A drótnélküli gyilkosság

Kiderül, hogy Henry találmánya még gyermekcipőben jár

Henry sokáig suttogott Nalayával négyszemközt. A bennszülött boy szerette könnyelmű gazdáját, és vállalkozott arra, amire kérte. Hajnalban, amikor egy gyalogos fehér ember kissé feltűnő lenne a parton, Nalaya a hullámtörő mellett gyorsan letett néhány ruhadarabot és egy írást. Elbújt, és bevárta, amíg a rendőr megtalálja a holmikat, azután nyugodtan hazament.

Bizony másnap semmi kétség sem volt. Az öreg Farlane öngyilkos lett. A rendőr megtalálta a kabát ját a parton, és búcsúlevelét, melyben ez állt:

“Nem érdekelnek az élet örömei. Elhatározásom megmásíthatatlan. Ha meghaltam, talán jobb lesz kedves rokonaimnak. Ez az utolsó szavam.

Farlane.”

A másnapi lapok hosszan méltatták az elhunyt Farlane érdemeit. Míg élt, bizony sokszor pénzébe került, hogy a lapok elhallgassanak egy-egy támadással, amelyben az ültetvényein fennálló embertelen állapotokról adtak hírt. Most azonban, hogy meghalt, az ő számára is az elhunyt ültetvényesek nekrológjához használt úgynevezett “állószedést” hozták le. Igen szép cikk egy múlt századbeli szerkesztő tollából.

Az elhunyt sajátkezű búcsúlevele, amelyet Kröger és a gyászbaborult rokonság kétségtelenül felismert, valamint Farlane kabátja és kalapja nyilvánvalóvá tette, hogy a hollandus megölte magát. A holttá nyilvánításnak természetesen nem volt akadálya, és nyolc nap múlva felbontották a végrendeletet.

A megtört rokonság már másnap látogatást tett a Buick helyi képviseleténél. Bob magas fizetéssel ajánlatot tett az Imperial kínai szakácsának, aki száznégy különböző curry szószt tudott készíteni. Miután hazament, eltűnt arcáról az undor, amellyel különben szobáját köszönteni szokta. Ezt a szobát ugyanis a nagybácsi beburkoltatta polcokkal, és telerakta az orvosi szakirodalom jelentősebb műveivel, továbbá üvegszekrényekben egy kisebb közkórház céljainak bőségesen megfelelő felszerelést helyezett el orvosi műszerekből. Mindez gyengéd célzás volt arra, hogy a fiatalember megkezdhetné már praxisát. A fiatalember szerint azonban e mesterség gyakorlása közben állandóan beteges emberekkel kell érintkezni, ő viszont szereti a jó társaságot, tehát utálta ezt a tapintatlan célzást. Most kivételesen kellemes vigyorral lépett be a szobába. Hasonló megtört állapotban követték testvérei.

– Vajon hogy érzi most magát Farlane bácsi? – kérdezte Jojo merengve.

– Szerintem – vélte Henry – Dickmann-né elbújtatta valahol a hajó mélyén, és titokban táplálja az öreget. Négy-öt hét múlva megérkeznek Észak-Kínába, ott majd könnyen megszökhet anélkül, hogy Dickmann észrevenné, amikor távozik.

– Addig viszont – elmélkedett Bob – mi beszerezhetünk mindent, amire szükségünk van, még készpénzt is elhelyezünk valahol. Csak nem fog megharagudni ránk ezért a tréfáért?

– Ki van zárva – nyugtatta meg Henry -, hiszen ő mondta mindig, hogy öreg napjaira szeretne még egy hosszú utazást tenni. Hát ez igazán elég hosszú utazás.

– Sir Kröger és sir Nelson – jelentette Nalaya, a boy. A három testvér rendbe szedte az arcát, hogy komoly benyomást keltsenek a főintéző és adjutánsa előtt.

– Foglaljanak helyet uraim – mondta gondterhelten Bob -, és beszéljük meg a teendőket, amelyek a bácsi elhunytával… – sóhajtott.

– Helyes – mondta megelégedetten Kröger -, éppen ezért jöttünk. Remélem, nem vonják meg tőlem a teljhatalmat, és továbbra is rámbízzák, hogy a megboldogult szellemében vezessem az ültetvényeket.

A három testvér tűnődött egy ideig.

– Azt hiszem, rábízhatjuk, Bob.

– Én is azt hiszem – felelte Bob -, csak természetesen vigyázni kell, hogy minden rendben menjen.

– Úgy van – vetette közbe Jojo -, erre feltétlenül vigyázni kell. A mi elvünk a közgazdaságban: mindenekelőtt rend.

– Na igen – szólt Henry, és tűnődve tisztogatta a monokliját. – Erre tekintettel kell lennünk. Rend és többtermelés. Ebben a szellemben nevelkedtünk. Különben azonban nincs akadály.

– Nem osztom a véleményüket – szólt közbe nyersen Nelson. – Tiszteltem és szerettem Farlanet, de az a mód, amellyel ültetvényeit vezette, avult, rossz, embertelen. Telepeinken a törvény legegyszerűbb előírásait sem tartják be! Minden egészségügyi berendezésünk középkori! A kulik élelmezése botrányos.

– Locsogás! – mondta Kröger. – Ez a módszer mégiscsak több eredményt mutathat fel! Ismerem az ilyen fiatalembereket, mint maga, Nelson! Csak kritizálnak! De eredményeket nem tudnak felmutatni!

– Hagyjuk ezt Kröger! Ha egyszer lecsap egy igazán szigorú vizsgálat, majd meglátja a következményeket!

– Nézze, én olvastam Smith-t, és ő azt írja a kulikról … – kezdte Bob.

– Én is olvastam Smith-t, de tudtommal nem írt semmit a kulikról! – felelte nyersen a fiatalember. – Maguknak most meg kellene ragadni az alkalmat, ha van szívük!

– Én csak úgy maradok meg állásomban, ha továbbra is a jelenlegi eredményes módszert alkalmazzuk – mondta Kröger.

Ez a Nelson egy kellemetlen, goromba ember, gondolták mind a hárman.

– Azt hiszem – vélte Henry -, hogy Kröger úr szélesebb alapokon nyugvó tapasztalataira inkább rábízhatjuk a gazdaságot.

– Igen, igen – szólt Bob. – Kröger úr határozottan szélesebb alapokon gazdálkodik a tapasztalataival, ezt megfigyelhettük…

Abbahagyta. Nelson ugyanis úgy nézett végig rajtuk, hogy ez a tekintet a legsúlyosabb becsületsértéssel is felvehette a versenyt. Azután szó nélkül sarkon fordult, és kiment.

– Jó fellépésű fiatalember – mondta Bob.

– Kitűnő munkaerő ez a Nelson – állapította meg Kröger és felemelkedett -, csak mindenféle modern bogarai vannak. Ajánlom magam.

– Nagyon örültünk. Szóval fő a többtermelés!

Mikor egyedül maradtak, kirobbant belőlük a nevetés.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.