Az expedició ismét vágtat
A marokkói rendőrség zavartan bámult két különböző sürgönyre. Az egyik így szólt: “Állítólagos Mary Baker, körülbelül százhatvanöt centiméter magas, hozzávetőleg szőke, feltételezhetően krémszínű autóval, előreláthatólag Taurirt felől útban az elrablott Talugi centennárium-sorozattal, ötvenezer font sterling értékben feltartóztatandó és őrizetbe veendő.” A másik sürgöny így szólt: “Verhagen, sebhelyes arcú, tömzsi, többszörösen büntetett, körözés alatt álló egyén társaival, drappszínű Bugattin, az elrabolt centennárium-sorozattal marokkói országúton menekülésben. Csak leggyorsabb intézkedés kecsegtethet sikerrel.” Egyik sürgöny alatt sem szerepelt feladó. Coquelin főfelügyelő először megvakarta a fejét, azután savanyú diadallal mondta:
– Pedig én figyelmeztettem azt az angolt. Szép napunk lenne, ha Verhagent elfognánk. De ki az a krémszínű nő? Azonnal intézkedjék, hogy a riadókészültség végigszaladjon Taurirtig és ha lehet, mind a két körözvényt foganatosítsa… Sokáig töprengett. Sajnos, ha a gazembereknek jó az autójuk, visszafelé egérútjuk van. A sivatagba nem mehetünk utánuk.
– Látja, mindig mondom, hogy Ain-Sallahnál vagy Taurirtban nagyobb rendőrlegénységet kellene készenlétben tartani – felelte Pickard kapitány.
– Hopp! Beszélek Gravessel!
Coquelin elrohant és beszélt Gravessel.
*
A hajnali nap első hűvös sugárszirmait bontogatta, amikor egy portól belepett lihegő, rekedt nő rohant be a taurirti garázsba. A garázs előtt agyonhajszolt teve ereszkedett félholtan reszkető csülkeire.
– A kocsim… – kiáltotta a nő rekedt, sipoló hangon a garázsmesternek, miközben ledobta magáról a burnuszt. – Vezesse a kocsit a benzinkúthoz, szivattyúzza tele a tartályt és várjon. Öt perc mulva jövök. – A garázsmester végre felismerte a krémsárga kocsi tulajdonosnőjét. No ennek szép útja lehetett!! – Nem tudja – folytatta Mary -, melyik dr. Roheim és társainak kocsija?
– Dehogy nem! Itt áll ni, ez a drapp Bugatti, a legnagyobb kocsi, ami az idén a kezem alá került. – Közben kiengedte a féket és lassan gurítani kezdte Mary kocsiját. A nő átrohant a szemközti épületbe. Az amúgy is gyéren lakott oázisban még senki sem volt talpon, csak a postamester. Öt perc sem telt bele és már a kormánynál ült. Azután nekifutott a kocsi! A lány gondolkozás nélkül fokozta a sebességet. Hiszen mikor tevéjén beért Taurirtba, távoli dünák mögül már feltűntek az üldözői. Ain-Sallah előtt nem remélhet segítséget. Esetleg ott sem. Két-három csendőr nem védelmezheti meg… Száztíz kilométerrel siklott a teljes napsütésben vakító fehér országúton. Körülötte a hullámzó, sárga Szahara. Gyomra émelygett, halántékain belülről dörömbölt a vér és még csak fokozni… fokozni próbálta a sebességet, amúgy is végkimerült állapotában, halálraszántan és kétségbeesetten. Vászonruhájának zsebében a fekete bélyegtok mellett ott volt a revolvere is. Vajjon lesz-e ereje hozzá elsütni egy ember felé?… A fordulóban megbillent a kocsi és úgy kifarolt, hogy kis híján nekivágódott a műút korlátjának, de szerencséje volt…
A taurirti garázsból hat ember gurította ki a Bugattit, megköszönve a garázsmester felvilágosítását a szőke hölgyet illetőleg. Azután megkezdődött az üldözés. Pontosan húsz perc mulva felharsant a Bugatti utasainak diadalordítása: Távolban feltűnt az üldözött kocsi. Az autó csak gép, nem képes csodákra. Egy két és félliteres sportkocsi nem tarthatja sokáig a távolságot egy ötliteres Bugatti előtt. A hatalmas héjja egyre közelebb keringett a rémülten menekülő krémsárga kis veréb mögött és már látszott, hogy körülbelül hol fog lecsapni rá. Mary kétszáz méterrel a Bugatti előtt megadta magát. Fékezett és zsebredugott kézzel kiállt az országút közepére. A Bugatti megállt mellette és hat ember nézett rá szótlanul. Mary vállat vont, lebiggyesztette a száját, elővette zsebéből a fekete tokot és átnyujtotta Verhagennek. Ez egy pillantást vetett tartalmára, zsebrevágta és győzelmesen kiszállt a kocsiból.
– Megkímélhette volna magát és bennünket a fáradtságtól – mondta vigyorogva. – Elismerem, hogy ügyes munka volt. Ha akarja, ezentúl együtt dolgozhatunk.
– Semmi kedvem magával együtt dolgozni. Gazember!
– Csak ne jártassa a száját, fiam, mert megjárja! – mondta Verhagen inkább fölényesen, mint dühösen. – Azt nem fogja csodálni, úgye, ha megakadályozzuk abban, hogy kopókat csődítsen a nyomunkba. – Odament a sárga kocsi hűtőjéhez, néhány gyakorlott mozdulattal kicsavarta az olajcsapot, leeresztette a vizet is, azután gúnyos vigyorral szalutált. – Szerencséje, hogy nem vagyok bosszúálló. Kellemes tünődést.
A Bugatti egyetlen szökkenéssel folytatta az útját. Mary leült a kocsija sárhányójára, rágyujtott egy cigarettára és a bandita tanácsa szerint igyekezett kellemesen tünődni. Később arra jött egy kis csukott Citroen a kormányzóság egyik tisztjével és ez készséggel befogadta kocsijába Maryt, aki Marokkóba akart jutni, ahol majd afelől is intézkedik, hogy bevontassák szerencsétlenül járt kocsiját.
A Bugatti pedig rohant. Ain-Sallahnál leállítják a kocsit és a szőlőhegyeken át gyönyörűen bejutnak Marokkóba, ahol könnyen elbújnak. De még Ain-Sallah előtt hatalmas fekete kocsi közelgett őrületes tempóban és fertelmes szirénázással. A rendőrség! A Bugatti sofőrje bravurosan fordult meg és már száguldottak vissza Taurirt irányába. Nincs semmi baj! A nagy gép gyors ugyan, de nem éri el őket. Százhuszonöt kilométerrel suhantak az üldözők elől… Előkerültek a revolverek is. Ha Taurirtnál a khenifrai úthoz érnek, akkor a világ összes rendőre sem fogja el őket. De mi ez?! A fordulónál artikulátlan sikollyal úgy fékezett a kocsi, hogy a bennülők egymásradőltek. Egy osztag szaharián katona tartotta megszállva az utat és az út mentén mindenfelé csak úgy hemzsegett a katonaság. Mi ez? A dolog úgy fest, mintha őrájuk várnának, mert fegyveresek tömege fogja körül azonnal az autót, revolvercsövek táncolnak az arcuk előtt, a sofőrt már kötözik is, Verhagen valamit mondani akar, de akkora pofont kap, hogy elszédül és közvetlenül mögöttük sikolt már a sziréna. Az irtózatos kavarodásban alig tud továbbjutni a kis Citroen. Még kész szerencse, hogy néhányan felismerik benne a kormányzóság tisztjét és sietve utat csinálnak…