Nincs kegyelem

Countiway lakosai késő este tértek vissza az üldözésből. Most a serifftől megtudták az igazat. A csendbiztos rabló! Az ördög érti! Leírhatatlan megdöbbenéssel hallgatták.

Wardes… nem Wardes! Hát kicsoda?

– Ő az, aki megölte Wardest – kiáltott Burns.

Döbbenten álltak.

– Utána! Üldözzük! – kiáltott Burns.

Senki sem mozdult.

– Akárki volt, nélküle a rablók a markukba nevettek volna! – jegyezte meg Cresby. – Hogyan bánt el veled és Stallingssal?

– Itt beszélgettem Stallingssal, és ránk tört, megkötözött.

– De én kérdeztem, hogy hol van Wardes, és te visszakiáltottál – szólt az egyik fegyveres.

– Kényszerített!… – felelte kedvetlenül a seriff, és látta a gúnyos, dühödt arcokat. – Megakadályozott, hogy Stallings vallomását elmondja. Stallings ugyanis Húsos Farkas foglya volt, és a bandita vele üzente, hogy a fiú megölte Wardest. Ezt kihallgatta, ránk tört és megkötözött kettőnket, hogy akadályozzon az üldözésben.

– Ezért – jegyezte meg Stallings – mint hallom, eredmény volt. Talán jó lett volna mindig megkötözni téged.

A seriff remegő kézzel a revolveréhez nyúlt:

– Aki még egy csúfolódó szót szól, azt keresztüllövöm!

– Nohát, az ördög érti ezt – szólt egy farmer. – A fiú végre megszabadított bennünket a veszélytől, legalábbis halálos csapást mértünk a gazemberekre, és semmiféle igazi Wardes ezt okosabban, vakmerőbben nem csinálhatta volna!

– De nem ám…

– Most talán kössük fel, mi?! Lőjük keresztül? Hálából?!

Nagy zúgás volt.

– Én csak azt tudom, hogy ez a fickó orvul lelőtte Wardest – felelte a seriff. – És semmiféle orgyilkosnak ez a környék, sem az Államok bármelyik vidéke nem adhat kegyelmet, nem hagyhatja futni, még ha érdemei is lennének. Ez bizonyos.

– Ez igaz. Mivel azonban te vagy a seriff, neked kell elfogni. Mert kutya legyek, ha én ezt az embert csak tízméternyire is üldözöm!

– Én sem! Én sem!… – kiáltozták mind.

A seriff kihúzta magát, bement az istállóba, és előhozta a lovát. Most némi tisztelettel nézték, amíg a magányos, megviselt öregember nyeregbe szállt és megigazította a revolverövét.

Burns mégis csak férfi. Az biztos. És igaza van. Neki kötelessége.

De az üldözés mégis elmaradt. Egy cowboy érkezett vágtatva.

– Wardes… – lihegte kifulladtan. – Láttam!…

– Mi történt? – kérdezték többen.

– Holdvilág Teddy lelőtte!

Csend…

– Egy távoli szirtről láttam, amint végeztek vele… Fejbe ütötte valaki, és aztán Holdvilág lelőtte…

A holtteste nem került elő, pedig keresték, és az is lehet, hogy olyan temetése lett volna, amilyenben rablót még sohasem részesítettek errefelé. Mert ő, ő adta az erőt és az önbizalmat itt a győzelemhez.

VIII. fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

19 + tizennégy =