A történet végébe bekapcsolódik Manfréd
Mielőtt Henryt szabadon bocsátották, alaposan kifaggatták mindkettőjüket.
– Dehát ki volt az a holttest, akit az ön ruhájában megtaláltunk? – kérdezte az ügyész Farlanet.
– Dickmann kapitány.
– Szóval mégis van valahol egy gyilkos – mondta újraéledő reménnyel az ügyész -, mert ezt az embert megölték. Önnek számot kell adnia…
– Ne marháskodj, Joe – mondta az öreg higgadtan. – Dickmann kapitányt a bennszülött matróza ölte meg egy fejszével. Én mint vendég voltam ott a hajón. Természetesen nyomban befutottunk a legközelebbi kikötőbe, ez Sabang volt. A gyilkost, aki nem tagadott semmit, átadtuk a rendőrségnek. Már régen elítélték tíz év kényszermunkára.
– És hogy került az áldozat itt partra? Talán félrevezetés…
– Hogy miért itt került partra, erre nézve be kell idéztetni a tengert. Én csak annyit tudok, hogy Sabangnál nem engedték a hullát kitenni. A gyilkost kötelességük elfogni, de nem hajlandók ötven fokos melegben temetési engedélyt adni importált tetemek részére. Ez náluk is így szokás. Mi tehát ott álltunk a tengeren egy halottal, amelyet a szigorú trópusi rendelkezések értelmében legkésőbb huszonnégy órán belül el kell temetni. Így azután a tengerbe dobtuk.
– Ön nagyon ravasz ember! De még mindig nem magyarázta meg, hogyan került a ruhája és egyéb holmija a halotthoz.
– A tetem rendkívül rongyosan volt öltözve, és úgy éreztem, tartozom régi derék barátomat utolsó útjára tisztességes módon felöltöztetni. Hogy elfelejtettem kiüríteni a zsebeimet, ezt egy gyászoló apáthiájának kell betudni. – És vigyorgott.
– De maga! – kiáltott az ügyész Henryre, mikor végleg legyőzte az öreg -, maga elvetemedett ember. Remélem, nem fogja bebizonyítani, hogy mégiscsak megölte ezt a rokonát, aki itt áll előttem.
– Nem. Én láttam, hogy minden bizonyíték ellenünk szól, és meg akartam menteni testvéreimet. Feláldoztam magam, mert nem akartam, hogy az ön ügyészi éleslátása három áldozatot kívánjon. Bevallom, hogy előzőleg megkíséreltem egy ügyesen felhasznált levéllel jelenlévő rokonom vagyonát távolléte alatt inkorrekt módon birtokolni.
– Úgy! Ezért a tettéért a hatóság félrevezetése miatt meg fogják büntetni.
– Mit csináljak… – mondta Henry szomorúan tisztogatva a monokliját. – Már hetek óta elkészültem rá, hogy a mai napot nem úszom meg simán.