És most jön a fordulat.
Az olvasó higgadtságát kérem, amire különben állandóan szüksége lesz a vérfagyasztó história folyamán, amelyben kísértetek és borzalmak hemzsegnek, attól kezdve, ahogy a Stanley Up To Date elhagyta Honolulut, öt nap késéssel. Mert itt jelentkezik a dermesztő, kiszámíthatatlan végzet hírnöke.
Jön a nő!
Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem!
A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt!
Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki.
Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket. Vegyük például a szerelmet.
Vagy ne vegyük? Mindegy. Tehát vegyük. Itt van például a szerelem.
Hol?
Bocsánat, hogy a szavamba vágok, de ezt most tisztázzuk végre. Hol az a sokat hangoztatott szerelem?! Ki látta? Az illető tartsa fel a jobbik eszét.
Na ugye?
Pedig ez roppant fontos! Mert regényünkben is megjelenik ez az izé, és szintén sok bajt okoz. A szerelem mindig bajt okoz. Tehát kategorikusan közlöm: szerelem nincs! Vagy helyesebben: kizárólag szerelem van. Beszélni kell erről. Nagyon fontos, mert ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk. És ki mondja, hogy ez nem fontos?
Én!
Felelőtlenségem teljes tudatlanságában állítom, hogy Mr. Theónak igaza volt, amikor nyomban konstatálta, hogy ezzel a nővel nem szabad szóba állni, és azután öt napig szóba állt, ült, táncolt, járt prózában, dalban és sóhajok között szüntelenül ezzel a nővel. Azt hiszem, még csókolództak is. Öt nap múltán azonban nyers kacajjal a lelkében konstatálta, hogy a nő egy ön- és közveszélyes elem, aki elől menekülni kell.
Ekkor megkérte a kezét.
De Lilian kimondta a boldogtalanító nemet. Így a Stanley Up To Date útnak indulhatott. A hölgy szép volt. Csak ne keressük a logikát mindenben! Indokolás nincs! A nő olyan, mint egy költői hasonlat. Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.
Az események itt nekivágnak, vihartempóban. Indulás: 18.20 óra. Theo öngyilkossági gondolatok között hivatalosan értesül, hogy az angol uralkodó rokona, Lord Hamilton elkíséri az expedíciót.
Délután 19.40 óra. Ismétlem: 19.40. Közép-ázsiai, amerikai, valamint az összes világtájak időszámítása szerint Wagner úr részegsége csodálatos tüneménnyé hatalmasodott, mint az aurora-borealis, ha teljes ívében kibontakozik a sarki égen.
Ilyen elképesztő, ahogy a sarki ivóból kibontakozik hetyke gyertyásan, zsebmadaraival, nadrágját két kézzel viselve, és Mr. Theóhoz megy legkékebb körszakállával.
19.45-kor hetedszer dobják ki a hallból, holott a jelenlévő szállodaigazgató hű barátságára is hivatkozik, a szumbavai fegyenctelepen eltöltött régi szép időket felemlítve. Végül Mr. Theo arra jön éppen, és Wagner úr ügyét felkarolja. Miután felkarolta, beülteti egy fotelbe.
Mindenki ijedten nézeget, mert a hallban állandó madárcsicsergés hallatszik, és nem értik.
19.56 perc, 7 másodperc. Wagner úr felajánlja 5000 dollárért a hajóján raboskodó tudóst.
19.58 perc. Százdolláros ajánlaton Wagner úr nyersen kacag, és távozni készül, de felemelik a földről, és leporolják.
19.59 perc, 1 másodperc. Wagner úr habozás nélkül elfogadja a százdolláros ajánlatot.
Mr. Theót a golfkutatók érme meggyőzte Gustav Bahr azonosságáról.
20 óra 10. A hajó még alig készülődik. Dalolás hallatszik, Vaszics lenéz. Wagner úr keménykalapja imbolyog lenn a vízen, rezgő világításban, mint valami ócska bója.
– Mi újság?! Te csibész!… Most megismersz? Zsakettben bezzeg hencegtél. Ide figyelj. Egy ládát hoztam a gazdádnak. Nem akarsz vásznat venni?
És énekelni kezdett, de egy szélroham folytán a gyertya lángja belekapott a kalapjába, mely fellángolt. Megszokott mozdulattal a víz alá nyomta, és újra feltette az ócska, fekete nemezholmit. A gyertyáról most zöld moszat is csüngött.
Végül fenn volt a láda.
Már égnek a lámpák, amikor még egy szállítmány érkezik. Fülig Jimmy is hoz egy ládát. Senki sem tudja, honnan.
Leviteti a kabinjába. Egy veszett ember száll ki belőle. Megveri és a szekrénybe zárja. Később beteszi a szekrénybe a viharkabátját és egy adag felvágottat.
Az illetőt közben ismét megveri.
Este 24 óra semmi perc.
A Stanley Up To Date elindul. Zene, tömeg stb. A partról háromkéményes hajónak látszik a gőzös Maxbell úr roppant cilindere következtében.
Lord Hamilton egy elegáns ősz úr kíséretében jött a hajóra. Jól ismert, szőke, diákos feje nyájasan bólogatott mindenki felé, és kísérőjével együtt kajütjébe ment, ahol fogadta Mr. Theót.
Arra kéri, hogy jelenléte itt a hajón ne okozzon semmiféle feszélyezettséget, mint egyszerű magánember utazik.
Őlordsága mindenkivel megismerkedett. Kissé zavartnak látszott, amikor Sir Maxbell után a többi kutató nevében doktor Rüger kórboncnok üdvözölte. És a műötvös átnyújtott egy bronzplakettet.
– Ki van még? – kérdezte idegesen őfensége.
– Van még egy elsőrangú futballbíró – felelte Mr. Theo szemrebbenés nélkül – és az az elegáns úr ott egycsövű messzelátóval. Schwachta Szókratész, vagy Knapp, őrült és virágkertész, ahogy tetszik. Ez minden.
De tévedett.
Citeraszó hallatszott váratlanul.
– Uram – súgta Fülig Jimmy -, elhoztam Oféliát, mert nem élhetek nélküle.
– Ember! Mit fog csinálni itt ez a zenésznő?
– Majd megfigyeli búvárkodás közben a futballbírót, a hóhért meg a kórboncnokot és utánozza őket.
Mr. Theo maradék erejével szabadkozott kissé, de utóbb belátta, hogy elengedhetetlenné vált egy gitározáshoz értő másodalkoholista jelenléte az expedíciónál. És meghajol a művésznő személyes érvelése előtt:
– Egy expedícióban sem muszáj unatkozni – búgta Pepita Ofélia. – Jobban végzik a tudományos búvárlatot tangó mellett, amikor énekelek viccelek, gitározok…
– Még szivarozik is – protezsálta melegen a fregattfőhadnagy, és Mr. Theót ez végképp levette a lábáról.
A Stanley Up To Date teljes gőzzel, vidáman, bizakodva sietett célja felé. Irány: délkelet, idő: délután 16.20 óra. Ragyogó este!
…Reggel Fülig Jimmyt az ágyból rázták ki. Az illető Mr. Theo volt.
– Hallja! A vörös Vaszics megszúrta a Borck nevűt, és egy Pofa Jenő valakinek letörte a hüvelykujját. A futballbíró válik a feleségétől, a hóhér provokálta a műötvöst, senki sem tudja, hogy merre megy a hajó, mert Watson nikotinmérgezést kapott az erős virzsíniák következtében, és Maxbell még alszik, mert reggelig tart nála, amíg megtanul egy tangót! Én…
…Nem folytathatta, mert az aránylag csendes időjárás ellenére hirtelen recsegve megdőlt a hajó.
– Megőrült a kormányos!
– Nem – felelte Mr. Theo, és siralmasan hozzátette: – Mit csinált, maga briganti! Eldobhatom az expedíciót! A hajókormánynál Pepita Ofélia áll és gitározik!
FÜLIG JIMMY LEVELE ST. ANTONIÓ FŐHERCEGHEZ,
A BOLDOGSÁG-SZIGETEK URALKODÓJÁHOZ
Tisztelt Felsék!
ALMIRA,
Királyi vár, félemelet
Tehát elindulánk a hajóval és biszon kelemetlen volt esz, mer a Tejó ládájába, pénzért a Kockás Ofélia művésznőt találta.
Esz a piszok Wagner, aki mék makát is felcsempézte, mer nem volt visszafelé gyertyája mivel viszes lett.
És itt van egy igaszi tudós is asz én szekrényemben személyesen és ha kijönni akar, olyankor ütöm. Ez a Gusztáf Bár.
Esz úgy volt, hogy mielőtt indula a hajó, Oféliával voltunk és jött az ötlet! Kockás Ofélia is jöjjön velem! Tejó nevű tulajdonosom sajna Pepita arámat nem viszi. Nagyon sírt, mert rövid együttlétünktől is igen főszve volt. Beszéltüng a Wagner úrral. Egy jó tervet. Hogy ő ládában felviszi a Pepita Oféliát a hajóra, mer van csónakja.
Tíz dollárt kért esz a piszok és mék aszt asz érmet is, ami véletlenül nálam maratt, amikor mutatta.
De aszután értesít enkemet a Tejó, hogy nem érti: Ő köszbe mekszereszte Gusztáv Bárt és most sürgönyözött a titkár, hogy a közeli szigeten hotelben van. Eszt küldte a Torn titkár és esz az a tudós, aki elől begomboltam a szekrént. A Tejó monta, hogy én menjek eszért a tudósért és ládába vigyem kajütöm szekrényébe, ahol csak én érintkeznék vele. Így ez biztos. Elhozom és a kabinomban kezelem az elveszett tudóst, míg meglesz a kutatástól. Én vagyok az ügy lelke és a feje az egész fejetlenségnek. És elmentem motoros csónakkal a festői szigetbe, ahol ottan volt ety bajuszos 1-én, aki szoknyát hordott és különben is látszott, hogy nincs rendbe az apnormalitása.
Ő volt a Gustav. A szoknya is egyezett. Mert hogy nincs nadrágja aszt én idéztem, amikor a szekrénbe begomboltam. Most az arcát is láttam. Ez se szebb.
“Maga asz akit titkár kidobott?”
“Öccör is” – feleli.
“A Mr. Tejó miatt?”
“Iken. Egy bangból is mijatta.”
És mesélte, hoty nem volt neki nadrágja: Mondom aszt én tudom, mivel a szekrénből láttam sajnos. Most a fő, hogy gyerünk. Aszt mondja ő, hogy szeretne kicsit körülnézni Holló-Nunuluba, mer itten saját fija van neki és saját nadrágja, mert a műtöltőhöz küldte őket. Montam ez nekem nem diferens ás ő nem mehet sehova csak ládába. Ez neki nem tetszett. De montam hogy mégis úgy lesz, mer ez a Tejó parancsa. Ez folyton kijabált, hogy vele ne csináljanak ilyet! Nem tűri! Már-már úgy látszott, hogy nem tudom teljesíteni a parancsolást, de mit tesz Isten; váratlanul úgy fejbe vágtam, hogy egészen csendes lett.
Még a reg nem is derengezett, amikor a pasast a ládából a kék szekrénybe tettem. Megpróbált lármászni, de én figyelmeztem, hogy csendet kérünk, mert ha itten ordítani merészel akkor én majd őtet két egyforma pofon következtében a földdel teszem egyenlővé.
Köszben a másik bezárt ládából előjött Ofélia, aki arám. És sétáltunk. Láttam, hogy a vörös Vaszics majd fel falja a szemével. De mondtam neki, hogy hiába gondol rá, mer esz nem olyan mint a többi, hanem ez olyan leány, hogyha valaki megpróbája elcsábítani annak én beverem a fejét egy szénlapáttal.
Úgy is lett. A Copra szigetig a legénység minden tagját fejbe vertem már a szénlapáttal. Volt olyan akit háromszor is. Sajnosak az utasok! Csak a Macbell nevű tudósfej nem lesz beverve, mert öreg és becsületes. De addig is szíves viszontlátással kelt, mint alul írva:
don St. James di Fülig,
de megjártam, mert másnap amikor eszt a levelet bedobom már fix dolog, hogy a Macbell nevű tudósfej sem képez kivételt a beverés alól, egy szenes lapáttal. Tisztelettel:
don felülírott.
TIZENHETEDIK fejezet—>>>