Megérkezés a paradicsomba
Tom maradék forintjaiból szükséges ruhaneműeket és más holmikat vásárolt, azután hajóra szálltak.
A hajózási vonalban csak Tahitiig mentek. Itt a telepesek átszálltak egy kisebb gőzösre, a «Canopus»-ra, amely derékszögben eltért a fővonaltól és délkeletnek tartott a Marquesas szigetek felé, melynek csoportjához Új Hollandia is tartozott. Az indiai hőség már a nyilt tengeren olyan ugrásszerűen emelkedett, hogy még azok is, akik megszokták Jáva klímáját, nagyon szenvedtek. A hajó kapitánya, körszakállas, nyers ember, bizonyos Hamilton, alig törődött utasaival. Sokat nem tehetett az érdekükben, legfeljebb valamelyik kikötőben megigazíttathatta volna a ventilláló villanyos punkák rozsdás motorjait, hogy egy kis levegő legyen a hajó belsejében, de az erre kiutalt összeget félévenként rendszeresen elsikkasztotta és egy buitenzorgi banknál helyezte letétbe. A helyzet állandóan rosszabbodott. Lorimer, egy francia gépész, aki családostól jött el, feleségét, nyolc éves kislányát és hatéves kisfiát egyszerre ápolta, Graboff, az orosz mérnök, szép fiatal feleségét igyekezett ájulásaiból magához téríteni a rendelkezésre álló rossz vizzel. Graboffné balettáncosnő volt és a mérnökkel való romantikus szerelme miatt hagyta ott a színpadot. Elly igyekezett hősiesen elviselni a meleget, amiben segítségére volt újdonsült férje is. Tom hol egy citrommal, hol naranccsal, vagy erősítő mentolos cukorral lepte meg és a nő tartózkodott attól, hogy a csemegék eredete iránt érdeklődjék.
Mint jövedelmező mellékfoglalkozást űzte Lengley egy Bauer nevű német favágóval rendszeresített kártyajátékát. Csak annyit nyert tőle el naponta, amennyire feltétlenül szüksége volt. Ilyen nagy mértékben értett a pókerhez. Bauer, mintha maga is szálfa lenne, hatalmas, darabos, deszkavállú ember volt, alacsony, benőtt homlokkal és levestányérnagyságú, kérges tenyerekkel.
Éjszaka a fedélköz elviselhetetlen volt, ájuldoztak és fulladoztak a pállott, mozdulatlan levegőtől. Andreotti, az olasz festőművész, aki az út elején egész nap fütyörészett, most egyszerűen felszólította Hamilton kapitányt, hogy nyomban forduljon vissza a hajóval, mert ő meggondolta magát. Hamilton kapitány kinevette. A többség, komoly, egyszerű mesteremberek, letört intellektuellek, akik eleve is számoltak a település nehézségeivel, természetesen nem pártolták Andreotti indítványát, aki dührohamot kapott, tombolni kezdett, úgy hogy végül is meg kellett kötözni. A svéd házaspár, Jörensen és felesége, dacára annak, hogy a klima számukra volt a legszokatlanabb, egész úton fegyelmezetten, szerényen viselték el a hőséget, pedig korra is a legidősebbek voltak, negyvenöt év körüli, látszólag gyenge, finom külsejű polgáremberek. Jaroslav, aki valaha néptanító volt Csehszlovákiában, eleinte némi derűt vitt az utazás hangulatába, azzal, hogy érzelmes szláv népdalokat muzsikált a hegedűjén, de ötven fok Celsiusnál elnémultak a nótái. Naphosszat szótlanul gubbasztottak egymás mellett a lengyel Ljubovval, mint félig-meddig honfitársak. Ljubov pallér volt, akit az alkoholizmus sodort züllésbe, de egy indiai missziónál leszoktatták a szenvedélyéről, ismét embert csináltak belőle és most ment új életet kezdeni.
Éjszakára, miután a gőzösön kajütök nem voltak, a férfiakat és a nőket a hajó két elkülönített részébe szállásolták. Esküvőjük óta Tom és Elly kapcsolata nem változott. A jenki udvariassága és korrektsége a lánnyal szemben annyira túlzott volt, hogy olykor határozottan idegesítette Ellyt.
Két hét mulva érkeztek meg az Új Hollandia telepítés legnagyobb szigetegységéhez, a Vilma királynő szigethez. Mikor megpillantották a telepet, egymás hegyén-hátán szorongva a fedélköz korlátjánál, mindenért kárpótolva voltak. Két szép kis terméskőgát a parttal együtt téglalapot alkotva képezte a csinos kikötőt. Mögötte egy sor raktárház, néhány jólápolt sárga keramitos út, távolabb virágok és pálmák között barátságos, zöldzsalus, vörösfedelű házak sora, éppen olyanok, amilyenek a plakáton voltak, miniummal mázolt fedelükkel, sőt távolban a fúrótorony és a nagy gőzgép is látszott. Elly azon vette észre magát, hogy belekarol Tomba és úgy nézi a közeledő partot.
– Gyönyörű! – mondta lelkesedve. – Itt dolgozni fogunk!
– Én is attól félek.