Egy bolond száz bajt csinál

Ezután következett Sir Felix ismeretsége és mélyebb barátsága Vucli Tóbiással, aki az önműködő villamos szakaszjegyet feltalálta, és ez okból tartózkodott a highgate-i intézetben.

Ugyanis Sir Felix nem fogta fel tragikusan a sorsát. Amikor este bejött hozzá Palmers tanár, négykézláb körüljárt a szobában, ugatott, és kérte, hogy oltsák be veszettség ellen.

A rövid bokszmeccs után, amellyel a zárt osztályra jutott, mert a többség legyőzte, elsősorban nevetett. Az egész históriát ostobaságnak tartotta, és egy pillanatig sem hitte, hogy hosszabb ideig itt tarthatják. A fényűző módon berendezett szanatórium nem volt valami ijesztő, és miután visszaadta Jagodek főápolónak bal felső nagy őrlőfogát, egy kedves hölggyel találta magát szemben.

A hölgy szőke volt, bús arcú, nagyon szép, kissé telt idomú, és ruhájával jobban illett volna valamelyik ötórai teadélutánra, mint egy szanatóriumba.

Egyike volt az intézmény specialitásainak, hogy az aránylag nyugodtabb betegeket a főápolónő fogadta.

– Bocsánat – szólt mosolyogva Sir Felix, és megigazította a csonkot, amely nyakkendőjéből megmaradt -, néhány fickóval nézeteltérésem volt.

– Ön Sir Felix?

– E pillanatban nem tudom biztosan. Állítólag Daughter Hill örökös grófja egy életen át nem bonyolódhatik ilyen szituációkba…

– Önnel szemben senki nem volt erőszakos – mondta kedvesen -, ön kényszerítette az alkalmazottakat, hogy kötelességüket teljesítsék.

– Ön egyike az intézet orvosnőinek?

– Hilde Negrin vagyok, a főápolónő – és nyomban tovább csevegett. – Megjegyzem, félig orvosnak számítok, már van néhány félévem. Nem akar uzsonnázni?

A szanatórium minden osztályán pazar helyiség állt rendelkezésére az ápoltaknak, társalgás és étkezés céljaira.

– Először arra volnék kíváncsi, ha nem veszi rossz néven, hogy miért hoztak voltaképpen ide? Én egy üzenetet kaptam, hogy nagybátyám beteg…

– Hát ez nem tartozik rám – felelte a szőke, szép főápolónő mosolyogva.

Ő inkább azért volt itt, hogy megnyugtassa a betegeket. Illetve, hogy szépségével nyugtalanságot keltsen, és ez az ellennyugtalanság valamilyen orvosi elgondolás szerint azonos a nyugalommal.

Ha valaki dühös, mert néhány ápoló elbánt vele, annak a legteljesebb nyugalomnak megfelelő állapot, ha egy szép nő jelenléte izgalomba hozza. Ezért Hilde Negrin nem szívesen beszélt az újonnan érkező aktuális kérdéseiről, hanem inkább karon fogta, és uzsonnázni ment vele.

Ez olykor sikerült, olykor nem.

Sir Felix esetében sikerült, mivel Daughter Hill örökös grófja a nagy verekedés után rendkívül megéhezett. A főápolónő azután bemutatta Vucli Tóbiásnak, és ezzel végleg lekötötte Sir Felix figyelmét.

Az önműködő szakaszjegy feltalálója egy négyszögletű kazettát hordott magánál állandóan, és bemutatta találmányát. Ez a találmány annyira bonyolult volt, annyira érthetetlen és végcéljában semmiféle tekintetben nem praktikus, hogy Sir Felix nyomban megbarátkozott Vucli Tóbiással.

Szerette a bogaras embereket. Itt aztán volt elég.

Vucli Tóbiással azonban komoly barátságot kötöttek, mert ennek olyan feje volt, mint egy sült halé.

A fentiek után történt a két beteg szökése, majd pedig a bevezetésben leírt szereplésük Tolwer City jubileumán, amikor az erkélyről Sir Felix nagy beszéde után mindkettőjüket ismét beszállították a highgate-i elmegyógyintézetbe.

Negyedik fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.