Countiway lakosai késő este tértek vissza az üldözésből. Most a serifftől megtudták az igazat. A csendbiztos rabló! Az ördög érti! Leírhatatlan megdöbbenéssel hallgatták.
Wardes… nem Wardes! Hát kicsoda?
– Ő az, aki megölte Wardest – kiáltott Burns.
Döbbenten álltak.
– Utána! Üldözzük! – kiáltott Burns.
Senki sem mozdult.
– Akárki volt, nélküle a rablók a markukba nevettek volna! – jegyezte meg Cresby. – Hogyan bánt el veled és Stallingssal?
– Itt beszélgettem Stallingssal, és ránk tört, megkötözött.
– De én kérdeztem, hogy hol van Wardes, és te visszakiáltottál – szólt az egyik fegyveres.
– Kényszerített!… – felelte kedvetlenül a seriff, és látta a gúnyos, dühödt arcokat. – Megakadályozott, hogy Stallings vallomását elmondja. Stallings ugyanis Húsos Farkas foglya volt, és a bandita vele üzente, hogy a fiú megölte Wardest. Ezt kihallgatta, ránk tört és megkötözött kettőnket, hogy akadályozzon az üldözésben.
– Ezért – jegyezte meg Stallings – mint hallom, eredmény volt. Talán jó lett volna mindig megkötözni téged.
A seriff remegő kézzel a revolveréhez nyúlt:
– Aki még egy csúfolódó szót szól, azt keresztüllövöm!
– Nohát, az ördög érti ezt – szólt egy farmer. – A fiú végre megszabadított bennünket a veszélytől, legalábbis halálos csapást mértünk a gazemberekre, és semmiféle igazi Wardes ezt okosabban, vakmerőbben nem csinálhatta volna!
– De nem ám…
– Most talán kössük fel, mi?! Lőjük keresztül? Hálából?!
Nagy zúgás volt.
– Én csak azt tudom, hogy ez a fickó orvul lelőtte Wardest – felelte a seriff. – És semmiféle orgyilkosnak ez a környék, sem az Államok bármelyik vidéke nem adhat kegyelmet, nem hagyhatja futni, még ha érdemei is lennének. Ez bizonyos.
– Ez igaz. Mivel azonban te vagy a seriff, neked kell elfogni. Mert kutya legyek, ha én ezt az embert csak tízméternyire is üldözöm!
– Én sem! Én sem!… – kiáltozták mind.
A seriff kihúzta magát, bement az istállóba, és előhozta a lovát. Most némi tisztelettel nézték, amíg a magányos, megviselt öregember nyeregbe szállt és megigazította a revolverövét.
Burns mégis csak férfi. Az biztos. És igaza van. Neki kötelessége.
De az üldözés mégis elmaradt. Egy cowboy érkezett vágtatva.
– Wardes… – lihegte kifulladtan. – Láttam!…
– Mi történt? – kérdezték többen.
– Holdvilág Teddy lelőtte!
Csend…
– Egy távoli szirtről láttam, amint végeztek vele… Fejbe ütötte valaki, és aztán Holdvilág lelőtte…
A holtteste nem került elő, pedig keresték, és az is lehet, hogy olyan temetése lett volna, amilyenben rablót még sohasem részesítettek errefelé. Mert ő, ő adta az erőt és az önbizalmat itt a győzelemhez.
VIII. fejezet—>>>