A drótnélküli gyilkosság

Ebben a pillanatban Kröger jelent meg két úrral. Lassan jöttek fel a tornác lépcsőjén. Az intézőnek félrecsúszott a nyakkendője, és kezében tartotta a kalapját.

– Kröger! Csakhogy látom!… Nem is örül nekem?!

– Uram, még ritkán örültem ennyire önnek! Már úgy volt, hogy engem tartóztatnak le – és a két civil úrhoz fordult. – Kérem, itt a birtok tulajdonosa, én mint alkalmazott nem vagyok felelős…

– Valóban ön a birtok tulajdonosa? – kérdezte az egyik zord vendég, és miután Farlane meglepetten bólintott, így szólt:

– Letartóztatjuk önt.

– Szerencsétlen dolog, uram… – siránkozott Kröger. – Nem olvasta a lapokat? Az a gazember Mansur! Valamelyik barom elverte… Felment az egyik laphoz, s aljas dolgokat mesélt a telepről… hogy járvány van, és… szóval, hogy az egészségügyi és egyéb törvények… szörnyűségeket mesélt… megírták…

– És ha ezt írják – mondta nyugodtan Farlane -, akkor is megkívánhatom, hogy küldjenek ki bizottságot, mielőtt letartóztatnak.

– Meg fog történni – mondta az egyik rendőrtisztviselő -, de ebben az esetben még ma, és indulásig is őrizzük önt. – Mintegy mentegetőzve tette hozzá: – Ez a lap azt is megírta, hogy ön már néhány esetben pénzzel elsimított hasonló ügyet, de legalábbis időt nyert a bizottság kiszállásáig. Egy órán belül elindulunk az ön őserdei ültetvénye felé. Addig nem hagyja el a lakását.

– Nézze, barátom, talán lehetne…

– Mr. Farlane – vágott közbe tapintatosan a rendőrtisztviselő -, kár próbálkozni. Az újságkampány olyan komoly dolog, hogy a kormányzó úr őexcellenciája személyesen vezeti az ültetvényre induló bizottságot.

Farlane halálsápadt lett, és miközben visszaült a helyére, az asztalban kellett megkapaszkodnia.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.