REJTŐ JENŐ
A FEHÉR FOLT
TARTALOM
ELŐSZÓ
ELSŐ FEJEZET
Egy magándetektív karrierje kezdetét veszi
MÁSODIK FEJEZET
Lilian valóban megszökik, Mister Bronson karrierje folytatódik
HARMADIK FEJEZET
Sir Halley lánya öngyilkos akar lenni, de jó hangulatban van, és esténként táncol
NEGYEDIK FEJEZET
Miss Lilian is hajón utazik, de mint túsz
ÖTÖDIK FEJEZET
Sir Halley lánya ragaszkodik a tízparancsolathoz, és majdnem férjhez megy
HATODIK FEJEZET
Sir Halley leánya megismeri a halál birodalmát Afrikában,
közben kis híján férjhez megy Stockholmban
HETEDIK FEJEZET
Lungaországban elmérgesedik a helyzet, és ugyanez történik Stockholmban is
NYOLCADIK FEJEZET
Halley megtudja, hogy lánya egyszerre két világrészben volt
KILENCEDIK FEJEZET
Mindig úgy kezdődik a verekedés, hogy a civilizációt visszaütik
BEFEJEZÉS
ELŐSZÓ
1.
A fehér folt Délnyugat-Afrika egyik angol gyarmata és a Niger vidéke között terült el. Ma már nem létezik. Rózsaszínre festették a térképészek, mintegy jelképezve a kiontott vért, amely egy-egy fehér folt bekebelezésének elengedhetetlen előzménye. Valamikor sok-sok fehér folt terült el az atlaszon. Csak a parti részek színesedtek lassacskán, ahol az első portugál, holland és angol telepesek kikötöttek, hogy megvessék lábukat és az impérium lobogójának állványát. Egyre több és több területet jeleztek szimbolikusan a térképészek rózsaszínnel, egyre több és több piros festékanyag omlott az eleven palettákról a sárga sivatagokban és a dzsungelek évezredes árnyékában.
Azután zümmögni kezdett a dinamó, megindult az iparosodás, versengés a nyereségért, és a nyolcvanas évek kolonizálási láza elnyelte a térkép leghatalmasabb fehér foltjait is. Pedig a hódítók tudják jól, hogy valamikor elkerülhetetlen lesz a pillanat, midőn a fegyver, az ész és a tekintély szuggesztiója dacára Európa szorító karja, amely fojtogatóan öleli át az Egyenlítőt, bénultan fog lehullani erről a féltekéről. Amit nem végezhetett el a hőség, a malária, a dús párák és a feje tetejére állt világ millió ellenséges életkörülménye, örök hűséges szövetségesei a bennszülötteknek, azt elvégzi majd az egyszerű lélektani átalakulás, amellyel a trópusi emberfajta egy napon tudatára ébred annak, hogy a fehér ember éppolyan mint ő, csak a bőre más színű…
Néhány apró, fehér folt még akad a térképen. Ezeket már nem olyan könnyű meghódítani, mert nemcsak a bennszülöttek védik kezdetleges dárdáikkal vagy ócska Remington- és Riffle-puskáikkal, hanem a féltékeny nagyhatalmak is a körmére néznek egymásnak. Némely földdarabot olasz tankok és gépfegyverek óvnak, hogy ne jusson angol kézre, a másikat angolok zárják el a németektől vagy japánok a franciáktól, és miután a meghódított területek közigazgatásával is elég baj van, egyik fél sem szívesen keveredik diplomáciai bonyodalmakba egy-egy fehér foltért a másikkal. Mert ha egyszer összemarakodnak a koncon, azzal végleg megingatták uralmukat a Déli-tengertől az Atlanti-óceánig. Azelőtt könnyű volt egy fél világrészt is meghódítani, hiszen csak ember kellett hozzá, csak fegyver és vér. Ma egy kis fehér foltért nehezebben indulnak el a tankok és menetoszlopok, mert demarsokat, megtorlásokat, sajtóháborút és szankciókat idézhet elő. És a diplomaták esetleg ötvenezer ember kiontott piros vérétől nem félnek úgy, mint tíz fehér aktától.
2.
Lungaország tehát békében élte a maga primitív, boldog életét. Az olaszok vigyáztak a franciákra, és az angolok garantálták integritását a németekkel szemben. Az egész foltnyi terület alig ért meg egyetlen diplomáciai lépést a feszült hangulatban, amely a világ légkörét nyugtalanná tette.
Lungaországot északról a Niger egy hajózhatatlan ága és néhány hatalmas hegylánc zárta el. Csak délről volt megközelíthető, az angol gyarmat felől, amelynek határán évtizedek óta nyugodtan feküdt egy kis helyőrség. A határmenti helyőrségen túl Lungaország kezdődik. Carver ezredes volt a parancsnok. Az unalmas, egészségtelen állomás elég jelentős személyiséget kívánt, mert tapintatot és okosságot igényelt, hogy a szabad kannibálország lakosaival ne keveredjen az angol parancsnokság ellentétbe, és mégis meg tudja őrizni a birodalom tekintélyét. Forgalom alig volt, egy-egy kereskedő vagy misszionárius érkezett a postagőzössel, és kért bebocsátást Lungaországba. Ezeket Thomas kapitány figyelmeztette, hogy saját felelősségükre bocsátja őket át a határon, ahol Angliának nem áll módjában megvédeni, sem megtorolni vagyoni és személyi sérelmeiket.
Újabban valami Nyersanyagkutató Társaság engedélyt kapott Lungaország főnökétől, hogy kutasson, amiért bizonyos bért fizetett a busman királynak. Most már több európai és több rakomány áru is érkezett az ország belseje felé. Az angol katonaság vezetői aggódva nézték:
– Ha ezekkel valami baj lesz, azt már nem nézheti Anglia ölbe tett kezekkel – mondta Carver.
– Egy angol iparmágnás, valami Sir Halley nyújtogatja ki hosszú kezeit Lungaország felé.
– Ismerem – mondta Carver. – Francia-Marokkóból küldi az embereknek ide a postát, amit tőlünk továbbítanak a vadonba. Nekem is írt… Legszívesebben a nyakánál fogva löknék ki minden fehért, aki idejön, hogy bebocsássuk Lungaországba. De ennek a Halleynek van valami befolyása Londonban a gyarmatügynél…
– Úgy látszik, nem tudja – mondta Thomas -, hogy az emberei milyen veszélyes területen dolgoznak.
– Sajnos, azt hiszem, ő tudja, csak az emberei nem. Jövő héten szabadságra megyek. Átutazom majd Marokkóba, és beszélek vele.
Alkonyodott. Nyugalmas, békés hangulat ülte meg a trópusi tájat, és a blokkház felől áthallatszott a vidám tommyk takarodója.
ELSŐ fejezet—>>>