A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek
…A százados lába úgy ficamodott ki, hogy Prücsök később ismét megváltoztatta a hangulatát, és belelökte egy gödörbe. Az ilyen alattomos, hirtelen támadásokhoz értett. Szépen jobb felé nézett, mint aki a felhők látása közben szomorúan tűnődik, és egy andalgó mozdulattal bal felé tolta rettenetes méretű egyetlen cipőjét, azután zutty!…
Ugrott és dőlt, neki a megbotlott, jóhiszemű kísérőnek, hogy ez botlási ívét parabolává nyújtva, belerepült fejjel a pályatest javításához szükséges habarcsos verembe.
Ezután, már csak a rövidség okáért, három ízben fejbe ütötte a felbukkanó futárt, míg ez végül felhagyott a kísérletekkel, és elalélt.
– Szegénykém… – mondta ekkor Prücsök, ölébe vette az anyagilag, erkölcsileg, testileg és lelkileg teljesen ruinált Deboulier fejét, gyengéden simogatta, és keservesen sírt.
Azután körülnézett, letakarta verembe hullott szerelme tárgyát az útburkoló munkásház kiszakított ajtajával, és ráült.
Így várt.
Jól tudta, hogy mi lesz.
Rövidesen hetven ember lopakodott óvatosan a vasúti híd felől. Legelöl a Részes Mandarin és Kicsit Bob. Ők pillantották meg a kövek között botladozva elébük siető leányt. Korn Atya szintén látta a közeledőt, és odaszólt Részes Mandarinnak:
– Kérdezzétek meg – szólt Prücsökre mutatva – ezt a részeges munkást, hogy nem látta-e a leányt valahol.
– Hiszen ez Prücsök! – rikoltott Schulteisz, az Ikrek, mert egyetlen polgári foglalkozását, hogy tizenhat éves korában hivatásos biztató volt futballmérkőzéseken, sosem feledte.
– Ugyan! – mondta Kirúg Hümér – még csak nem is hasonlít… – de ekkor már felismerte ő is.
A hetven ember gyorsan odaoson Prücsökhöz.
…Deboulier most felébredt zúgó, dagadt fejjel a gödörben, és halk hangokat hallott.
– A vonat elment, és a százados már jó helyen van… Szerintem okosabb, ha visszamentek Babette anyóhoz, és feltűnés nélkül elhelyezkedtek a ház körül.
– De azért ehetünk is valamit? – kérdezte Horog Bele, a Jelölt, aki Ész Lajost kereste, mivel ez nem tért vissza az emelődaru belsejében bérelt ládára, és idős ember lévén valami baj érhette.
– A századost kár volt futni hagyni – szólt Roppant Manó.
– Rávettünk volna, hogy ne tegyen feljelentést.
– Mire Deboulier alarmíroz, addig Szivar rég átadja a futárlevelet a címzettnek. A reggeli vonattal indul Tangerbe.
A százados hátán végigfutott a hideg. Miféle Szivar utazik helyette a kongresszusra?
– Nekem szükségem van rátok, mert mostan majd megyek Mervinhez, ezért akiknek pillanatnyilag nincs előéletük, azok álljanak félre. De csak ha körözés nincsen ellenük.
Mindkét ember félreállt. Egyik a hatéves Cefi volt, aki ide is követte Prücsököt.
– Hát ez kevés. Azt kérem tőletek, hogy menjetek a kikötőbe, mondjátok az embereknek, hogy jöjjön egypár erkölcsileg és társadalmilag jobb egyén az ügyészség kapujához megvárni engem. Ezek kofák és zsákhordók lehetnek csak, akiknél sűrűn előfordul, hogy munkájuk és bejelentett lakásuk van.
– Ha nem honos, akkor még így is baja lehet, mivel a carte d’identité nélkül tilos a munkavállalás – szólt Ész Lajos, ki Babette anyóval karonfogva érkezett, és óvatosan kellett lépkedni, mert viharkabátját meg-meglibbentette a szél.
– Így hát a nem honosak is kivételt képeznek. De szeretném, ha ez a Mervin látná, mikor hozzá megyek, hogy nekem barátaim is vannak, akik majd lármáznak, ha kitolást próbál. Én mostan megtettem, amit kért tőlem, erre neki kötelessége kijönni színhelyszemlézésre, mert így ígérte revanzsnak. De majd megpróbál kibújni, mert a mór megtette a kötelességét, a mór elmehet balra.
– Szóval, azt akarod mondani – tisztázta az ügyet Rongy Aurél kapitány -, hogy ezt a futárt Mórnak hívják és elszökött?
– Azt akarom mondani, hogy te egy nagy hülye vagy. Félek, hogy ez a Mervin doktor mindent ígért, de most majd nem tesz semmit, mert csak egy tehetetlen, finom, szelíd leány megy fel hozzá.
– Hát menj fel magad! – kiáltotta Babette anyó. – Legjobb az ilyet személyesen elintézni.
Senki sem értette, amikor kiderült, hogy Prücsök önmagát jellemezte tehetetlennek és finomnak. Deboulier, nyakig habarcsban, egy kitépett ajtó alatt, összevert fejéhez nyúlt tétován, és szintén csodálkozott. Szólni nem sok kedve volt. Mit remélhetett ilyen túlerővel szemben? A leány nem szolgáltatta ki őt jelen állapotában gyanús barátainak. Ez szép tőle.
– Mostan pedig távozzatok angolosan, mert Mathias vár rám, és három utasát rövidesen temetni kell, mivel távollétük miatt kellemetlensége lehet az autósnak.
…A három halottat azonban mégsem lehetett elföldelni, és a gyászoló rokonság az első hiányzónál belenyugodott abba, hogy néhai hozzátartozójuk valamilyen oknál fogva elkéste a temetést. Ilyesmiért senkit sem lehet megszólni, amíg nem hallottuk a mentségét. Az élet túlsó partján is akadhat valakinek halaszthatatlan ügye.
Audiatur et altera pars.
A megboldogult, mintha szökésben lenne az enyészet elől, nem érkezett meg, pedig már a következő elhunytra került időrendben sor. Szerencsére ez sem volt sürgős, mert néhai Trunker Szvetozár hangversenyrendező szintén késett, mint aki elkószált valamerre, és közben megfeledkezett a temetésről.
Duval úr, megtört hitelezője, aki elől korán költözött el egy zsakett utolsó részleteivel, sóhajtva legyintett, és azt mondta, hogy szegény már életében is szórakozott volt.
Csak ekkor derült ki, hogy a néhaiakkal nem érkezett be a furgon.
A furgon ezt nem is tehette, mivel eszeveszett sebességgel száguldott az országúton Tanger felé, sürgős társaskirándulásra néhai utasaival, mintha lepénzelték volna Mathiast, hogy csináljon velük egy mozgalmas vargabetűt, mielőtt örök nyugalomra térnek.
TIZENHARMADIK fejezet—>>>