Egy bolond száz bajt csinál

A highgate-i elmegyógyintézet két részből álló főépületéhez néhány pavilon is tartozott! A pompás angolkerten keresztül nyomban látható volt a főút, amely a többinél jóval szélesebb és népesebb is volt. Ebből vezettek a kisebb mellékutcácskák, olajfákkal és délszaki növényekkel beültetve. Jókora park terült el a highgate-i magaslat körül, hogy a kijáró betegek kedvükre sétálgathassanak.

A főút végén díszpálmák mögé rejtett, boltozatos, márványdíszes kapubejárat fogadta az érkezőket. Az intézet zárt jellege – mivel zárt osztálya is volt a highgate-i elmegyógyintézetnek – semmiben sem nyilvánult meg, ha valaki az épületet és a parkot szemügyre vette.

A főépület bejárata után hatalmas, szinte szabályos kör alakú, modern előcsarnok fogadta az érkezőket. Az előcsarnok falaira, közepes kivitelű mozaikok fölé, latin mondatokat talált helyesnek elhelyezni az építész, többek között ilyeneket: “Bátor légy, sokra mégy!” vagy: “Ép testben ép elme!” stb.

A jobb oldalt teljesen betöltötte a porta, ahol Mr. Milton állt nap mint nap hadsegédeivel a helyzet magaslatán.

Ezek a hadsegédek úgynevezett boyok voltak. A betegek vagy látogatók kívánságára bárhova elszáguldoztak és visszatértek. Mr. Milton már nagyon öreg volt, de még mindig nélkülözhetetlen, mert azok közé a kevesek közé tartozott, akik minden csínját-bínját ismerték az intézetnek.

A kör alakú hallból vezetett a főlépcső az emeletekre, és innen nyílt néhány mellékfolyosó, de senki sem hagyhatta el az épületet anélkül, hogy a hallon áthaladjon. Itt jelent meg egy nap, röviddel Sir Felix Daughter Hill-i látogatása után Arthur Hontings Lord, Daughter Hill első grófjának atyahelyettese (többek közt a Balmoral Főudvari Csillag-rend Nagykeresztjének tulajdonosa).

Személyesen Palmers tanár úrral akart beszélni.

Kivételesen sikerült e nagyúrnak a tanár elé jutnia, holott ez a délelőtti órákban ritkán fogadott, és egyébként se volt könnyű bejutni hozzá. Palmers egyetemi tanárnak a városi lakásán kívül az intézetben is kétszobás lakrész állt rendelkezésére, az emeletnek azon a részén, ahol a főápolónő és néhány orvos lakott.

Lord Arthur elmondotta a tanárnak, hogy milyen különleges tüneteket észlelt az öccsén. Kiváltképp az elcserélt családi képek ügyét hozta elő, de néhány előzményt elmulasztott megemlíteni.

– Képzelheti tanár úr, mennyire megdöbbentem, midőn az ősi képek helyett mindenféle profán magazinoldalak kerültek a keretekbe!

– És különben is zavarosan viselkedett Sir Felix?

– Teljesen! Az egész család a legnagyobb megdöbbenéssel vette észre például, hogy egy ifjú színésznőt hoz magával az ősi kastélyba Londonból!

– A családnak az a kívánsága, hogy Sir Felixet megfigyeljük?

– Több! Sir Felixet nem szabad addig az épületből kiengedni, amíg egy történelmi családot nevetségessé tehet!

– Hogy ebből az épületből mikor szabad kiengedni valakit, azt én döntöm el, ha nem veszi rossz néven, Sir.

– Mondanom sem kell – folytatta, kikerülve a megjegyzést, Lord Hontings -, hogy az itt-tartózkodás és a szükséges eljárás költségeit tetszés szerint határozza meg a tanár úr.

Palmers felállt, és hűvösen ezt mondta:

– Most megbocsát, de kezdődik a vizitem.

Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással. A tanár tekintetében elutasító tartózkodás volt.

Ezután Lord Arthur elhagyta a tanár szobáját, és érintkezésbe került Gordon főorvossal – az intézmény egyik fő egyéniségével -, akiről később még szó esik.

– Szeretnék minden feltűnést elkerülni.

– Ez a mi célunk is, Sir – felelte a szolgálatkész Mr. Gordon. – Van egy bevált módszer, amellyel vonakodó gyanús egyéneket…

– Feltételezem, hogy Sir Felix Hontingst nem tartja gyanús egyénnek.

– Tisztára orvosi értelemben használtam a kifejezést.

– Az más. Az orvosi gyanú nem sértő.

– Tehát bevált módszer, hogy mondjuk, önt felvesszük mint elmebeteget…

– Ezt azonnal vonja vissza! – hüledezett Lord Arthur.

– Szíveskedjék meghallgatni. Mi telefonon értesítenénk Sir Felixet, hogy ön itt vizsgáltatja magát, mert gyanús…

– Ismételten kérem, hogy ezt ne alkalmazza!

– Szóval, hogy ön felvétette magát, és kéri, hogy Sir Felix látogassa meg. Ha azután Sir Felix megjelenik az intézményben, már módunkban áll őt tapintatosan itt tartani.

– Remélem azonban, hogy a tapintatosan szó nem üres kifejezés.

– Sir! Jagodek főápoló tapintat tekintetében a legfinnyásabb követelményeknek is megfelel.

Jagodek főápoló egy méter kilencven magas volt, és könnyedén meghajlította vagy eltörte az öntött vasat.

– Ezek szerint azt hiszem, hogy a legsürgősebb teendőket megbeszéltük.

– Magam is azt hiszem. Lordságod nyugodt lehet abban, hogy a legjobb kezekre bízta nevelt fiát.

– Mennyi ideig tart a megfigyelés?

– Hát, kérem… Mielőtt a tanár úr bizonyítványával elbocsátanak valakit az intézményből, ritkán múlik el hat-nyolc hétnél kevesebb.

– Ez nem számít. Azt hiszem, jót fog tenni Sir Felixnek, ha egy ideig nem él társadalmi életet. A fő, hogy a megfigyelés alapos legyen.

Így került Sir Felix, a Lord telefonhívása alapján, Palmers highgate-i elmegyógyintézetébe, és bármilyen tapintatosan is eszközölték a beteg visszatartását, Jagodek bal felső, nagy őrlőfoga áldozatul esett az ügynek, és ezt most egy vékony láncon a mellényzsebében hordta, az órája mellett.

Harmadik fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.