A rendőrkapitány kis híján fegyveréhez kapott, amikor egy rendőr lépett be a szobájába, és hebegve mondta:
– Uram, itt a világ vége: a Falbontó Blondey kint ül az előszobában.
– Ha kézibilincs van rajta, akkor kihallgatom, hogy gyorsan a cellájába kerüljön.
– Nincs megbilincselve…
– Morgan! Már többször megtiltottam, hogy szíjazott vagy megkötözött letartóztatottat hozzanak elém! – kiáltotta a humánus érzelmeiről közismert kapitány.
– Nincs se összeszíjazva, se összekötözve…
– A példátlan hanyagságért maga a felelős.
– Uram… – dadogta egyre idegesebben a rendőr – egy ápoló van vele és az őrült Sir Felix.
– Maga ivott?!
– Természetesen. De azért esküdni mernék rá, hogy így van. A Falbontó magától jött ide! És vele van Sir Felix Hontings, továbbá egy majomállkapcsú, szögletes fejű, magas, kopasz egyén, aki kövér is és főápoló a bolondházban.
Egy perc múltán a kapitány előtt volt a társaság.
– Sir! – mondta a kapitány. – Önt családi kiváltsága megóvja attól, hogy letartóztassam. Átiratunk azonban már ez ügyben megérkezett a Lordok Házához. Nem vall különösebb tapintatra, hogy kiváltsága tudatában megjelenik előttem…
– Várjunk! Szíveskedjék jegyzőkönyvbe venni, hogy a bűnügyben családunkat megkülönböztető jogomról lemondok.
A kapitány felállt. Bajusza jobb szára erősen rezgett.
– Sir Felix Hontings, Daughter Hill grófja és örökös ura, a törvény nevében letartóztatom!
– Több lojalitást vártam volna kapitány úrtól. Mindenekelőtt azt, hogy meghallgassa a tényállást és egy szakvéleményt. Azután kérni fogom, hogy huszonnégy órára adja vissza a szabadságomat, amelyet amúgy is igénybe vehettem volna, ha a királyi kegyet csak egyetlen pillanatig is a rendőri eljárásokkal szemben kívántam volna védekezésül felhasználni.
– Foglaljon helyet, Sir… – és kissé zavartan hozzátette – te is… izé… maga is, Falbontó úr és ez az úr is… Mindenesetre meg fogom hallgatni a tényállást. És valószínűleg a huszonnégy órás engedélyt is elintézem. Ez már nemcsak tőlem függ.
– Kérem – felelte Sir Felix -, a huszonnégy óra idő alatt egyfolytában őrizet alatt leszek, mert kérni fogom, hogy vagy ön, vagy egy másik megfelelő rendőrtiszt segítségemre legyen…
Blondey állandóan idegesen feszengett a széken. Jagodek előszedett egy kis zacskót a zsebéből, és abból kicsomagolt egy vajas kenyeret, majd zavartalanul tízóraizott.
Sir Felix ezután elmondott mindent a kapitánynak, és eléje terjesztette Blondey szakvéleményét is. A kapitány elgondolkozott. Őelőtte eddig csak egy megoldás látszott lehetségesnek: hogy Sir Felix a tettes.
– Sir Felix Hontings, kérem fáradjon át velem Laporter tanácsos úrhoz. A huszonnégy órára mindenképpen számíthat. A betörő személyét illetően van egy érdekes pont az én részemről is. Ez azonban önre nézve terhelő. Tessék előrefáradni.
És ajtót nyitott.
Átmentek a tanácsoshoz. Blondeyt is magukkal vitték. Később a kapitány kijött, és Jagodekkel beszélgetett. Körülbelül húsz perc múlva megjelent Sir Felix.
– Hát akkor mindenben megállapodtunk, kapitány úr? – kérdezte mosolyogva, és a felöltője után nyúlt. Jagodek engedelmesen felsegítette rá.
Sir Felix különösnek és könnyűnek érezte a felöltőjét, de mire konstatálta, hogy az kényszerzubbony, addigra már a bevarrt ujjakról függő spárgával Jagodek keresztbe rántotta dereka körül a két karját, és megkötötte hátul.
– Ne haragudjon, Sir, de nekem mégiscsak állandó állásom volt ott a szanatóriumban, és ha önt visszaviszem, engem is visszafogadnak. Ne akadékoskodjék, mert a rendőrségen nem tudok hideg zuhanyt alkalmazni.
Közben már öt-hat újságíró nyomakodott be a szobába, akik a sajtóirodában értesültek e látogatásról.
– Kapitány úr!… – kiáltotta Felix dühösen, tehetetlenül vergődve – az ön szava…
– Sir! Mivel ön egy tébolydából szökött meg, családtagjainak állítása számomra értéktelen. Csak megfelelő orvosi szakvélemény alapján tartóztathatom le. Előjogáról való lemondását sem fogadhatom el, ha épelméjűsége nincs hatósági orvos részéről bizonyítva.
– Úgy? – Felix most már nevetett. – No mindegy. Azt mindenesetre jegyezzék fel a hírlapíró urak, hogy nyomban jelentkeztem a rendőrségen, nehogy úgy lássék, mintha a királyi kegy mögé óhajtanék bújni bármiféle vizsgálat elől. Vihet, Jagodek… Csak tegyen rám egy kényszerkalapot is, mert hűvös van odakint…
Tizenkettedik fejezet—>>>