Elindul a lavina
1.
– Laméter a Général du Négrier cirkáló kapitánya volt. A légió két csatahajójának egyike a „ Général du Négrier” . Laméter-nek szép jövőt jósolt mindenki. A legjobban minősített tengerésztiszt volt, a legfiatalabb kapitány. Hat hónap előtt tartottuk az eljegyzésünket. És mintha ez okozta volna a szerencsétlenségeket, akkor kezdődött Viktor kálváriája. Lord Peevbrock nyugat-afrikai vadászatra indult Szenegálba. Mivel két hónap alatt sem adott életjelt magáról, Timbuktuban értesítették a helyőrséget, hogy kutasson Peevbrock után. Végül ráakadtak egy gambiai kórházban, ahol tífusszal feküdt. Ugyancsak tífuszos volt vadásztársa, Mander százados.
– Ez az – jegyezte meg Tuskó, és egy újabb szivarvéget vett ki a zsebéből -, akivel engem összecseréltek.
– Igen. Személyesen itt senki sem ismeri. Hallomásból tudják, hogy köpcös, furcsa ember, tehát véletlenül emlékeztet önre. Tíz év előtt egy asszony hűtlensége miatt nyugdíjaztatta magát, otthagyta a madagaszkári szolgálatot, és egymagában élt Nyugat-Afrika rengetegében. Vadásztársán, Peevbrockon kívül senkivel sem érintkezett. Egy asszony miatt.
– Ebben nem hasonlítunk – mondta Tuskó. – Nálam a nő bujdosott volna el a rengetegbe… Garcon! Frissítőt… Lehet rum is…
– Peevbrock Lord és Mander százados felgyógyultak. Jelentésükből kiderül, hogy hatalmas kincsre bukkantak. A fongi bennszülött törzs fővárosán túl, Tamaragdától északra dús gyémántbánya van. Ez a hatóságok számára is rendkívül fontos esemény. A gyémántbánya az államé. Aki megtalálja, az csak részt kap. Magánember nem bányászhat nyersgyémántot, és nem kereskedhet vele. A Général du Négrier utasítást kapott, hogy egy jól felszerelt, szakemberekkel, megfelelő eszközökkel ellátott expedíciót vigyen magával a fedélzetén, hajózzon fel velük a tengerről a Szenegál folyón, amíg csak a vízállás megengedi, és várja meg ott, amíg célhoz ér a társaság. Azért kapta Laméter ezt a megbízatást, mert a Général du Négrier már többször behajózott a Szenegál folyóba és Laméter jó barátságot tartott fenn a fongi törzzsel, barátja volt Mimbini, a törzsfőnök is. Ezért nem hódították meg soha azt a vidéket. Diplomáciájával és jóindulattal uralkodott a gyarmati közigazgatás a Szenegál folyó középvidékén, ahol a békés fongi törzs élt. Közben elfogtak egy kémet, akinél egy rejtélyes levelet találtak. Az állt benne, hogy: “A kapitányt megvettük. Az expedíciót Mimbini elpusztítja.” Egy hét múlva visszatért a hajó, és Laméter azt állította, hogy rádiójelentést kapott, amelyben Mander százados közölte, hogy célhoz ért, és kéri, hogy forduljon vissza a csatahajó, mert a bennszülötteket nyugtalanítja. Lamétert azonnal őrizetbe vették, mert közben jelentés jött Szenegálból, hogy a társaság nem érkezett meg Tamaragdába, repülők nem találják a nyomukat, és rádióhívásra nem felelnek. Valószínű, hogy az expedíció elpusztult. Így a kémnél talált levél szörnyű bizonyíték volt Laméter ellen.
– De hát a rádiós csak tudta, hogy jött-e értesítés, vagy sem?
A leány sóhajtott.
– A Szenegál folyóban hemzseg a krokodil, és a rádiós a hajóról a vízbe esett, két nappal a visszatérés előtt. Azt hiszik, megölték… És úgy látszik, ezzel a szörnyűséggel is Viktort vádolják.
Kintről citera cincogása hallatszott.
– Most… Lamétert… – alig bírta kimondani -, halálra ítélik… Katonai büntetőexpedíció indul, hogy megszállják a fongi törzs földjét… Ezzel… apám életének egyik fő célja megsemmisül. Ő a vérontás nélküli gyarmati uralom híve volt… Belebukik ebbe, mert nem akarta soha megszállni Fongit.
– Hát majd valamit csinálunk – biztatta Hopkins. – Nem olyan veszélyes az ügy. Csak fel a fejjel, kérem…
– Ha jól értem – kérdezte Senki Alfonz -, a kapitány jóban van ott a főnökkel, és ha kiszabadulna, akkor megoldaná a rejtélyt?
– Ebben biztos vagyok!
– Hát ki fog szabadulni – mondta Alfonz rövid habozás után.
2.
Ilyen fiú volt.
– Nem remélek… semmit… Maguk jólelkű, lovagias emberek, de mit tehetnének, az egész világ ellen… hárman?
– Nem olyan tehetséges ez a világ, hogy három okos ember ne tudná becsapni – szóltam, szokott műveltségemmel.
– Mert ha kiderülne valaha a titok megoldása, akkor nagy jutalmat kapnának… Hiszen egy gyémántmező is elveszett… Vagyont jelentene a részesedés azoknak, akik megtalálták.
– Megpróbáljuk – bólintott Senki Alfonz. – Most ön hazamegy, és mi holnapra megmentjük a kapitányt a halálos ítélettől. Kész tervem van. A bűnügyek történetében páratlan.
A leány szemén remény, szomorúság, kétkedés és öröm révedezett, ahogy sorra végignézett három marcona lovagján.
– Istenem… ha így lenne…
– Így lesz. Most autót hozatunk, és megy.
Amikor hárman maradtunk, rövid tanácskozás következett. Később belevontuk Kvasztics tanárt is, a zongorától.
Reggel az ébresztő a Fort St. Thérèse kapujában ért bennünket, és elégedetten mentünk pihenés nélkül a sorakozóra.
Megmentettük a kapitányt.
Hetedik fejezet—>>>