A drótnélküli gyilkosság

… Dickmann ijedten ugrott fel a kanapéról. Égető fájdalmat érzett a karjában. Két harangütés hallatszott tisztán. A szobában utálatos kórházszag terjengett, és a kapitány csodálkozva látta, hogy Farlane kövér unokaöccse áll mellette, és éppen egy hosszú tűt húz ki a karjából. A szíve vadul dobogott. Már jó néhány koffein és kámforinjekció volt benne, nem is szólva két kisebb injekcióstűről, amit Bob tört bele, miközben megkísérelte, hogy emlékezetébe idézze az egyetemi előadást, amelyen az intramusculáris injekciót tanították. Sajnos, mint rájött, éppen erről az előadásról hiányzott, ami egyébként nem tartozott az elszórt jelenségek közé egyetemi évei alatt. Így azután injekciózás közben egy-két tűt beletördelt a kapitányba. Ha azonban meggondoljuk, hogy a kapitányba már konyhakés is tört bele, e hitvány kis tűk miatt nem kell aggódnunk egészségét illetőleg. Az orra alá dörzsölt szalmiákszesztől bőségesen hullottak a könnyei. Miután látta, hogy Farlane kövér unokaöccse újra szúrni akar, ő is nyomban kést rántott.

– Na, jöjjön ide!

– Csakhogy magához tért! – suttogta Bob. – Meneküljön, kapitány! Kröger följelentette fegyvercsempészésért.

– Megölöm! Megölöm!… Hol van Farlane?!

– Szóval tartja lent a rendőrkapitányt, aki őrizetbe akarja venni magát. Egy létra van itt az ablaknak támasztva! Fusson, és szedje fel a horgonyt!

Dickmann mint a bolond ugrott ki az ablakon, és combjai közé fogva a létrát villámgyorsan lesiklott. Rohant a kikötőbe.

Bob csókot dobott utána.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.