Fejbeütés nagyban és kicsinyben
Aznap két teherautót és egy oldalkocsis motorkerékpárt loptak a pályaudvarnál. Továbbá eltűnt egy Balila, két bicikli és három felöltő, azonfelül egy női retikül arany monogrammal.
És repült a razzia! Teherautón, Balilán, biciklin!
Hahó!
Adrienek kerestetnek! Ahol Adrien lovagjai okoskodtak, ott azután hajrá! A félhivatalos razzia nehéz legényekből áll! A Rolland pivéban hat súlyos és négy könnyű sebesültet vittek el a mentők elől barátaik, mert a mindég idegeskedő Schulteisz, az Ikrek, Mondmár Fülöphöz vágta az olajlámpást úgy, hogy a helyiség másfél óra munkát adott a tűzoltóknak, és ekkor kiderült a teherautón, hogy az illető hölgy neve nem Adrien, hanem Molly Schuster. Miért hitték, hogy Adrien? A hölgy viccelt, kérem. Jó vicc. Régi szokása volt megtréfálni ismerőseit. Ezek most majd megköszönik, ha felépültek.
– Régen röhöghettek ennyit tisztelt ismerősei – dünnyögte Részes Mandarin.
Azután visszahelyezte kalapját az orra mellé, mert a fél arcát úgyszólván tőből leverték. Miután a hölgyre nem volt szükségük, Kicsit Bob lassított a lábfékkel, és a tréfás Molly Schustert, egy pardonnal kimentve magukat, letették a városon kívül épült krematórium közelében, valamelyik kisebb tócsába.
– Mi van még? – lihegte Kirúg Hümér.
– Gyerünk a Szivarvágóhoz!
Kicsit Bob gázt adott. Őrületes tempóban robogtak a Szivarvágóhoz. Hatalmas, rosszul mázolt tábla függött kint:
“Nézd csak!
Megjött a Deibler úr!”
Ez volt az étterem neve. A népszerű hóhér érkezését jelző cégtábla egy jókora, kikötött vitorlás bárka oldalán függött, és természetesen tréfa volt, mert Deibler úr ezekkel a törzsvendégekkel csak hivatalos úton került érintkezésbe, ha a kegyelmi kérvényt elutasították.
És egy köztársasági elnök olyan rigorózus, hogy néhány foglalt asztal bérlője a valóságban is üdvözölhette a nyaktiló kezelőjét, az étterem nevét viselő felirattal.
– Nézd csak! Megjött a Deibler úr!
Deibler úrnak ez a megtiszteltetés nem tetszett, és lenézően lefordította a fejét. Már a sajátját.
Az elítélt feje, mint a szivarvég, a nyaktilóba került. Ezért is nevezték ezt a helyiséget Szivarvágónak a guillotine csúfnevén, és egy ilyen kivégző szerkezetet ráfestettek a bárka oldalára is.
Egyetlen ember élt a kikötőben, aki sohasem tette be a lábát ebbe a helyiségbe, és az illető Szivar volt, Prücsök morózus barátja. Nem szerette a nevét és a cégér illusztrációját. Őt Szivarnak csúfolják, és nem jó az ördögöt a cégtáblára festeni.
Itt hamar megtalálták Adrient.
Az egyik sarokban ült, ősz szakállát simogatta és pipázott. Hatvanéves, kiszolgált matróz volt.
Hogy miért hívták Adriennek, rejtély?
Hallani sem akart arról, hogy ő bárhová is kövesse a jövevényeket. Hagyják békében, és menjenek a fenébe. Adrien sok vihart megért matróz volt, de ilyen pofont már rég kapott. A razzia ugyanis pofonba adagolt helyi érzéstelenítéssel dolgozott, hogy röviden, könnyen, fájdalommentesen érje el célját.
…Fél tizenegykor a hevenyében összelopkodott járműveken elindultak a halászkikötő felé. Összesen tizenkét Adriennel – beleértve a vihar- és pofonvert matrózt, aki még akkora helyi érzéstelenítést sohasem kapott, mint ez esetben a Részes Mandarintól. Sajnos, csak félig sikerült a narkózis, mert adagolása közben a pipacsutora kitörte e viharvert matróz két fogát, és jobb füle mellett kissé kikandikált arcából a szopóka, mintha pápua főnök lenne, különös okból ferdén kifúrt arccal.
HUSZONEGYEDIK fejezet—>>>