Farkas a veremben
1.
Este volt. Gibson tessék-lássékból néhány embert küldött az indián üldözésére. Ezek természetesen üres kézzel jöttek vissza. Dr. Wheelert lakásának egy szobájában helyezte el, ott őriztette. Azután elment és kihallgatta Fredet, a vendéglőst, majd visszatért a hivatalába, és leült az íróasztala elé.
Néhány perce dolgozott csak, mikor egy hűvös karikát érzett a tarkójára szorulni. Revolvercső volt.
Nem hallotta a legfinomabb neszt sem. Pedig az illetőnek be kellett jönni a szobába. Anélkül, hogy megfordult volna, magasba emelte a két kezét és csendesen így szólt:
– Vártalak, Tom Wheeler. Szándékosan hagytam futni az indiánt, hogy megtudjad tőle azt, ami ma történt.
Csend volt. A hűvös karika mozdulatlanul pihent a tarkóján. Gibson pillantása az övére esett. Az imént még ott volt mindkét pisztolya. Most üresek voltak a tartók. Végigfutott rajta a hideg. Mintha kísértet állna mögötte. Egy kézzel elvette a két revolverét olyan könnyedén, hogy Gibson nem is érezte.
Most egy szomorú, finom zengésű, félig suttogó hang szólalt meg mögötte:
– Eloltom a lámpát Gibson. Ne mozduljon meg. Sötétben is százszázalékos biztonsággal látok.
A karika már nem volt a tarkóján. Most sem hallott lépést, csak egyszerre sötét lett.
– Ha valaki jön, gondoskodjék róla, hogy ne lépjen be.
Nem fűzött hozzá semmi fenyegetést. A seriff mégis tisztában volt azzal, hogy szót kell fogadnia. Mikor később Jenkins kopogott, kiszólt, hogy ne zavarja, ledől a kerevetre, mert fáj a feje. Jenkins léptei eltávolodtak.
A sötét szobában egy karcsú árny kóválygott nyugtalan járással és bántó volt, hogy lépései nyomán nem hallatszik hang.
– Mit akar a bátyámtól Gibson?
– Felköttetem. – A keskeny árny hirtelen megfordult és két nesztelen lépés után ott állt közvetlenül a seriff előtt. A sötét szobában, mint valami éjszakai ragadozó tekintete, zöldesen fénylett két hűvös tekintetű szem. A seriff először életében érzett némi szorongást a szíve körül.
– Meg fogsz halni seriff.
– Ezzel körülbelül tisztában voltam Tom Wheeler.
– A bátyám ártatlan…
– Nehezen fogja bebizonyítani.
– Beteg ember… meghalni jött ide.
– Meg is fog halni.
– Akkor Balting City az első viharos éjszakán porig ég és porig fog égni, ahányszor felépítik.
– Könnyen lehet. Rólad mindent elhiszek.
– Seriff! Sokszor üldöztél, sokszor kellett miattad sziklarepedésekben szorongani napokig, étlen-szomjan. Százszor is megölhettelek volna. Nem tettem.
– Ezt mind tudom. És a bátyádat mégis felköttetem… Hiába jössz egészen közel. A haláltól én nem félek. Jobban aggaszt, hogy az emberek már kinevetik errefelé a hatóságot. Miattad az egész countyban megrendült az igazságba vetett hit. Az emberek nem félnek a törvénytől. Nos, ha a Véres Tom fivére kötélre kerül, kissé helyre áll a tekintély.
Tom nem felelt.
– Be kell tömni valamivel az emberek fülét és száját – folytatta a seriff. – Ezért fog a fivéred felett ítélkezni a törvény. A vád biztos alapra épül fel: Chickwoockkal, a másik cinkosoddal együtt kiszolgáltatta neked az adatokat, amelyek lehetővé tették, hogy meglessél és lelőjél hét embert. Együtt jöttetek a vasúton, tehát kétségtelen, hogy érintkeztetek. De ha ez mind megdől, akkor ott a pálinka. Fivéredet a csempészett itallal tetten értük.
Csend volt.
– Seriff – suttogta azután a fantom -, meg akarom menteni a fivéremet. Van rá mód?
– Van.
Az árny megállt.
– Beszélj – sziszegte.
– A kormányzóval tárgyaltam rólad, Tom Wheeler. Kiválasztasz tetszésed szerint egy helyet. Ott letelepedsz. Szavamra mondom és a kormányzó is megígérte, hogy senki sem fog letartóztatni, amíg békességben élsz. És a fivéred is megmenekül. De ha valaha revolvert fogsz, ha valaha kezet emelsz emberre, akkor a fivéred kötélre jut, erre esküszöm neked.
Az árny mozdulatlanul állt. Egy átlátszóan kék szempár foszforeszkált a seriff elé, aki rendületlen nyugalommal folytatta a mondókáját.
– A fivéred őrizetben marad nálam. A lakásomban, mint vendégem, dr. Patkins néven. Túsznak tekintjük. Neked pedig legyen a büntetésed, hogy utolsó gyávának tartsanak. Hogy kénytelen légy minden sértést eltűrni, mert ha kezet emelsz valakire, ha revolvert rántsz, az a fivéred életébe kerül. Tizenöt éves voltál, mikor a hegyekbe kerültél. Sok csapás ért. Lehet, hogy lelked mélyén nem vagy romlott. Menj hát, és próbálj megjavulni. De előbb tanuld meg, hogy jogodat csak a törvény előtt keresheted. Ha gazembernek neveznek, az becsületsértés, ha beléd rúgnak, az testi sértés.
Hosszú szünet következett.
– Elfogadom az ajánlatodat, seriff – mondta az árny.
– Akkor gyújtsd meg a villanyt… Ne habozz Tom Wheeler, ezentúl engedelmeskedned kell, mert nem parancsolsz többé senkinek, és nem fél tőled senki.
– Mi biztosít arról, hogy nem fogsz el?
– Adott szavamat még sohasem szegtem meg. Különben is ott van a revolvered. Gyújtsd meg a villanyt, Tom.
A szobában világosság lett. Tom elhúzta a függönyöket, hogy ne lássanak be az ablakon. A seriff tudta, hogy mindaddig fogoly, amíg ennek az embernek keze ügyében van a revolvere.
Jól megnézte a Véres Tomot. Meglepte, hogy milyen lágy, fiatalos vonásai vannak. Csak a tekintete és mozdulatai emlékeztettek ijesztően egy kecses, hatalmas macskaszerű ragadozóra.
– És mi lesz a három gazemberrel, Lindsayvel és társaival? Az apám ártatlan volt, és ők gyilkosok.
– Bizonyítsd be és akkor felkötik őket, apádnak pedig visszaadják a becsületét.
– Hogy bizonyítsam be?
– Annyi fáradsággal, erővel és leleményességgel, amennyit gyilkosságokra használtál…
– Várjon! Én hét emberrel párbajoztam. Senki mást nem bántottam soha.
– Lehet! A többit nem is tudjuk rád bizonyítani. Amint látod a törvény igazságos. Annyi erővel, energiával és ügyességgel, amivel hét bűnöst megöltél, mind a tízet kötélre juttathattad volna.
Tom ezen elgondolkozott.
– Az apám azt mondta, hogy Fernandez tudja az igazságot.
– Kerested volna meg apád halála után Fernandezt, aki tisztázhatja Arthur Wheeler becsületét, és rávallott volna az állítólagos gyilkosokra!
A néma léptek ismét fel és alá jártak.
– Sokban igaza van Gibson – hirtelen megállt -, Tanassoba megyek.
– Rendben van. Bár lehet, hogy ez a Fernandez már régen meghalt. Én szívesen segítségedre leszek a nyomozásban, ha hozzám fordulsz.
– Elfogadom – mondta Tom -, de mi biztosít arról, hogy Tanassoban nem fogat el?
Gibson egy írást vett elő, amelyen ez állt:
“Tom Wheeler ellen minden további eljárást, vizsgálatot és körözést felfüggesztek, amíg Tanassoban, vagy más, általa megjelölt helyen tartózkodik fegyvertelenül, a közrend ellen nem vét és kezét senkire fel nem emeli.
JOEL CLIFFORD
Nevada állam kormányzója.”
Tom átfutotta az írást és zsebre tette.
– Egyetlen kikötésem, hogy fivéremmel rendesen bánjanak…
– Efelől nyugodt lehetsz. Úgy lesz itt, mint a vendégem. És most…
…A seriff meglepetten nézett az asztalra. Tom Wheeler mindkét revolverét letette eléje. Most csak fel kellene emelnie az egyiket és a sok gúny és megaláztatás, amit eltűrt ezért a fiúért…
Sötét lett. Enyhe légvonatot érzett, de sem a lépés, sem az ajtó nyílását nem hallotta, csak furcsa szemek zöldes villanását látta távolodni egy másodperc töredékéig, és tudta jól, hogy most már hiába van nála Véres Tom revolvere, mert a hosszú macskaléptekkel, ez a csodálatosan fürge test, pillanatok alatt úgy tűnik el, mintha felszívódna a sötétben.
ÖTÖDIK fejezet—>>>