– Tabe, elmehetsz Mansur.
Mikor Jojo meghallotta a ház előtt az intéző hangját, betálalta a konzervborsót, szalonnát, vajat. Nelson először a fürdőszobába ment, ledobta csuromvizes ruháit, végigöntötte magát hideg vízzel. Felvette az odakészített pizsamát, gyékénypapucsot, és megebédelt. Ebéd után egy órát aludt. Mire felébredt, Jojo kikészítette a friss vászonruhát. Este hét órakor megismétlődött ugyanez.
És Bob? Első nap portól szürkén, félájultan került haza, enni sem volt ereje. Lezuhant az ágyra, mélyen, horkolva elaludt, és álmában is patakzott róla a verejték.
Hol volt a gyomrát szerető Bob? Az étel rossz konzerv, avas olajjal főzött hal, abból is kevés. Reggeltől estig bennszülöttek között, akik a szúnyogok ellen büdös zsiradékokkal kenik magukat. És a barakkok! Nedves, pállott levegőjű, légyrajoktól hemzsegő deszkaépületek rothadt, férges gyékényekkel. Egy-egy apatikus bennszülött hever fekhelyén magas lázzal, vagy összefacsarodva a gyomorfájástól. Mit használ itt a kinin és az ópium? Mit tehet itt az orvos? Itt egy tüskét szedett ki valamelyik munkás talpából, ott egy fekély nyílott meg; és Bob tehetetlenül kezelte valamelyik orvosságával a széltében elharapódzó szemgyulladást.
Ahogy a betegségek előtt állt, az egykor lélektelenül bemagolt, hűvös latin kifejezések élő szenvedéssé, könnyé és vérré váltak előtte. Szeretett volna segíteni és enyhíteni. Esténként holtfáradtan lapozgatott könyveiben, keresgélt a gyógyszerek között, de hiába. Most megértette Nelson vádjait, amit unalommal hallgattak nemrég.
A négy vad fehérember, akiket csak a részesedésük érdekelt, Bob tiltakozása ellenére talprarugdosták a fekvő betegeket.
– Menjen a fenébe, doktor! – mondta félig tréfával Collins. – Mit akar? A költségvetésben nem szerepel betegápolás, és nem szerepel kórház. A tulajdonos dolga, hogy eleget tesz-e a törvényeknek vagy nem.
Jojo nagyon megváltozott. Szeme állandóan valahová messze nézett, és alázatosabban tett-vett, mint egy bennszülött cseléd. Szörnyű sejtéssel aggódott Henryért, és nem tudott szabadulni a meggyilkolt nagybácsi kísértetétől.
… Este megérkezett Mansur a hiányzó gyógyszerekkel, amiket Bob írt össze. “Minek?” – kérdezte magában csüggedten az orvos.
– Mindent, amit tehetünk, meg kell tenni, Bob. Mindent. Érted?
– Hiszen én akarok – mondta kétségbeesetten Bob -, de olyan reménytelen… Mindent elhoztál, Mansur?
– Mindent, tuvan. Adtak ajándékba sok kötszert, mert jól ismernek. Sok gyógyszert szoktam venni a városban.
– És minden orvosságot megvesz a Kröger tuvan? – kérdezte Bob.
– A főtuvan?! – Mansur eltakarta markával a száját, hogy ne nevessen. – Az csak kinint ad.
– Hát ezt ki vette?
– A Nelson tuvan fizetését minden elsején én veszem fel, és az egészért orvosságot hozok.
Sokáig hallgattak. – Látod… Nekünk is ilyennek kell lenni. Ha tudunk. Milyen nagy dolog – suttogta Jojo, mert sohase beszélt hangosan.
– Milyen nagyszerű dolog, ha valaki ilyennek születik…
Ötödik fejezet—>>>