… Miután Jojo befejezte mondanivalóját, drámai csend támadt. Nelson pipázott.
– Honnan tudjam, hogy ez mind igaz? – szólalt meg végre. – Hátha csakugyan maguk gyilkolták meg Farlanet?
– Higgye el, ez ki van zárva – kérlelte Bob.
– Hinnie kell nekünk Mr. Nelson! ..
– Hm… Szerintem felelniök kell Farlane haláláért. Még akkor is, ha valóban Dickmann ölte meg. Csúnya dolog volt, amit tettek.
– Igaza van – Jojo felállt.
– Várjon – szólt a lány után. – Hová akar menni?
– Valahová. Mit tudom én. Majd gondolkozunk.
– Nézze … Egy módon talán rendelkezésükre állhatnék – mondta az intéző -, de ez kissé drasztikus. Ma délután indulok vissza az őserdőbe. Jogomban áll egy cselédet magammal vinni.
– Tessék? – kérdezte Jojo, mint akit fejbe ütöttek.
– Én még akkor is hajlandó vagyok elvinni magukat és vállalni a kockázatot, ha valóban megölték Farlanet. Mert olyan helyre megyek, ahol egy gyilkos is hasznossá teheti magát, ahol minden fehér kéz ér valamit, ha nem a korbácsot suhogtatja, és ahol a legrosszabb orvos is elképzelhetetlen áldás. Magát, Mr. Morgan, elvihetem, mint orvost. Ön pedig, Miss Morgan, jöhet cselédnek. Ennyit megtehetek önökért akkor is, ha gyilkosok.
– Elfogadom az ajánlatát – mondta Jojo. – Azt hiszem, akármilyen lesz ott a sorsunk… megérdemeltük.
Nelson tapsolt. Egy bennszülött boy surrant a szobába.
– Huni! Mutasd meg az utat nekik az erdei táborhoz. Menjenek!
… Azért intézkedett gyorsan, mert az ablakból látta, hogy Farlane háza előtt egy rendőrségi autó áll meg.
Negyedik fejezet—>>>