Egy elfajzott utód
Ha van mennyország és oda bejuthat az angolszász típusnak az a fajtája, amelyet jenki névvel jelölnek meg, akkor néhány galambősz, szeplős úr szomorúan csüggesztette le szárnyait, midőn a kíváncsiság sírontúl is megőrzött emberi gyarlóságától hajtva, letekintettek a földre, hogy késői utódjuk életfolyását megszemléljék. Látniok kellett egy Lengleyt a londoni gabonatőzsde zajos termében.
Ez magábanvéve még nem szomorította volna el őket. Hiszen volt az ősz urak közt olyan angyal is, aki egy alkalommal egészen jól aludt a gabonatőzsdén, azonban a megfigyelt utód határidőre játszott. Hiába is kerülgetjük a szót, mondjuk ki nyíltan, bármilyen keserűen hangzik is: dolgozott. Egy hetven földi évet látott agg angyal, aki a mennyországban ezzel a felkiáltással jelentkezett: «pihenés után édes a nyugalom!», sírva fakadt. A tisztességes, henyélésben megőszült és mennybeszállt ősz urak az örökkévalóság következő évezredei alatt soha többé nem tekintettek le a földre. Hanyattfeküdtek a túlvilág bárányfelhőszerű dekorációin, sírontúl is gondosan megőrzött sapkájukat nemcsak szemükre, hanem, fülükre is ráhúzták, mert az eolhárfák örökös pengésétől nem tudtak tisztességesen aludni és ha valaki megkérdezte tőlük, hogy él-e utódjuk a földön, szomorúan csóválták fejüket és kijelentették, hogy familiájuk kihalt, odalenn a földön nyugodtan lefelé lehet fordítani címerüket a hajléktalanok menhelyének kapuján…
*
… A Bradbrock és Lengley gabonabizományos cég szép fejlődésnek indult a Cityben. Nem jelentett milliós jövedelmet, de hozott annyit, amennyi négy boldog ember megélhetéséhez feltétlenül szükséges Londonban. A negyedik boldog ember ezidőtájt kizárólag fogzással töltötte minden idejét, ő volt a junior Lengley, aki Elly öléből figyelmesen hallgatta édesapja bölcs intelmeit.
– Látja barátom – magyarázta senior Lengley a fiának, – ahogy így megnéz engem, valószínűleg éppen azért szállottam partra Batáviában, hogy hőn szeretett édesanyja éppen az itt megjelent hölgy legyen. És mikor váratlanul az ölembe, illetve a fejemre pottyant a szerencse, tulajdonképpen úgy nézett ki a dolog, hogy öt perccel a halálom előtt állok. Ez esetben ön most nem szophatná az ujját… Az egész történetből az a tanulság, hogy ha az ember nem akar dolgozó polgár lenni, kerülje ki óvatosan mindazon ablakokat, amelyekről feltételezhető, hogy boldogtalan menyasszony ugorhat a fejére…
Itt kénytelen volt elhallgatni, mert Elly, amennyire ez kis tenyerével lehetséges volt, betapasztotta a száját. Délfelé járt az idő és Bradbrock is hazaérkezett. Négy boldog ember ült le az ebédlőasztalhoz.
VÉGE.
LITERÁRIA KIADÓVÁLLALAT KFT.
A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu
Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5433-14-6 (online)
MEK-12536