Farlane legújabb örököse éktelenül sírt, mert eddig Henry monokliját szopogatta békében, és most az anyja elvette tőle. A házban nagy előkészületekkel várták Nelson esküvőjét Jojóval. Az öreg hálás volt nekik a szerencsés kimenetelű vizsgálatért, és szép kis birtokot ajándékozott nekik. Bob rövidesen a gyarmat első orvosai közé küzdötte fel magát. Sajnos Henry megkomolyodására nem sok remény volt.
Pedig az öreg állandóan morál prédikációkat tartott neki.
– Családod minden tagja komoly mesterséget űz. Fejezd be jogi tanulmányaidat. Ez a kötelességed.
– Öregem – felelte Henry -, akasztott ember házában nem illik kötelességről beszélni.
… A kormányzó tisztában volt azzal, hogy Farlanet nagy igazságtalanság érte a hatóságok részéről, miután túlságosan biztosra vették a bűnösségét. Érezte, hogy rehabilitálnia kell őt. Ezért egy ünnepélyes fogadóestélyen – a haladószellemű termelés érdekében szerzett érdemeiért – sajátkezűleg tűzte ki Farlane múlt századból konzervált frakkjára a Fehér Szalag-rend középkeresztjét a két karabéllyal.
És így végül minden bűnös elvette méltó jutalmát.