Felsőbb jóváhagyás nélkül az ügyész nem függesztheti fel a kivégzést. De ha tekintetbe vesszük, hogy Farlane régi kártyapartnere volt, és így konstatálni tudta, hogy a kivégzésen megjelent úr személyesen az áldozat, akkor el kell ismernünk, hogy az eset egészen kivételes intézkedésre szolgáltatott okot.
– Maga… Maga Johann Farlane? – kérdezte az ügyész.
– A fenébe is! Rövidlátó lettél, Joe? – felelte a néhai.
– Az ítélet végrehajtását felfüggesztem!
És Henry? A kötél még a nyakában volt. Mikor megpillantotta a nagybátyját, csak ezt ismételte egyre reszketve: “A bácsi… a bácsi…”
Civilek, katonák, bírák és pribékek zavarodottan, rémülten álltak, és Farlane elégült vigyorral szólt oda Henryhez:
– Azért én is jól megtréfáltalak titeket! Mi?
Az elítéltet visszavezették a cellájába. A gondnok csodálkozva fogadta. Ha egy halálraítélt nem kapott kegyelmet, a törvény szerint csak két okból függeszthetik fel a kivégzést. Ha súlyosan megbetegedett, vagy ha anyai örömöknek néz elébe. Henry esetében mindkét feltevés valószínűtlennek látszott. A fiatalember jókedvűen ragadta meg a gondnok kezét:
– Gondnok úr! Most olyasmit fog hallani, amit még senki sem mondott önnek: szívből örülök, hogy újra láthatom.
Hatodik fejezet—>>>