Halló, itt rádió Szivar!
Hajnali négykor ott ültek a halaskunyhóban, és Rongy Aurél áthozta Veuve Marie rádióját, továbbá felszerelte az antennát, amit a csarnokból lopott, de megesküdött Babette anyónak az anyja életére, hogy másnap visszaviszi.
Tudhatta ez a megszomorodott szívű, derék kofa, hogy az az éhenkórász árva? Hogy volt pofája szegény néhai édesanyja életére esküdni hiába?
Nagyon csendesen ültek, mert még ott volt a teknő, amelyben esetleg Ész Lajos lelke időzött körükben, láthatatlan monoklija mögött tűnődve.
– Már megkezdődött… – szólt a százados, akinek helyrejött a lába, de mégsem mozdulhatott, mert Prücsök aludt a vállán, kisírt szemmel, és később lerögzítette Mervint is a helyére, mivel olyasmit álmodott, amitől Afrika Cárjának ölébe rakta mindkét lábát, és némi erőfeszítéssel megfelelő helyet túrt magának Deboulier állkapcsa és vállperece között, miközben egészen halk, finom nyögéseket hallatott.
– Majd adja oda neki a frankot – mondta Kirúg Hümér Deboulier-nek. – Megtaláltam a jégszekrény alatt, és nem kell, hogy odajöjjön pofázni, maga vén bestia!
A megdöbbent századosnak, aki nem tudta, hogy Kirúg Hümér kancsalsága számos félreértésre ad okot, csak nehezen lehetett megmagyarázni az ügyet.
Mervin még mindig az esemény hatása alatt töprengett.
– Ez volt hát… az Adrien-titok…
– Nem nő – szólt Kicsit Bob -, hanem hajó.
– Öt év előtt emelték ki a víz alól – mondta Roppant Manó. – Azóta komp. Daruja van…
– Fő, hogy a nagyérdemű rejtély megoldódott – szólt Wurm úr, mert éppen érkezett, karonfogva Emerenciával, aki a jövőbe lát, de nincs kézügyessége.
A rádió rövid légköri zavar konferansziéja után kezdte a közvetítést!
Mervin a száját rágta. És Deboulier-ra nézett.
Beszédek…Zene…
Csendes emberek üldögéltek a rádió körül, és az érkező sárga fény gyengéden átsimult Prücsök arcán, aki erre megvakarta rászorított tenyérrel az orra hegyét.
– Halló, halló… – szólt Tangerből a bemondó. – Mambiktu törzsfőnök lép a mikrofon elé. Halló, figyelem! Itt Tanger nemzetközi negyed… Helyszíni közvetítést adunk a gyarmati kongresszusról. A néger király előveszi a gyarmati kormányzó üzenetét tartalmazó borítékot! A mikrofon elé lép, felbontja, és átad egy levelet a szpíkernek.
Egy mély hangú szpíker olvasta:
– Kezemben a francia kormány üzenete Mambiktu királyhoz!
Mervin az ajkát harapdálta, és a százados orrcimpái megrezdültek. Prücsök, ki tudja, mikor ébredt fel, nyitott szemmel ült. A nagy csendben egy halk hang szállt fel a tengeri mikrofon közeléből az éterbe:
– Mozgás, öregem…
– Szervusz, Szivar! – kiáltott Prücsök a hangszóróba, és Kicsit Bob, továbbá Schulteisz, az Ikrek bólogatva összenéztek. Ez a fiú vitte valamire.
A szpíker folytatta:
– A francia kormányzó így ír a néger királynak: “Kedvesem! Gondolj sokszor reám, és mondd, hogy szeretsz-e?”
Úgy Tangerban, valamint Babette anyó kunyhójában, minden száj tátva maradt, és senki sem mozdult.
Mi ez?!!
Az Istenért! Mi volt??!
Ismét Szivar hangja szólt a földgolyóhoz:
– Fekete úr! Lesz válasz? Az autómban három utasnak semmi dolga sincs a földön, de az nagyon sürgős.
A teljesen kétségbeesett néger uralkodó így szólt a mikrofon elnémult szpíkere mellett Szivarhoz:
– Megmondhat kormányzójának, hogy én sokat fogok rá gondolni… de én őtet nem szeretem. – És mélabúsan ismételte, mintha helyesbítené a vízállásjelentés adatát: – Nagyon nem szeretem…
Csak ekkor került a rádió alkalmazottja abba a lelkiállapotba, hogy beszüntesse e képtelenség közvetítését, a mindenség zaklatását.
HUSZONÖTÖDIK fejezet—>>>