Nincs kegyelem

Most következett a halálos játszma döntő fordulata!

Holdvilág Teddy nagy félkörben átlovagolt a Spleet River hosszában, az Édes Völgy kijárásához. Jókor jött, hogy lássa a rendetlenül menekülő rablókat, nyomukban az üldözőkkel.

A tisztást is láthatta innen, fentről. Lelőtt rablók hevertek mindenfelé, közöttük eldobott kalapok, revolverek, gazdátlan lovak.

És a tisztásra néző vízmosás felől gyorsan közeledik egy újabb üldöző csoport.

Kitalálták a tervét!

Nem kétséges, hogy veszélyes ellenfél. Ennyi üldöző között az egyetlen, aki félelmetes, akivel harcolnak.

A játszma itt a völgyben elveszett. Ez kétségtelen.

A Mexikói Suhanc rettenetes ütést mért a rablókra azzal, hogy itt elébük vágott, és az önbizalmuktól megfosztott farmerekbe ismét lelket öntött!

Az egyik domboldalban a Vörös Birgel védekezett elkeseredetten visszavonulóban. Kóbor Jenny a folyó felé keresztülvágta magát tizenöt rablóval, és ha elérik a Spleet River szakadékát, akkor sikerül a hegyek közé menekülni.

De az egérfogóból akkor sem törhetnek ki.

Tömpe Bill, Sötét Jeff és a két Bullog a rablók zömével legázolta a Hill Gowerből érkező bekerítő csoport első lovasait, és mielőtt még nagy többség odaért volna, bevették magukat a hegyek közé…

Fekete napjuk volt ez a rablóknak.

Fogoly, sebesült sehol. Nincs kegyelem!

Az évek óta elgyötört, megnyomorított lakosság pusztító dühvel vetette magát rájuk, az első győzelem mámorában.

Egy kegyelemlövés minden, amire a sebesült számíthat… Ott elfogták a kövér Harryt. Egy perc és felhúzzák, de még alig emelkedett a magasba, és már harminc golyóval nehezebb a teste…

Nincs kegyelem!

“Wardes” kiadta a jelszót, és százszor is elismétlik dühvel, gúnnyal, harci kiáltással:

Nincs kegyelem!

Holdvilág Teddy komoran nézi a pusztítást.

Jól tudja, hogy minden szem, minden golyó elsősorban őt keresi itt!

Megvetően lehúzódik a szájszeglete.

Pedig azt is jól tudja, hogy ez a nap megtörte a rablók többéves uralmát. Jött egy kölyök, fehér képpel, kék szemmel, és akkorát ütött rájuk, hogy már semmiképp sem heverhetik ki. Az elkeseredett, csüggedt üldözőcsoportokba lelket öntött. Tervei gyorsak voltak, tettei meglepőek.

Méltó ellenfél.

Vajon hol van most?

Amikor ideért gondolatban, mintha kísértet lenne, szinte a semmiből tűnt fel, és ott állt előtte Penn!

– Add meg magad, Holdvilág Teddy!

És két pisztolyt fog rá…

A régi jelenet!

Lövésre kész pisztollyal farkasszemet néz vele a fehér képű csendbiztos.

Hűvös kíváncsisággal tekint az acélkemény barna arc Pennre.

Távolból lövések.

– Hallod? – kérdezi furcsa dallamos hangján a fiú.

– Hallom – feleli a nyugodt, muzsikáló bariton.

– Végetek van.

– Végünk van – bólint csendesen.

– Leszállsz a lóról! Megfordulsz!

– Mit akarsz? – kérdezte, és leugrott a nyeregből.

– Összekötözve beviszlek Countiwaybe.

– Ostoba vagy. Velem együtt felkötnek, mert megölted a Denveri Kopót.

– Nem öltem meg.

– Mégis felkötnek.

– Felkötnek!

– Miért teszed?

– A leányért…

Holdvilág Teddy füttyentett.

– Szerelem – mondta megértő mosollyal. – Szóval, én szabadítottam az emberekre ezt a vészt?

– Te! És ne remélj! A lovam csak akkor ágaskodik, ha akarom.

– Tudom. Futni hagytál az éjjel.

– Ostoba voltam.

Holdvilág Teddy a fiú mögötti facsoportra nézett.

– Nem hiszem – felelte -, még hasznodra lehet, amit tettél.

A facsoport mögött egy sombrerót látott a bandita Penn mögött.

– Ostoba voltam! Ha nem bocsátlak szabadon, akkor a lánynak semmi baja, és én átjutok simán a Spund Wather Groundon.

– Ezt kellett volna tenned.

– Késő! Ha megteszem, elviszed a lányt.

– Úgyis elviszem.

– Így lógni fogsz. És mind! Mind lógni fognak! Úgy vadásszák itt a rablót, mint az ürgét! És nincs kegyelem! Érted? Nincs, nincs! Amíg csak egy patkány is él a környéken… Per dios!…

– De van kegyelem.

A fiú gyanakvóan nézett Holdvilágra.

– Mert az éjjel szabadon bocsátottál – mondta jó hangosan, hogy a fiú ne hallja a mögötte közelgő lépteket -, ezért Holdvilág Teddynél van kegyelem a számodra. Mert én mindenért megfizetek! De azután többé nincs pardon…

– Ostoba és…

– Nesze…

Egy puskaagy lecsapott hátulról, és Penn vérbeborultan zuhant a földre.

Húsos Farkas újra felemelte a puskát, hogy az ájult fiú koponyáját szétzúzza.

De Holdvilág Teddy olyat penderített könnyedén a százkilós rablón, hogy messzire zuhant. Az ott álló két Bullogra csak ránézett szürke, parancsoló szemével.

– Vissza, hé! Ki parancsol itt!… – kiáltott nyersen.

Húsos Farkas dühösen ugrott fel.

– A halál parancsol, Holdvilág Teddy!… Hallod?!

Fegyverek ropogtak mindenfelé, és idehallatszott a pufogásuk.

– A halál parancsol, Húsos Farkas. És a halál én vagyok – felelte csendesen, bólogatva, azután lehajolt Penn fölé.

– Azt hiszem, meghalt – mondta.

– Nem – szólt Bullog.

– Talán nem is ájult.

– Siess! – sürgette a Húsos Farkas. – Elfognak!…

A rabló vállat vont.

– Menj, ha sürgős az utad! Én nem félek…

A sebesülthöz hajolt, és egész közelről megnézte az arcát. Fogcsikorgatva mormogott valamit. Ez az oka mindennek! Ez a kölyök.

– Az életünkkel játszol!

– Lődd le a kutyát, és gyere! – kiáltozták a rablók körülötte.

Felemelkedett, és végignézett rajtuk.

– Az én golyómat jobban szeretnétek, mint a népét?

Dacosan nézték, de nem mertek szólni. Holdvilág Teddy szivarra gyújtott.

– Nézd… – mondta Húsos Farkas. – A gázló az oka mindennek…

– Ostoba! Az az oka, hogy te orvul lelőtted Wardest!

Meglepetten nézték a Farkast. Ez nem szólt. Sápadtan lihegett.

– Hát jó! – mondta a rabló. – Végzek vele! Ezzel elintézem a gázlóügyet, és veletek nincs többé dolgom.

– Menjetek a lovakhoz, mert a lövéseink ide csődítik az üldözőket.

A fák között álló paripához mentek. Itt Holdvilág Teddy visszafordult, nyugodtan kivette a pisztolyát, és háromszor egymás után belelőtt a vérző fejű Pennbe.

A fiú összerándult, és átfordult fektében.

– Mehetünk!

És elvágtattak…

VII. fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

4 × öt =