos” – gondolta a herceg.
– Feleljen!
– Mit akarnak tőlem?
– Ne kérdezzen, hanem feleljen!
– Nem felelek! Nekem ne parancsolgasson. Itt van ez a söpredék, ha parancsolni akar. Ezek félnek magától. Én egy cseppet sem.
– Tisztában van azzal, hogy öt perc múlva halott ember? – rikácsolt Holdvilág Charley. – Azt hiszi, hogy az mindegy?
– Ha megölnek, akkor csakugyan mindegy.
– Maga idejött kémkedni, mert tudta, honnan fenyeget a veszély – szólt közbe a Vöröskarom. – Bob Warins, ez a kirándulás halomra döntötte a számítását.
Közben a Kegyelmes elolvasta az írásokat.
– És ha eddig kétséges volt, hogy megöljük-e, most már bizonyos lehet benne.
– De hát mit tett? – nyögte a Nagy Bivaly.
– Ez az ember összejátszott Fernandez régenssel, és megölte St. Antonio herceget!
3
Mint önmagának gyilkosa állt ott. Ez kissé meglepte.
A Vöröskarom feléje fordult.
– Maga azért készült visszatérni, hogy uralkodjék a Boldogság Szigeteken?
– Ezt beismerem.
– Ezt a levelet és az okmányt Fernandez régens, St. Antonio herceg gyámja írta Warinshoz.
“Hm… Mi lehet azokban az írásokban?”
– Tudni akarok mindent! – mondta Vöröskarom, és elvette a Kegyelmestől az írásokat. Gyorsan átfutotta.
– Micsoda aljasság! – kiáltotta, és dühös megvetés villant fel sokszínű szemében. – Szóval összejátszott azzal az alantas régens herceggel, hogy elteszi láb alól a fiatal St. Antoniót.
– Nem igaz! Gyalázatos rágalom!
– Hallgasson! Itt van a régens keze írása, és a magáé is! – Olvasott.
Ha valaha elfoglalom a St. Antoniók trónját, Fernandez régensherceget illeti meg a köztársaság idejében kiadott összes koncesszió rendelkezési joga.
– A mi tüzünknél akarta megsütni a pecsenyéjét! – kiáltotta gúnyosan a Kegyelmes. – Még szerencse, hogy Bonifác klubtag feljelentette Fülig Jimmyt.
A herceg szinte fuldoklott a fájdalomtól, amikor belenézett az írásokba, és felismerte a régens keze vonását. Milyen szörnyűség! Tehát Fernandez bácsi összejátszott egy trónbitorlóval, egy kalóz fiával, aki szökött fegyenc!
– Világos! – mondta a Vöröskarom. – Megölték a herceget, és Fülig Jimmy a régens segítségével átvette az uralkodó szerepét.
– Te most menj… – mondta a Kegyelmes a leánynak. – Jelentsd be egy bizonyos úrnak, hogy beszélni akarunk vele.
Miután a lány kiment, egy ideig csend volt.
– Hát ez rejtélyes – szólt a Kegyelmes -, hogy akarja Fülig Jimmy a családdal elhitetni az azonosságot… Mi a véleménye, Fred?
– Piszkos Fred, mit szól az ügyhöz? – kérdezte Tulipán.
A kapitány bóbiskolt.
– Magát nem érdekli a dolog?
– Miféle dolog?
– Nem hallotta, mit mesélt Bonifác, akit Fülig Jimmy felpofozott?
– Bonifác egy részeges gazember.
– Bonifác azt állítja, hogy Fülig Jimmy mint király érkezett meg a Honolulu-Staron. Miután sokat suttogott ezzel a kölyökkel. Bonifác szerint Fülig Jimmyt magas rangú urak egy Almira nevű yachton a Boldogság Szigetekre vitték.
– És mi köze ennek a suhancnak az ügyhöz?
– Letagadta, hogy ismeri Bonifácot.
– Ezt meg tudom érteni. Én sem dicsekszem vele.
– Mi a véleménye?
– Nem árt ezt a kölyköt elintézni… – Utálattal látták, hogy Piszkos Fred most is csak a fiú elleni bosszújával törődik.
– És… az Almirába siető angol cirkálók Fülig Jimmy királyságát védik – szólt közbe Holdvilág Charley. – Mert két cirkáló van állandóan a közelben.
– Nem valószínű, hogy Fülig Jimmy trónjáért az angolok közbelépjenek.
Ez csakugyan valószínűtlennek látszott, és őfelsége kezdte rosszul érezni magát. Veszélyes lehet, ha az angolok védelmére szorulnak… és Fülig Jimmy ül a trónon.
– Itt a perc – mondta a Kegyelmes -, amelyre évek óta várunk! Elmegyünk Almirába! Leleplezzük Fülig Jimmyt, és a zűrzavarban visszaállítjuk a köztársaságot. Akkor ti valamennyien nagy jutalmat kaptok az embereitekkel együtt.
– És ez a kalózkölyök?
– Végezzetek vele!
TIZENHATODIK fejezet—>>>