Nincs kegyelem

1.

Az üldöző csapat, mint a vízmosás felduzzadt áradata, úgy zúdult a völgybe, hogy megelőzze a rablókat, elsősorban Holdvilág Teddyt, aki Miss Logannal bizonyára nem képes úgy nyargalni, mint egyébként.

De a hajsza izgalmában is ámultan figyelték “Wardest”.

Mintha egyedül is szembeszállna a rablókkal! Nem is törődött azzal, hogy követik-e a többiek, de nem is követhették, mert úgy vágtatott, mintha a forgószéllel versenyezne.

Szinte úsztak a levegőben. Narrow keskeny teste hosszan elnyúlt, hogy másodpercekig egy patája sem érintette a földet.

Azután végképp eltűnt a többiek elől a messzeségben.

– Őrült ez? – kérdezte egy Cresby nevű farmer lihegve a mellette vágtató Blounttól.

– Eszeveszett alak! Így egymagában ér oda az Édes Völgyhöz, ahol a rablók átkelnek.

– Szitává lövik, mielőtt a kezét megmozdítaná!

– Siessünk!

A csapat kétszeres erőfeszítéssel igyekezett a nyomába, de a fiú nem tűnt fel többé.

Mint akit lovastól megszállt a veszettség, olyan őrületes iramban nyargalt árkon-bokron át, akadállyal nem törődve, az Édes Völgy szorosa felé.

Nem látott maga előtt mást, mint a leány kedves, szomorú gyerekarcát.

Szerelmes volt a Mexikói Suhanc!

Eddig nem ismert érzésben mást a hegyek és magány szereteténél. Először támadt fel benne az a furcsa, szomorú öröm, az ismeretlen meleg, belső hang, amely bizonyára a szánalom és a rokonszenv vegyüléke. Úgy hitte, hogy ez szerelem.

És vágtatott, mint az ördög, árkon-bokron, dombon, vízmosáson át a vesztébe. Talán, ha tudta volna, hogy hová vezet az eszeveszett lovaglás, akkor sem fékezi Narrowot. Olyan ellenállhatatlan gyűlölettel vágyta Holdvilág Teddy pusztulását, mint aki fulladozva egy sóhajnyi levegőt a legnagyobb gyönyörűségnek tart.

Már feltűnt a völgyből kivezető szoros, amely a Spund Wather Groundhoz vezet.

De most egészen váratlan fordulattal eltéríti az útjától, és levág oldalt az Édes Völgy kijárása felett emelkedő szikla irányába. Sebesen igyekszik a domboldalon felfelé.

A Mexikói Suhanc nem akart átkelni a Spund Wather Groundon. Csak azt akarta, hogy más se keljen át. De minek ehhez a dombra kapaszkodni?

A feleletet Tömpe Bill, Sötét Jeff és néhány rabló gyorsan megkapta a kérdésre.

Már útban volt a hegyek közül menekülő farkasok, sakálok, patkányok, különböző egyéniségű rablók vegyes falkája. Nem sejtettek még semmit. Kis csoportokban, sebes vágtatással az Édes Völgy kijárása felé igyekeztek.

– Honnan tudja Holdvilág Teddy, hogy más nem ismeri ezt a gázlót? – kérdezte Gunner Bob, a csontvázszerűen hosszú sovány rabló.

– Ő maga is véletlenül akadt rá, mikor belezuhant éjszaka a folyóba – felelte Sötét Bill.

– És most merre jár a Holdvilág?

– Biztos átkelt már gázlón.

– Nem lehet. Éjszaka még Húsos Farkassal beszélt a Sziklavárban. Azóta nem vágtatott elénk – mondta az örökre bizalmatlan Gunner.

– Biztos valami külön terve van. A Holdvilág sohasem csinálja azt, amit a többség – lihegte Köpcös Harry, egy kegyetlen gyilkos a sok közül.

– Ha tudni akarjátok – szólt Sötét Jeff -, elrabolta Logan ezredes leányát, és a Sziklavárba vitte.

– Ördög! – kiáltotta Harry -, ezzel még jobban ránk uszítja a vidéket.

– Hol van a Húsos Farkas? – kérdezte ismét Gunner Bob, mert egyre gyanakodott.

– A két Bulloggal jön talán.

Közben vagy kétszáz méterre megközelítették a szorost.

– Azt mondom nektek – mondta Gunner -, hogy Holdvilág Teddy és a Húsos Farkas kipróbálják ezt az egérutat a mi bőrünkön, és csak azután jönnek ők is, ha látják, hogy tiszta a levegő. A két Bullog nagyon erős, fütyül Húsos Farkas parancsára, ha ilyesmiről van szó. Ezért jöttünk mi hatan erre.

– Ostoba vagy ! – kiáltott a Köpcös. – A Kóbor Jenny bandája is erre jön. És már órákkal előbb láttad a Tornádó Houligant elnyargalni arra…

– És ha egyenesen a pokolba nyargaltak?

Mielőtt még a Köpcös Harry egy káromkodással kifejezhette volna véleményét, a távolból megjött a felelet.

Lövések!

– Állj! – kiáltotta Tömpe Bill elöl, és leugrott a lováról. A többiek is így tettek.

– Halljátok? – ordította Gunner. – Csapdába estek. Ez a Tornádó Houligen és a bandája.

– Fogd be a szád… Valakinek előre kell nyargalni, hogy körülnézzen…

Komoran álltak. Senki sem jelentkezett önként.

– Aszondom, hogy Gunnernek igaza volt – jegyezte meg a Tömpe Bill.

– Mi szüksége lenne Holdvilág Teddynek vagy Húsos Farkasnak, hogy bennünket tőrbe csaljon?

– Talán azt remélik, hogy nem lesz hajtóvadászat, mert a rablók nagy része meghalt!

– És akkor ők ép bőrrel ússzák meg!

Zúgtak és morogtak. Ha ott van valamelyik vezérük, hát lehet, hogy megölik.

– Most az a fontos, hogy valaki előre lovagoljon – mondta Tömpe Bill.

– Eredj magad, ha kíváncsi vagy a halálra!

– Tudni kell, hogy mi van ott! – kiáltotta egy másik.

– Engem nem érdekel – ordított Gunner, mivel megerősítették gyanúját a szüntelen puskalövések.

– Nem fordulhatunk vissza a néhány durranás miatt… – ellenezték többen. – Biztosan kell tudni!

Rövidesen megkapták a választ, és ez még csak növelte a pánikot. Kóbor Jenny jött nyargalva, vérző arccal. Egy elsuhanó, csúszott golyó szakított bele.

– Vissza! Forduljon mindenki vissza! Csapdába kerültünk.

Dühödt ordítás volt a választ.

– Beszélj! – kiáltotta Tömpe Bill. Kétségbeesetten hinni akart a Húsos Farkasban.

– Délután értünk a szoroshoz – lihegte a karvalyorrú Kóbor Jenny -, nyolcan voltunk, mert a Vörös Birgel az embereivel lenyargalt Wildhouse-ba, hogy bosszút álljon Fedyardon.

– Barom!

– Azt hitte, biztos az út. Felgyújtotta Fedyard farmját.

– Most ezért kettős dühvel üldöznek majd.

– Holdvilág Teddy azt hitte – folytatta a Kóbor -, hogy biztos út vezet a gázlón. Majd kiábrándul ebből…

– Ostoba fecsegő! Mondd gyorsan, hogy mi van?!

– Nem jutottunk a szoros belsejéig sem! Ahogy a sziklatorokhoz értünk, tán félyardnyira az indián sírtól egy lövés dörrent. Houligan nyargalt elöl. Homlokán érte a golyó, utána Jerryt pont szíven, és egy harmadikat, azt a szőke arizonait…

– Tom Wheyler!

– Úgy van, szintén a koponyájába kapta a lövést. Közben leugráltunk a lóról, és fák meg kövek mögé bújtunk.

– Ki lőtt?

– A Mexikói Suhanc!

Egy másodpercnyi csend után szitkokban tört ki valamennyi.

– Ördög és pokol! – káromkodott Tömpe Bill és Sötét Jeff.

– Az a holdképű? – kérdezte Gunner.

– Az. Én oldalt felmásztam egy sziklára, és kénytelen volt helyet változtatni. Tisztán láttam. Csendbiztosi ruhában guggolt a sziklán.

– Megölte Wardest! – kiáltotta a kövér Harry. – A Húsos Farkas mondta.

– Ahelyett, hogy elhordaná magát, még ellenünk fordul.

Tömpe Bill és Sötét Jeff összenéztek, de nem szóltak semmit. Miért mondják meg, hogy a fiú ostobaságot követett el, amikor felvette a csendbiztos ruháját, és Húsos Farkas ezt jól kihasználta?

– Valamit tenni kell! Azonnal a nyakunkon lesznek!

Három bandita érkezett vágtatva. Az egyik a karját fogta, és az ujjai között vér csurgott.

– Lóra, ostobák! – kiáltotta. – Egész Countiway a lejtőn vágtat már! Ide tartanak!

– Oldalról törtek ránk.

Általános zűrzavar és kiáltozás támadt. Fejetlen pánik vett erőt a rablókon.

– Holdvilág Teddy becsapott bennünket! – süvítette Gunner. – Miért nincs itt, ha nem bűnös?…

– Ott jön! – kiáltotta Tömpe Bill.

…Távolról feltűnt Holdvilág Teddy, amint nyargalva közeledett. Mögötte Húsos Farkas és a két Bullog.

– Mi az? – kérdezte halkan, röviden, ahogy a csoporthoz ért.

– Tőrbe csaltak! – kiáltotta izgatottan Gunner.

– Tőrbe csaltak? Hm… Valaki megtévesztett téged, Gunner? Mi? – kérdezte halkan.

A csontos, óriás rabló meredt arccal lihegett, de nem szólt semmit.

– A szoros kijáratánál a Mexikói Suhanc lesett ránk. Lelőtte Bartot, Carryt és a hosszú, szőke fiút, aki Arizonából jött.

– A te kedvenced volt, Holdvilág.

A rablónak egy arcizma sem rándult, csak a szeme, mintha összeszűkülne kissé.

– Hm… folytasd.

– Nincs tovább. Lövöldözés volt. Átkozottul jól céloz a gazember, és úgy helyezkedett el a sziklán, hogy száz embert is lelő anélkül, hogy egy is átjutna a szoroson.

– Úgy…

Gondolkozott. Távolról sok-sok lövés hallatszott.

– Ezek a countiwaybeliek. Az Édes Völgyön át közeledtek, és éppen elvágták az útját a Vörös Birgelnek. Arról jött egy csapattal.

– Az a barom felgyújtotta az éjjel Fedyard farmját!… – mondta csendesen Holdvilág, és körülhordozta a tekintetét. Mindenki hallgatott. – Ostobaságokat követtek el, azután nyávogtok, mint a kismacskák. Birgel felgyújtotta Fedyard farmját!

– Igen.

– Pedig megtiltottam!…

– Most arról van szó, hogy mi legyen… – szólt közbe az egyik Bullog.

– Arról van szó, amiről én beszélek. Ostobák vagytok! Erről van szó!

– És honnan tudja ez a kölyök, hogy merre akartunk menni! – kiáltotta Gunner Húsos Farkas felé.

– Tán azt hiszed, te csontváz, hogy én árultam el?! – horkant rá a szakállas.

– Nyugalom – mondta szelíden Holdvilág Teddy.

Újra elhallgattak.

– Én követtem el a hibát – folytatta nyugodtan. – Ez a fiú feláldozta magát, csak azért, hogy bosszút álljon, illetve elfogjon engem…

Tűnődve nézett a távolba, ahonnan sűrű dörrenések hangzottak.

– Miért vagy az oka? – kérdezte Húsos Farkas, de Holdvilág Teddy nem felelt.

– Mondd, hogy mit csináljunk! – sürgette Bullog.

Az ikrek mindegyike két méter magas volt, és durva arcuk, nagy, széles orruk, alacsony homlokuk, bozontos szemöldökük hajszálra egyezett.

– Elsősorban, mert hibáztam, tudni akarom, hogy továbbra is engedelmeskedtek-e nekem, vagy más vezért akartok?

– Ostobaság! – kiáltotta Kóbor Jenny. – Te vagy a legkülönb köztünk.

– Úgy van!… Igaz! Mondd meg, Holdvilág Teddy, hogy mit csináljunk!

– Meg kell próbálni kitörni Countiway lakosain keresztül, mielőtt értesítik a Silt Cityben várakozó üldözőket.

– Úgy van!

– Tízen a Farkassal átvágtok erre a tisztás felé, és a hátukba kerültök. Tízen Kóbor Jennyvel szembefordultok velük. Ha szétugrasztjátok őket, akkor neki a szorosnak.

– És a Mexikói Suhanc?

– Azt én elnémítom! – felelte, és egyenesen a szakadék felé vágtatott…

Csodálkozva néztek utána.

2.

Két csoportra oszoltak, és a vezérük parancsa szerint nekivágtak, hogy elkezdjék az utolsó nagy játszmát ezen a vidéken, ahol már nem kértek és nem adtak kegyelmet a szembenálló felek.

Közben az üldözők elérték a szorost. A rablók már nem voltak ott. Csak tizenkét lelőtt bandita. Ezeket elintézte a Mexikói Suhanc a menekülés kapujában.

Köztük volt Emmet Birgel, a “Vörös” testvére, aki kegyetlenül felkoncolta a Barlac fivéreket, mert késett a váltságdíj. Dick, a késelő, Halmount Pete és a félszemű Markett Bill, aki kisiklatott és kirabolt egy vonatot Salt Lake Cityben.

Most itt feküdtek. Egyetlen fiatalember felvette velük a harcot, és tartotta a szorost egy álló órán át.

– Istenemre – mondta Cresby, a farmer -, valamennyi seriff a környéken öt év alatt nem végzett annyit, mint Wardes éjféltől mostanig.

– Utánuk! – kiáltotta Croft, a kovács, és lóra ült.

– Megállj! – intett Penn. – Semmi tervszerűtlenség!

– Úgy van! Wardes mondja meg, mit tegyünk.

– Helyes! Wardes a vezetőnk!

Lelkesen körülfogták a Mexikói Suhancot. Érezték, hogy a rablókkal megátkozott környék végre rátalált az alkalmas emberre. Ez nem nyugszik, amíg ki nem irtotta őket.

– Öt ember itt a sziklán elfoglalja az én helyemet! Nem kerülhet senki a hátatokba, járhatatlan szirt van mögöttetek.

– Nagyon jó. Öt ember akár ezret is lepuffant onnan, mert kettőnél több nem lovagolhat be a szorosba.

Az öt ember megkötötte a lovát, és felment a sziklára. Most egy vágtató csoport érkezett a völgy felől. Cowboyok. Messzi útról jöhettek.

– Helló!

– Helló!

– Fedyard legényei! Wildhouse-ból!

Ők voltak. Elől a fiatal Fedyard.

– Mi történt?

– A Vörös Birgel megrohanta az embereivel Wildhouse-t. Felgyújtotta a farmot.

– Kutyák!

– Ki ez a csendbiztos?

– Wardes!

– A Denveri Kopó!

Fedyard és emberei elismerő mormolással fordultak egymás felé.

– Fedyard! Te fordulj embereiddel a tisztás felé! A rablók megkísérelik majd ismét az áttörést.

– Nem valószínű – mondta Croft, inkább a Spleet River irányába próbálkoznak.

– Ismerik terveiteket. Ha én lennék ott közöttük, összeszedném őket, és elosztva támadnék két irányból, hogy áttörjek. Holdvilág Teddy ugyanezt fogja tenni.

– Mindenesetre – mondta Fedyard – beállok az emberekkel a vízmosás keleti végébe, onnan szemmel tartom a tisztást.

– Jó. Két ember vágtasson Hiller Glownba, és adja meg a jelet: a körvadászat kezdetét veszi!

– Mindenfelől menjenek lovasok valamennyi üldöző csapathoz.

Fedyard és emberei közben elindultak a tisztás felé. Két lovas nekivágott Hiller Glown irányába, ahol Logan ezredes terve szerint az egyik üldöző csapat várt.

– A többiek erre nyargaljanak előre. A sziklák között, a völgy elején várjatok. Ha visszatér a rablók csapata, a sík mezőn találja őket a sortűz.

Mindenki elfoglalta a helyét.

– Ez nagyon okos volt, Wardes…

– Menjetek…

Ebben a pillanatban puskaropogás hallatszott a tisztás felől, és Fedyard embereinek diadalordítása. A rablók fejveszetten húzódtak vissza a meglepő fogadtatás elől.

– Siessetek a sziklához! És a jelszó…

– Nincs kegyelem!

– Nincs kegyelem!

A jelszótól visszhangzott a völgy puskaportól nehéz levegője.

– Te merre mégy?!

– Én megkeresem Holdvilág Teddyt, és leszámolok vele.

Mint a szélvész, vágtatott Narrow hátán.

A két nagy ellenfél elkerülte az összecsapást, mert egymást keresték. De kétségtelen volt, hogy az igazi harc az lesz, ha egyszer Holdvilág Teddy összecsap a Mexikói Suhanccal.

És hogy ez rövidesen megtörténik, az senki előtt sem volt kétséges.

3.

Lilian csak arra emlékezett, hogy valahonnan a magasból, egy fáról, vagy talán egyenesen az égből ledobbant közéjük ez az acélarcú ember.

Egy rúgásától szerteszét repült a tábortűz parazsa, egy ütése Traweller fejét találta, hogy felbukott. Az apja revolvert rántott, de félrecsapott kezéből kirepült a pisztoly, és Holdvilág Teddy revolvercsöve az arca előtt mered máris, mintha a levegőből varázsolta volna elő, és mély zengésű baritonján halkan ezt mondta:

– Nyugalom…

– Mit akar?…

– Elviszem Miss Liliant. Ötvenezer dollár, és szabad elvonulás az ára…

Egy pillanat az egész. Azután a leányt nyeregbe kapja, és elvágtat.

Lilian nagyon csodálkozott azon, hogy egyáltalán nem fél.

– Mi ez?…

Idegenszerű érzés, hogy ezzel a hatalmas erejű emberrel száguld. Kissé szédül is.

De nem fél. Miért?

– Hunyja le a szemét, vagy legalábbis nézzen a földre – mondta Holdvilág Teddy. – Előre, Dust!

A ló, mintha értene emberi nyelven, nekiiramodott, és Lilian lehunyta a szemét, ahogy a rabló mondta. Amint nem látta az elsuhanó földet, megszűnt a szédülése.

Így vágtatott nagyon sokáig. Aztán meglepett felkiáltást hallott.

– S’death!

A ló megállt. A bandita óvatosan leeresztette Liliant a nyeregből, és ő is melléje ugrott.

– Maradjon itt nyugodtan állva. Úgysem futhat előlem. Egy sebesült vagy halott fekszik itt.

– Nem próbálkozom szökéssel, nyugodt lehet – felelte határozottan, és újra csodálkozott ezen a nyugalmán.

Már az idegenszerű érzés sem nyomasztotta. Mintha természetes lenne, hogy itt vágtat a rablóval.

Néhány lépésnyire egy ember feküdt a fűben.

– Hisz ez a mesztic… Hé! Mi történt? Fernandez!

– Ó! Sir… Lord Teddy! – nyögte a félvér.

– Mi történt veled?

– A… Mexikói Suhanc… lőni…

– Rád?

– Igen… De először én… Mert ő leütni Farkast… És akkor mind lovagoltak el… Mer Sötét, Mr. Tömpe…

– Azt hitték, halott vagy?

– Nem. Ők itt hagyták Fernandezt… mint kutyát… – lihegte villogó szemmel.

– Ne hazudj! Hiszen bekötöztek!

– A Mexikói Suhanc bekötözött… Pedig… én akartam… lelőni…

– Ne hazudj! Te kiálltál vele?

– Innen… bokorból… Mert a Farkas seńort…

– Szóval orvul…? És ő mégis gyorsabb volt… És egy orgyilkos kutyát még… bekötözött… Hm… Jó. Most felelj erre: ki ez a Mexikói Suhanc?

– Nemrégen jött… és itt volt Húsos Farkasnál… De nem rabolt.

– És miért veszett össze a Farkassal?

A mesztic hallgatott.

– Jó. Ne mondd. Nem kutatom mások titkát. Új kötést adok és vizet…

– Ó! Holdvilág Lord – könyörgött fogvacogva. – Te vagy hatalmas… Nem itthagyni mesztic… Ha jönnek fehérek, akkor engem lincs-lincs… mert Farkassal voltam mindig…

– Gyalázatos orgyilkos vagy! Megérdemled!

– Ó! Hatalmas Holdvilág Lord… Könyörülj szegény… meszticen…

– A mindenségit!…

Tétován körülnézett. A leány nyugodtan állt. Távolabb a mesztic kócos indián paripája várakozott, lehorgasztott fővel.

– Miss Logan! Akar segíteni ezen a szerencsétlenül járt csirkefogón?

– Igen.

– Két ló közé kötünk egy pokrócot, ahogy Dr. Dawyt is vitték.

– Értem.

– Maga ül az egyik lovon, és hozzám igazítja mindig a sebességet, különben leszakad a hordágy.

– Igen!

– Ha szökni próbál valamerre, és ez az ember leesik a lovak között, nyomban meghal. Mellkasában golyó van. Erre gondoljon, ha találkozunk valakivel.

– Nem fogok szökni.

A rabló csodálkozva, fürkészve nézett rá. Lilian hangosan, deklamálva beszélt, és szinte kihívó hidegvérrel állta a kemény tekintetet.

Gyorsan megigazította az indián ló nyergét, felkötötték a pokrócot Fernandezzel, és lépésben haladtak tovább.

– Mióta fekszel itt? – szól le a nyeregből Holdvilág Teddy.

– Sok órája. A Mexikói Suhanc megígérte, hogy küld embereket… Féltem, hogy megteszi… Lincs-lincs… – tette hozzá vacogva.

– Engem a Mexikói Suhanc küldött – mondta Holdvilág Teddy, és a leány meglepetten nézett rá.

– Te… láttad őt… Holdvilág Lord?…

– Igen. Barna lovon ült. Fehér lámpás van a ló homlokán, karcsú álltat. A fiú szeme világoskék, nagy sarkantyúja és korbácsa van.

– Ő… az… igen… – felelte a mesztic. Lilian felkiáltott. Szent isten? Wardes… Ez Wardes!

Holdvilág Teddy szigorúan nézett rá, és ujját az ajka elé tartotta.

– Ne beszélj, Fernandez, mert felszakad a sebed… – szólt a meszticre, és az elhallgatott.

Nem ügetve, de mégis elég gyorsan haladtak. Lilian nem értette ezt. Hiszen így utolérik őket hamar az üldözők, ha a nyomukban vannak!

– Először Trawellernek Countiwaybe kell menni – mondta Holdvilág Teddy -, és onnan az üldöző csapattal ismét vissza a tábortűzhöz, csak aztán követhetnek.

A leány ijedtén felkapta a fejét.

– Honnan tudja, hogy mit gondoltam?

A rabló nem válaszolt. Lilian lopva felnézett rá.

És kissé félt. Attól az érzéstől fél, hogy nem érez félelmet.

Még vagy félóráig léptettek így. Némán. Csak a mesztic nyögése hallatszott időnként. Azután elérték a Rocky Mountainst. A Felhőösvény aljánál voltak. Az óriási hegység szinte nyílegyenesen szökött a felhőkig mellettük.

– Szálljon le – szólt fél suttogással a bandita.

Engedelmeskedett. Holdvilág gyorsan megkötötte a két lovat néhány látszólag járhatatlan magas bozót mögött.

– Menjen előre!

– Hová?

A szikla alján néhány cserje volt előtte, magas, sűrű bozót, de bejárást, barlangnyílást nem látott sehol.

– Menjen a bozótig, ahol az a vastag gyökér dudorodik a föld felett.

A lány nem értette, de azért engedelmesen ment a bokrokhoz… Amikor odaért, meglátta, hogy két bokor összekötő ágai alatt boltívszerű sötét nyílás tátong.

Már ott volt mellette Holdvilág Teddy. A lépését nem hallotta reccsenni.

Úgy jár, mint valami kísértet.

– Guggoljon le – szólt a leányhoz.

– Hová visz?

– Ne kérdezzen – felelte röviden.

Lilian habozott.

– Előre! Bújjon át az ágak alatt, és vigyázzon. Sok a tüske.

Lilian hátrapillantott lopva, azután dobogó szívvel lehajolt. Ahogy átért a lombok közül a sima sziklafal mellé, sebesen vert a szíve. Szorosan a szirt aljából nőttek ki ezek a kemény, sűrű cserjék.

– Tovább! Egy barlangot talál a kinyújtott keze távolságában.

Ahogy megtapogatta a falat, érezte egy helyen, hogy üres levegőbe nyúl.

Lépett egyet. Vak sötét fogta körül. Tovább ment.

– Fél?

– Nem.

Nyugodtan előre kúszott. A háta mögött jön Holdvilág Teddy.

Kézilámpa fénye villan. Boltozatos üregben vannak. Néhány szőrme, egy kezdetleges tűzhely, víz és konzervek.

A Holdvilág Teddy tanyája ez, gondolta Lilian. Vajon itt él állandóan?

– Ritkán tartózkodom a barlangban – szólt mögötte a nyugodt hang, és a lány hökkenten felnézett.

Ismét a gondolataira felelt.

– Üljön le, Miss Lilian. Megnézem a mesztic gazember sebét.

– Itt kell majd nekem…

– Kérem, ne mondjon semmit.

A lány szó nélkül leült. Holdvilág Teddy kibontotta a kötést.

– Súlyos… mormogta rövid vizsgálódás után.

– Szív? – kérdezte a lány.

– Tüdő.

Hallgatott. Különös volt ez a rabló, ahogy ráncolódó homlokkal, mint valami tudós, a seb fölé hajolt.

Odavilágított a lámpával is, és az egyik ujjával megérintette a bőrt, mintha az kutatná, hogy a gyulladás meddig terjed.

Azután valami egészen különös történt.

Holdvilág Teddy levette a kabátját, és könyökig felgyűrte az ingét.

Miért volt ez furcsa?

Mire emlékeztette ez az előkészület?

Csak keleten látott hasonló higgadt, de mégis komoly készülődést.

Sebészek teszik!

– Kicsoda ön?

– Hallgasson!

– Miért nem mondja…

– Nyugalom…

A zsebéből műszert vett elő. Lilian megismerte: kutasz! Amivel golyót vagy szilánkot távolítanak el az orvosok.

– Kérem… – fordult a leányhoz. – Ha segíteni akar, ott hátul talál egy fazekat…

– Megvan…

– Gyújtson a tűzhely alá. Mindent odakészítettem. Gyufát is talál az asztalon.

A leány engedelmeskedett.

– Ha forr a víz, hozza ide, kérem.

Egy kis üvegből valamit a seb köré öntött, és dörzsölte. Élénk kórházszag érződött. Azután a kését fente egy kövön, figyelemmel, lassan.

– Ó… Lord Holdvilág… te most kínozni Fernandezt…?

– Hallgass! Ha kiveszem a golyót, esetleg megélsz. Ha nem, akkor éjfélre véged.

– Ó… Te lenni… varázsló?

– Nyugalom…

– A víz! – mondta készségesen Lilian.

– Hozza ide…

Röviden beszélt, de udvariasan. A leány odahozta a fazekat. Holdvilág Teddy belekezdett a műtétbe. Hosszú, ügyes ujjai kifogástalan szakszerűséggel dolgoztak. Az arca közben komoly volt, és azzal az összpontosított, szigornak tűnő figyelemmel meredt a sebre, ami a komoly orvost jellemzi.

Lilian ámultan nézte.

– Maga… maga… orvos?

– Csend! Adja ide az ollót és a kötszert…

– Ho… hol van?

– A tűzhely mellett egy fapolcot talál a sziklára erősítve.

– Igen…

Odaadta. Fernandez közben elveszítette az eszméletét a fájdalom és a vérveszteség miatt. Az olló csettent. Véres, ázott rongydarabok, fertőtlenítő… Mintha kórház lenne.

A Rocky Mountains legvadabb vidékén, egy sziklabarlangban!

Lilian két kezét a szívére szorította.

– Maga… Orvosból lett… ban…

– Ne kérdezzen.

Puhán, de röviden mondta, és Lilian lesütött szemmel állt. Nem félt, hanem… ez furcsa: engedelmeskedett!

– Most magára hagyom – szólt végül a rabló.

– Igen.

– A betegnek ne adjon sok vizet inni, akkor sem, ha kér.

– Igen – felelte gépiesen, és nézték egymást.

– Mindent megtalál itt, amire szüksége van.

– Értem.

– Az asztal fiókjában ennivaló is akad.

Hallgattak. Fernandez felnyögött. Álltak egymással szemben. Mi ez? Milyen félelmetes, furcsa érzés áramlik közöttük?

– A barlang elé követ görgetek – szólalt meg Holdvilág. – Nem tud kijutni.

– Nem akarok…

Néhány másodpercig ismét csak álltak egymás szemébe nézve.

Azután a rabló felvette a kabátját, a revolverövét, és egy beidegződött mozdulattal kiemelte tartójából a pisztolyát, futólag, hogy nem akad-e a bőrbe. És indult.

– De ha… esetleg…

Visszafordult.

– Mi az?

– Itt egyedül leszek, és maga…

– Fél?

Keményen nézett Lilianra. A szeme, úgy látszott mond valamit.

– Nem – mondta végül határozottan a leány.

– Arra gondol most – kérdezte a rabló -, hogy mi lesz, ha nem térek vissza?

– Igen…

– Akkor itt elpusztul. – Holdvilág eléje lépett. – Fél, kérem?

– Nem! – felelte újra, de határozottabban a leány, és a férfi bólintott:

– Helyes. Biztos lehet benne, hogy visszatérek – mondta egyszerűen. Aztán fejére tette a sombreróját, és elment.

Lilian egy cseppet sem félt. Nagy megnyugvással leült az egyik kőre, és nézett a sötét barlangnyílás felé, amerre a férfi alakját elnyelte a homály.

Egy cseppet sem félt.

Azt mondta, hogy visszajön, és akkor nem lehet másképp.

Tompa dübörgés hallatszott és egy rövid puffanás.

…A szikla odagördült a barlangnyílás elé. Nem lehet kimenni. Ha Holdvilág Teddy meghal, vagy más baj éri, akkor ő itt nyomorultul elpusztul, a halódó mesztic társaságában.

De nem félt.

Hiszen azt mondta, hogy vissza fog jönni.

És ha mondta, akkor nem lehet másképp.

Ledőlt egy pokrócra, és jóízűen elaludt.

VI. fejezet—>>>

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.

négy − három =