Esik az eső. Rozsdás ismét leveszi a kezét a Kölyökről.
Felkeresi a Nagy Főnököt. Megveri. Azután átalakulnak
részvénytársasággá, és Piszkos Fred ügyvezető igazgató lesz.
1
Már derengett. A rossz szagú kikötői sikátorokat lucskossá tette az eső. Szótlanul bandukoltak egymás mellett.
– Nézd, Kölyök – mondta végül Rozsdás -, legokosabb, ha hazamész. Ha egyszer Birmában van a bátyád, akkor az annyi, mintha nem is lenne a világon.
– És… milyen messze van ide Birma?
– Már Birmát gondolod? Jó gyors hajóval négy-öt hétig eltart. De beutazási engedély kell.
– Én utánamegyek a bátyámnak!
– Meg akarsz halni?
– Lehet, hogy belehalok. Akkor is utánamegyek.
– Hát én ilyen marhát még nem láttam! Én végleg leveszem rólad a kezemet. Tőlem mehetsz, ahova akarsz! Hajót találsz itt Pireuszban eleget.
– És… és azt hiszed, nem engednek majd partra szállni? – kérdezte kis idő múlva Leven. – Beutazási engedély nélkül?…
Rozsdás először nem felelt. Szidta magában a fiút, mint a bokrot. Végül rámordult:
– Elmegyünk a Nagy Főnökhöz. Ő segítségedre lesz esetleg ebben az ügyben. Engem nem érdekelsz. Jöhetsz velem, mert én is éppen hozzá megyek. Valószínűleg a Főorvos meg Bunkó is hozzáfordulnak.
– És ilyenkor otthon van?
– Éjjel három órakor kezdi az irodai órákat. Úgy látom már a hivatalában van.
Egy jókora szemetesládára mutatott, amelyben valaki olyan módon ült, hogy a félig nyitott tetőt a fejével támasztotta fel, és így védve volt az eső ellen. A szemétláda jobb oldalán, a tető oltalmában, egy zacskóban gyertya égett. A Nagy Főnöknek fekete, széles karimájú kalapja volt, hosszú, ősz fürtök lógtak ki alóla, ráncos, napbarnított arcán a halántékától a bal szája szegletéig hatalmas forradás húzódott. Egyszerű drótcsíptető volt az orrán, és méltóságteljes arccal nézett jobbra-balra, mint valami bagoly. Hivatala nagyon praktikus volt, mert nemkívánatos látogató közeledésére egyszerűen lehajtotta a fejét, miáltal a láda teteje visszaesett, és mint valami koppantó, nyomban eloltotta a gyertyát is. Az öregúr egy kerti széken ülve egész jól elfért a ládában. Rozsdást, úgy látszik, régen ismerhette, mert mikor meglátta, bólogatott és köpött.
A Nagy Főnök igen fontos személyiség volt a kikötőben. Mint orgazda kezdte működését, de egy zseniális ötlet révén sikerült egész újszerű és jövedelmező iparágat létesítenie. A kikötő tolvajai és rablógyilkosai, akik állandó ügyfelei közé tartoztak, ősi szokás szerint, készpénzen aranyon vagy más értéktárgyon kívül, a tett elkövetése után nyomban megsemmisítettek mindent. Erszényt, írást, fényképet, szóval a kifosztott egyén értéktelen tárgyait, amelyek nyomra vezethették a rendőrséget, eldobták. A Nagy Főnök, ennek már lehet húsz éve, kijelentette üzletfeleinek, hogy minden írást, igazolványt hajlandó jó pénzért megvásárolni. Különféle tettesek ennek örültek. Viszont évek során a Nagy Főnök, akit különben Morbitzernek hívtak, és annak idején Csaszlauban született, megszámlálhatatlan sokaságú okmányra tett szert. Ha azután valakinek sürgős volt elhagyni Pireuszt, és útlevélre; vízumra vagy új személyazonossági iratokra volt szüksége, bizalommal kereste fel Morbitzert. Bizony megesett, hogy valaki ötven drachmáért vásárolt meg olyan igazolványt, amit két héttel ezelőtt ő adott el nyolc drachmáért Morbitzernek.
– Jó estét – köszöntötte Rozsdás.
– Ez nem fontos. Mit akarnak? – felelte a Nagy Főnök.
– Ez a kölyök Birmába szeretne menni. Én is elutaznék valamerre.
– Legfőbb ideje – helyeselte az öreg -, hogy megszabaduljon ez a kikötő a gyanús elemektől. Birmába bevándorlás is kell. Ez megdrágítja.
– Nézze, Főnök, nekem ne hencegjen. Kell egy igazolvány Birmába bevándorlással, ha lehet, letelepedéssel. Mit kér?
– Ez attól függ. Van egy igazolványom, beutazás, letelepedés, friss, egyhónapos papír, megboldogult tulajdonosa dán belgyógyász volt, egyetemi magántanár, aki mint az álomkór hírneves gyógyítója kapott beutazást. Van egy angol petróleumkutató, kéthavi tartózkodás, szabad kutatási engedély, Deterding ajánlólevelével.
Rozsdás hosszan elgondolkozott, azután maga sem tudta, hogy történt, egyszer csak rászólt a Nagy Főnökre:
– Hogy az a két igazolvány? Én is megyek! Az istenit! Eredj innen… – ezt a Kölyöknek mondta, aki örömében két kézzel ragadta meg Rozsdás karját.
– A két igazolvány százhúsz drachma, de nem szívesen adom.
– Ötven!
Ezek után heves vita indult meg. Közben Rozsdás többször odaütötte a Nagy Főnök fejét a láda tetejéhez. Végül megegyeztek nyolcvan drachmában, amelyet reggel a kikötő csarnok bejáratánál vesz át az írások ellenében Morbitzer. Még vita közben érkezett újabb három ügyfél, a Piszkos Fred, a Főorvos Úr és Bunkó társaságában. A Piszkos Fred hatvan év körül járhatott, hosszú szakálla volt, és fekete szegélyű saskarmai állandóan ebben a piszkos, kávészínű, gondozatlan szakállban babráltak. Valamikor fregattkapitány volt az angol haditengerészetnél, de egy alkalommal néhány gyilkosságot követett el, és ott kellett hagynia szolgálatát. Most már jó néhány éve egy ócska kis gőzösön muníciót csempészett Kínába, és visszafelé kábítószereket hozott Görögországba.
– Nézd, a Rozsdás!
– Halló, Piszkos Fred! Mi készül?
– Hallom, hogy összeszólalkoztatok egy társasággal ma este – mondta Fred. – Megállapodtam a fiúkkal, hogy velem jönnek egy kis rakománnyal Sanghajba. Csak előbb rendes hajósigazolványt kell itt kapniuk a Nagy Főnöktől, mert link dolgot nem csinálok. Jössz te is?
– Nekem más dolgom van. Megyek csecsemőt dajkálni Birmába.
– Akinek itt nincs dolga, az ne állja el a bejáratot! – szólt a Nagy Főnök. – Gyerünk, Fred, ha akarsz valamit. Ez nem vendéglő, hanem hivatal.
– Te Birmába mész? – jegyezte meg csodálkozva a Bunkó. – Erről nem is szóltál nekünk.
– Magam sem tudtam. Várjatok csak!… – kiáltott hirtelen Rozsdás. – Nagyszerű ötletem van! Ide hallgass, Fred, és maga is figyeljen ide, Főnök: akarnak fejenként ötezer fontot keresni?
– Attól függ, hogyan. Illetve attól se függ.
– Részvénytársaságot kell alapítani – folytatta a vörös.
– Azt lehet – mondta helybenhagyólag Piszkos Fred, és megértően bólogatott, mint aki sűrűn szokott részvénytársaságot alapítani.
2
A részvénytársaság alapító tagjai átvonultak egy közeli csapszékbe, ahol Rozsdás néhány rövid szóval elmondta nekik Tom Leven történetét. A Kölyök ugyan tiltakozott, de pártfogója elhatározta, hogy a jövőben saját feje után megy a fiatal Leven ügyében. Thomas Leven menlevelét kézről kézre adták.
– Mármost, uraim – enunciálta Rozsdás a közgyűlésnek -, ha mi átalakulunk részvénytársasággá, amelynek célja, hogy Tom Levent megszabadítsa a birmai garnizonból, és elvigye Londonba, ahol találmányáért ötvenezer fontot kap, ebből ötven százalék a részvénytársaságot illeti kiváló működéséért. Így fejenként ötezer font jut ötünkre, ha megszabadítjuk Levent.
– Hogy képzeli az egészet? – szólt a Nagy Főnök.
– Egyszerűen. Adva van három ember. Piszkos Fred, a kapitány és a Nagy Főnök. A kapitánynak van hajója, és van esze. A három ember, a “Gyóntatók” társaság már többször bebizonyította, hogy ér valamit. Ezenkívül a Kölyöknek van pénze, és Morbitzer, a Nagy Főnök, a részvénytársaság elnöke, aki minden gazság legfőbb irányítója, adná a további szükséges tőkét. Piszkos Fred szerzi a hajót és a legénységet.
– Szóval úgy gondolod – tűnődött Piszkos Fred -, hogy én elvigyelek titeket Birmába, ott megszöktessük a legionáriust, és Angliába meneküljünk vele? De, fiam, én csempész vagyok, és ha nem viszek dugárut, miből tartom el a hajót olajjal, szénnel, pálinkával és miegymással?
– Úgy van! A Nagy Főnök, aki nem jön velünk, a ráeső ötezer fontot azért kapja, mert pénzt ad a vállalkozáshoz. Ötszáz fontot kell hozzáadnia, akkor a részvénytársaság megalakult, és siker esetén ötezer font az osztalék.
– És mi biztosít engem arról, hogy ez a fiatalember igazat mondott? – kérdezte a Nagy Főnök.
A Kölyök megmutatta a tábornok írását. Mindenki figyelmesen elolvasta, ez elég bizonyíték – felelte Rozsdás.
– Kérem – mondta a Kölyök -, én szívesen beleegyezem, hogy huszonötezer fontot kapjanak a fivérem pénzéből, ha megszabadítják.
– És ha a fivéred – vetette közbe a Főorvos Úr – egyszerűen kijelenti, miután megszabadítottuk hogy semmi köze ahhoz, amit te ígértél?
– Ettől nem félek – dünnyögte a kapitány -, a mi hajónkon lesz, ha megszöktettük, és így azt hiszem, mindenféle megállapodásra könnyen rábeszélhetjük… De ha a találmány nem jó?
– Akkor – közölte őszintén Rozsdás -, igen tisztelt részvénytársaim, elvesztettünk időt és pénzt hiába. De végre is, kockázat nélkül nincs üzlet.
– Nekem tetszik a dolog – morfondírozott a Piszkos Fred. – Ötezer fontért érdemes valamit kockáztatni. De Colombóig le kell vinnem az árut. Colombóban szerzek hajót és legénységet. Ha lesz pénz.
– Benne vagyok, de csak akkor, ha a rám eső részen kívül az ötszáz fontot is visszakapom – mondta a Nagy Főnök. Újra vitatkozni kezdtek. Rozsdás ismét megverte a Nagy Főnököt, végül a részvénytársaság megalakult. Írásba foglalták a megegyezést. A Nagy Főnök pénzt ad Frednek, hogy Colombóban hajót béreljen, viszont, hogy biztosítéka legyen megkapta zálogul a tábornok reverzálisát, amely nélkül Leven nem léphetett angol földre. A Kölyök is aláírta az okmányt. A Főorvos, Rozsdás, a Kölyök és Bunkó Morbitzer, ügyvezető-igazgató a Piszkos Fred.
HARMADIK fejezet—>>>