Jó üzlet a halál

A tüzijáték

– Mai napon a Vilma királynő sziget telepesei tüzijátékkal egybekötött nagy bált rendeznek, amelyre önt és b. családját tisztelettel meghívja az elnökség. Mehetünk, uraim? – Mindezt már az ajtóban mondta. Azután fütyörészve megindult a menet élén. Csendben mentek néhány percig. Azután Lengley karját megérintette valaki. Megfordult. Elly állt ott.

– Itt vagyok, Tom. Nem akartam az előbb vitatkozni, de most vegye tudomásul, hogy magával megyek. Adjon ide egy patront.

Tom ránézett a feleségére, azután nem szólt semmit.

Látta, hogy hiába szólna. Csendesen átadta neki az egyik patront.

– Csak arra vigyázzon, – mondta később, – hogy miután eldobta, szóval amig a patron a levegőben van, forduljon meg és rohanjon, ahogy tud. Néhányan megmenekülünk, az biztos.

Trader az ablaknál állt és kinézett. A többi felügyelő még ebédelt. Látta közeledni lassan a csendes csoportot, fegyvertelenül, gyengén, elcsigázottan. Úgy látszik, valami baj történt, gondolta. Eszébe sem jutott, hogy ezektől a szerencsétlenektől tartson. Mikor a törzsépület közelébe értek, látta, hogy a bolondos amerikai kiáll a középre, csípőre tett kézzel néhány tánclépéssel fel és alá jár, csókokat dob mindenfelé, azután felemeli a karját és valamennyien a zsebükbe nyulnak…

Csak egy tizedmásodpercig volt ideje Tradernet rémülten ráeszmélni a helyzetre. Egy csomó kar lendült és a telepesek futásnak eredtek…

A detonáció minden képzeletet felülmult!

A sziget megrendült bele, lángnyelvek, kőkolosszusok rohantak az ég felé, a robaj és a légnyomás úgy dobta szét a rohanókat, mint apró kavicsdarabokat, aztán guruló, beomló épületrészek és sziklakoloncok morajával kialudt a hirtelen kataklizma, csak a sűrű toronymagas porfelleg terjengett lassan, süllyedve… Néhány másodpercig mozdulatlan, mély csend váltotta fel a pokoli orkesztert. A sziget valóságos szeméttelepnek látszott. Egy kis romhalom megmozdult és Bauer emelkedett fel tántorogva. Homlokából folyt a vér. Most rohantak elő a sértetlenül maradt telepesház lakói. Jaroslavot csak a ruhájáról ismerték fel, a feje péppé morzsolódott egy kőkolonc alatt. Lorimer sértetlenül emelkedett fel a földről. Graboffot kiálló karjánál fogva húzták elő egy csomó deszka alól, több helyen súlyosan megsérült, de élt. Lengley vérző fejjel, félőrülten járkált ide-oda, Ellyt kereste. Egy kidőlt pálma koronája sodorta el a leányt, ájult volt, de néhány mély karcoláson kivül semmi baja. Tom először indián módra körültáncolta, azután csókolgatta, mig végül Rosnerné, aki vizet hordott, lelocsolta az ájult asszonyt és Elly kinyitotta a szemét. Lengley azonnal felugrott, hogy segítsen a többieket kimenteni. Kiáltozva, hisztérikusan szaladgáltak ide-oda. Még két halott és egy súlyosan sebesült társuk került elő. A törzsépület romjai felől nem hallatszott hang. A benszülött munkások lassan visszamerészkedtek a bozótból, ahová menekültek és ámulva nézték a képet. Most mégis… valami mozdul… A beomlott épület irányából nyögés hallatszik és zörgő rögök alól tántorogva egy mésszel és vérrel borított alak próbál elindulni. Megismerték. Trader volt! Vadállati ordítás hallatszott. Mielőtt bárki is megakadályozhatta volna, Bauer, mint egy veszett farkas rohant Traderre és a legelső kezeügyébe akadó kővel szétzúzta a fejét. Azután az épület romjai között minden elcsendesedett. Csak a mész és porfelhők terjengtek lassan a pusztulás felett. A sebesülteket bevitték a házba. Lengley a telepesekkel és a benszülött munkásokkal az élelmiszerdepó helyét igyekezett megtalálni. Megkönnyebbülten látta, hogy a pincét aránylag kimélte a robbanás. Sok minden szétfolyt, tönkrement, elszóródott, de végre is maradt annyi, hogy ha okosan beosztják, nyugodtan elindulhatnak a hajóval. A hajó! Mint az őrült rohant fel Tom a kis gőzösre. Az egyik korlátját leszakította valami, néhány nagyobb kődarab áttörte a fedélzet padlóját és behorpasztotta a kéményt. Semmiség! Azonnal valamennyien hozzáfogtak a hajó javításához, berakodáshoz és ami még sohasem történt meg ezen a szigeten: a lakóházban lázas csomagolás folyt. A romok között megtalálták a kis vaskazettát, amelyben Trader a pénzt tartotta. Ezer hollandi forint volt benne.

… Mikor a kis gőzös lassan elindult a szigetről, Tom így szólt Ellyhez:

– Drágaságom, ha öreg napjainkra letelepszünk valahol és szerény tőkénket ingatlanba fektetjük, nem itt építünk családi házat…

A törzsépület annyi jajt, szenvedést és halált látott téglái mozdulatlan, hatalmas romhalmazban meredtek a távozó gőzös után…

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.