Tigrisvér

A TIGRIS KÖZBELÉP

1.

A vendéglőből kisiető emberek még látták elvágtatni Robint, legalábbis bizonyosnak látszott, hogy ő az, aki mint gyorsan elsuhanó árny, vágtat a félhomályban a hegyek felé.

Hould letérdelt Rower mellé, megvizsgálta.

– Él? – kérdezte Allan.

– Igen…

– De hiszen… mindkét revolvere a tokban van! – mondta valaki csodálkozva.

A seriff felállt.

– El kell fogni a Tigrist, ha ismét látjuk.

– Miért?

– Orgyilkos! Rowert hátulról érte a lövés, miután lóra ült.

– Biztos vagy ebben?

– Igen. Valaki menjen Trickley doktorért, és szállítsuk haza Rowert. Azt hiszem, a golyó lecsúszott a lapockáról.

– Ha nem túl mélyen fúródott a tüdőbe, akkor megél – mondta a kocsmáros.

– De mielőtt elmagyaráznánk, Rower emberei szép lövöldözést kezdenek majd, ha a gazdájukat így hozzuk haza, miután nálunk járt.

Hould levette a kalapját, és megvakarta a feje búbját. Ez csakugyan “meleg” helyzet.

– Majd én előremegyek – mondta végül bizonytalan hangon. Közben valahogy rögtönzött kötéssel látták el Rowert. A seb nem vérzett erősen. A nyílás összezárult félig-meddig.

A vendéglős néhány emberrel kitolta a zöldségeskocsit a fészerből, hogy elszállítsák rajta Rowert.

Valaki már vágtatott Trickley doktorért. A többi utálattal, rossz érzésektől eltelve állt.

Orgyilkosság itt évszámra nem fordul elő. Talán még a rablógyilkos sem teszi, ha nyugati ember. Hátulról egy lovast lepuffantani!

Ilyesmi a legcsúfabb gyalázatosság. A seriff már ellovagolt, és a többiek is felcihelődtek a lovaikra, hogy kövessék a zöldségeskordét, amelyen valahogy elhelyezték a sebesültet.

2.

– Állj!

Egy fegyveres fogadta Houldot.

– Beszélni akarok az öreg Bobbal. Hivatalosan jöttem.

Az őr bekiáltott.

– Hej, Bob! Jöjjön csak ide! Folkstonból érkezett valaki.

Nem mondta, hogy seriff az illető. Hould tekintélye itt erősen hanyatlóban volt. Az öreg Bob kijött.

– Hol a gazda?! – kérdezte nyugodtan, de különösen merev testtartással.

– Beszélnivalóm van veletek! Hívd össze az embereket.

– Hol a gazda?!

– Ide figyelj, Bob! Én ide mint seriff jöttem, hivatalos ügyben, és felelőssé teszlek téged meg az embereidet mindenért, ami történni fog, ha megakadályozol munkámban.

Bob kivette pipáját és köpött. Aztán vállat vont.

– Mit akarsz?

– Az embereket hívd össze a közelből, és ha lehet, beszélnék Miss Rowerrel is.

– És megmondod akkor, hogy hol a gazda?

– Igen.

Rövidesen együtt voltak a farm legényei, és kisietett Molly is. Sápadt volt és kissé lihegve jött, de amennyire lehetett, megőrizte a nyugalmát.

– Mi történt az apámmal?!

A fegyveres cowboyok hang nélkül, de olyan arckifejezéssel fogták körül, hogy Hould megborzadt.

– Ott kezdem, hogy Rower ma lenn járt a folkstoni kocsmában, ahol ismét nagy veszekedés volt, és sértetlenül távozott egy idegen ifjú társaságában.

– Mi történt vele? – kérdezte halkan Molly.

– Ezzel az emberrel szóváltása volt, és elhatározták, hogy megverekszenek egymással.

– És?

– Nem így történt. Az illető hátulról lelőtte Rowert.

Molly halkan felsikoltott, és Bobra támaszkodott.

– Rower él. Nem tudom, veszélyes-e a sebe.

– Ti ezt végignéztétek? – kérdezte Bob.

– Mi a kocsmában voltunk, lövést hallottunk, és mire kisiettünk, az idegen ellovagolt. A folkstoniak idehozzák Rowert. Előrejöttem, hogy ha lehet, megakadályozzam a lövöldözést, mert azt hinnétek, hogy mi, folkstoniak lőttük le az öreget.

– Így is azt hisszük, seriff – mondta valaki keményen. – Az lőtte le a gazdát, aki a mérnököt elszöktette!

Hould állta a tekinteteket.

Bob nekivörösödve ugrott a seriff felé.

– Azt akarod mondani, hogy valami idegennek állott érdekében a zsilip ellen fondorkodni?

– Igen.

– Ki az az idegen?! Mi?! – kiáltotta egy másik.

A seriff megvárta, amíg csend lett.

– A Tigris – felelte azután.

Erre elült minden zaj.

3.

– Figyelmeztették rá Rowert. Én magam hoztam ide a küldöncöt egy Patterson nevű seriff sürgönyével. A folkstoniak még senkit sem lőttek le hátulról, és velem együtt üldözni fogják a Tigrist, mert az orgyilkos errefelé nem talál szövetségest.

Molly az első rémült zsibbadásból csak most tért magához. Az apja iránti aggódáson kívül egy új fájdalom is kínozta. Robin tette. Orvul. Ha kétkedett is eddig abban, hogy a fiatalember rablógyilkos, most már bizonyossá vált, hogy az.

– Seriff – mondta hangosan és határozottan. – A folkstoniak nyugodtan jöhetnek az apámmal, itt egy szóval sem bántják őket.

– Ez nagyon helyénvaló megnyugtatás, Miss. Felesleges vérontás lenne.

– És a zsilip?! – kiáltotta Bob apó. – Számíthatunk…

– Csend! – Molly átvette az intézkedést. – Ennek az ügynek semmi köze a zsiliphez!… Veszélyes a seb?

– Nem tudom, Miss Rower. Elküldtem Trickleyért, az majd megmondja. A lapocka alatt talált. De Rower még él.

Feltűnt a sebesültet szállító kordé, mögötte a folkstoniak.

4.

A golyó nem hatolt mélyen a tüdőbe, mert elcsúszott kissé. Azért veszélyes volt.

– Nyugodtan kell feküdni – mondta Trickley doktor. – Ez az öreg medve kiheveri.

A doktor beszédmódja kissé nyers volt, de sokra tartották errefelé. Molly ott ült az apja ágya mellett. A beteg már magához tért, de nem szólt, gondolkozott. Később Bob jött be. – Miss Rower… csak egy fejbólintás, és egész… hogy a gazda felvilágosítson bennünket… Az emberek nyugtalanok, és hiába vigyázunk, valami kirobbanhat.

A beteg felemelte a kezét, és intett, jelezve, hogy kérdezzen Bob.

– A folkstoniak bűnösök ebben?

A beteg határozottan nemet intett a fejével.

– A Tigris lőtte le orvul?

A beteg lassan igent bólintott. Az öreg cowboy kiment, hogy megnyugtassa a legényeket.

Rower a leánya felé fordult. Nem volt szabad beszélnie, a szemével kért valamit.

Molly papírt és ceruzát hozott. Rower keze erőtlenül húzta az irónt.

“Keressétek Claytont. A zsilipet, akarom, törődj…”

Molly megértette. Este kisietett az emberek közé.

– Fiúk! Összeállítunk egy csapatot, és megpróbáljuk felkutatni a mérnököt. Én veszem át az apám helyét. A zsilipet felépítjük. Most már becsület kérdése, hogy megijedünk-e egy szál rablótól vagy akár száz folkstonitól.

Eltalálta a hangot a cowboyok szívéhez a hiúságukon keresztül.

– Miss Rower – mondta Bob apó. – Mi valamennyien az utolsó emberig ott állunk ön mellett.

Helyeslő moraj zúgott fel.

– És ha lehet – folytatta Molly -, akkor elfogjuk ezt a fenevadat is…

– És felhúzzuk az első fára!

– Nem! – mondta határozottan a leány. – A Rower-farm emberei nem lincselnek. A Tigrist átadjuk a törvénynek! Ha lehet, élve!

Bement a házba, és végigsietett a folyosón, a szobája felé.

El kell fogni azt a fenevadat, alakoskodó, szelíd arcával, megtévesztő modorával.

Felkötni! Lelőni! – gondolta elkeseredetten, és benyitott az ajtón.

A szobájában, szemben vele ott volt Robin.

A Tigris!

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.