Soha még ilyen tél nem borította a hegyék alján elterülő prérit. A barlangban meghúzódó rablók már semmiben sem különböztek a hegyek farkasaitól. Valamennyi rekedt, sípoló hangon beszélt. Volt, akit megölt a köhögés, és Snake Bill egy napon betámolygott Countiwaybe feltartott kézzel.
Húsz perc múlva függött egy vastag, nedves ágon, és fázós fekete madarak keringtek körülötte.
Mert a jelszó nem változott:
Nincs kegyelem.
Azonban a zöme a rablóknak: a Vörös Birgel, Gunner Bob, a Félszemű, Sötét Jeff és még vagy ötvenen csontig soványodva, lerongyoltan, de vérszomjas elszántsággal tartották magukat tengődve.
És Húsos Farkas a falka veszett vezére!
A Halál Árnyékára vadásztak.
Már nem is törődtek volna semmivel, nem is tudták, hogy élni akarnak. Talán nem is akartak! Csak a Halál Árnyéka kerüljön terítékre! A bosszú!
Hiába. A megfoghatatlan kísértet nyomai egyszer csak elvesztek valahol, mintha a föld nyelné el.
Hol lakik?
Hol tartja lovát? Miből él?
– Azt mondom, hogy Countiwayben tanyázik – állapította meg a Vörös Birgel.
– De ki?!…
– Az ördög – sziszegte rekedten Gunner Bob, és görcsös köhögés rázta az egész testét.
Húsos Farkas töprengett. Ő eddig ügyesen elkerülte a rémet. Nagyon vigyázott. Csak a barlang mélyén pihent, és csak ha ébren voltak a többiek.
A szabadban, nappal, állandóan látnia kellett a terepet mindenfelé, különben visszafordult.
– Szerintem – jegyezte meg – a seriff keze lehet a dologban, és Logan is egy követ fúj vele.
– Átkozott Holdvilág!
– Ha nem rabolja el a nőt, most nincs semmi baj…
– Fenn pihen a Felhőösvény végén.
Nagyon keserű hangulatban voltak. Holdvilág Teddy zúdított rájuk mindent.
– A Logan-farm jól látszik a Spleet River egyik dombjáról – mondta a Húsos Farkas.
– Ott is akad megfelelő barlang?…
– Ezt akartam mondani, ha ott tanyázunk és felváltva figyeljük a tanyát, esetleg megleshetjük. Szerintem Logan házában rejtőzik!
– Igen! Azonnal induljunk! – kiáltotta Gunner.
Derűs délelőtt volt, és elindultak lóháton a befagyott folyó felé. Még félúton sem voltak, amikor szembe lovagolt Merwin.
Ez itt rekedt a völgyben, és aránylag a legjobb erőben volt.
– Üzenet…
– Kitől?…
– A Halál Árnyéka!…
Nyargalva követték. Mit üzenhet nekik az Árnyék? A keresztútnál egy cölöpre szegezte az üzenetet, amely később mindenfelé ott függött a fákon, elhagyott kunyhókon:
“PATKÁNYOK!
ELINTÉZTEM VELETEK A SZÁMADÁSOMAT, HA HÚSOS FARKAS HOLTTESTÉT ADJÁTOK ÉRTE CSERÉBE. HA NEM, AKKOR AZ UTOLSÓ EMBERIG KIIRTLAK BENNETEKET.
A HALÁL ÁRNYÉKA”
Némán álltak.
Sötét Bill halálosan sápadt arca hószínűnek tűnt, amint meredten összenézett a társaival…
Húsos Farkas idegesen felkacagott.
– Engem tart a legveszélyesebbnek. Miért nem mondja, hogy kimehettek a völgyből? Mert tudja, hogy nem engedi a gyűrű! Ha folyó helyett éhség vagy kötél vár rátok, az mindegy.
Senki sem felelt. Gondolkozva ügettek a Spleet River felé. Amikor libasorban haladva felérték a domboldalba, Gunner, aki elől haladt, odasúgta a Vörös Birgelnek:
– Miért kelljen rettegni is ebben a gyalázatos kátyúban?
Birgel ezt dörmögte:
– A Holdvilág és a Húsos Farkas főzték ezt a fekete levest… Kanalazzák ki ők, a mindenségit…
Mindketten meglazították pisztolyukat a tokban, és hátrafordultak.
Sorban érkeztek a rablók. Megértő, sötét pillantásokat váltottak. De mikor végül az egyik Bullog, amelyik életben maradt, felért, nem következett utána senki!
A Húsos Farkasnak jó szimatja volt. Elszökött. És ez időtől fogva egyedül bolyongott a hegyek között. A rablók csak úgy üldözték, mint a környékbeli lakosok. A tél, a hó, az éhség és a Halál Árnyéka olyan sorba taszították, amelyben még rabló sohasem bűnhődött, kiátkozottan, egyedül, halálra űzve.
XI. fejezet—>>>