A végrendelet felbontásának napján illő gyászban és komoly arccal foglaltak helyet az ügyvéd lakásában. Néhány régi alkalmazott, köztük Kröger és Nelson is, akik előreláthatólag nem maradhattak ki az öreg végrendeletéből, szintén megjelentek. Van Lugert ügyvéd feleségével együtt európai körútra utazott, így a végrendeletet segédje bontotta fel a megjelentek előtt.
– “Tiszta elmével, egészségem teljes birtokában, két tanú előtt írom le végakaratomat” – kezdte az ügyvédjelölt a felolvasást. – “Nincs más rokonom, mint elhalt nővérem három gyermeke. Miután meggyőződtem róla, hogy könnyelműek, rosszak és hálátlanok, végrendeletemből kizárom őket, és minden vagyonomat derék munkatársamra és barátomra, Krögerre hagyom. Három rokonomnak, akik csak keserűséget okoztak nekem, életük végéig fejenként havi öt fontot hagyományozok, hogy ne kerüljenek éhínségbe. Szerintem ezt sem érdemlik meg. Ez megmásíthatatlan akaratom. Johann Farlane. Tanúk: Dr. Adams Lugert ügyvéd, Dr. Adams Lugertné. Kelt, stb…”
A teremben döbbent csend volt.
A végrendeletben említett kitagadott rokonok mereven nézték a szemközti falat. Moccanni sem tudtak. Végül Henry szétnyitotta a szemét, mire tenyerébe esett a monoklija, amit tisztogatni kezdett.
Krögert meglepett gratulálók fogták körül. Nelson is a tenyerébe csapott.
– Gratulálok, Kröger. És azt hiszem, nézhetek állás után.
– Szó sincs róla! Eddig is hiába veszekedett, ezentúl is így lesz, és kész.
A három testvérrel senki sem törődött. Lehorgasztott fővel hazamentek. Az esemény megrendítette őket.
– Ez nagyon csúnya dolog volt az öregtől – mondta Bob.
– És ha visszajön, még dühösebb lesz – szomorkodott Jojo -, mert ő tudja, hogy nekünk írta azt a levelet, amellyel holttá nyilváníttattuk.
– A drótnélküli gyilkosság – mondta Henry – valóban olyan, mint a rádió: Zseniális találmány, de sohasem lehet előre tudni, hogy mi jön ki belőle.